Különösen azok figyeljenek erre, akiknek fenyőfák, vagy örökzöldek díszítik kertjüket, ugyanis könnyen letörnek az ágak a sok pihe súlya alatt. A járda sózása helyett pedig inkább idejében – mielőtt letapossák – söpörjük, vagy lapátoljuk el a havat. Így nemcsak a fákat, bokrokat kíméljük, hanem a cipőnket és a sétálni vitt kutyák talpát is, arról nem is szólva, hogy úgy hírlik, szeptembertől már egyébként is tiltva lesz a sózás.
A hóval a madaraknak is akadhat gondja, ezért készítsünk etetőt számukra. A legegyszerűbb, leggyorsabb megoldás ha egy kiürült műanyagflakont alakítunk át sebtiben etetővé. Csupán az oldalán kell kivágni egy akkora nyílást, amelyen madárvendégeink be tudnak menni az élelemért, amit legszerencsésebb, ha olajos magvakból állítunk össze. Nálunk egy ágra akasztott olajos flakon tölti be ezt a szerepet a széncinkék nagy örömére. Olajos flakonhoz olajos mag dukál, ezért napraforgó kaszatokkal töltöttük fel, a cinkék pedig egyenként csippentik fel a szotyolát s elröppenve a közeli ágakon bontják ki a belét.
Ha elmaradna a hó, persze akkor is érdemes vendégül látni a madarakat a kertben, csak arra legyen gondunk, hogy mindig találjanak valamilyen csipegetni valót az etetőjükben, ha már odaszoktattuk őket.
Akinek pedig olyan konyhakertje van a ház körül, amiben bimbós kelt, vagy póréhagymát is nevelt, itt az ideje a betakarításuknak, s lassan kijelölheti a helyét a mák vetésnek, hogy karácsonyra jusson majd belőle a bejglibe. Merthogy a mákot tudvalevő, hogy akár a hóra is el lehet vetni, de azért várjuk meg vele a februári havat.
A többi kerti teendőt pedig egyelőre a szobában is el lehet végezni: eltervezni, hogy mit hová és mikor vessünk a kertben, ami egyúttal alkalom a vetőmag-készletünk felmérésére is.
