Nézzük hát, milyen volt a végeredménye azoknak a 2009. évi kísérleteinknek, amelyekben saját és versenytársaink aktuális ajánlatait vizsgáltuk meg.

Fürtlisztharmat elleni hatékonyság

A tavalyi évben aktuális és a 2010-re tervezett szőlővédelmi technológiáink lisztharmat elleni hatékonyságát hat ültetvényben teszteltük 2009-ben, az ország különböző részein. Három kísérletünk volt a Dél-Dunántúlon, egy a Nyugat-Dunántúlon, egy az Alföldön és egy Eger környékén, az Északi-középhegységben. A hat ültetvény közül kettőben nagy, háromban közepes, egyben pedig elenyésző volt a fertőzési nyomás. A kezeletlen kontrollok átlagában mért 43,2%-os mértértékű fürtfertőzöttség összességében közepes szintűnek tekinthető (1. ábra). A közepes szint ellenére is viszonylag nagy különbségek alakultak ki az egyes technológiák hatékonyságát illetően. A gyengébb technológiák a 43,2%-os fertőzöttséget 8-14,5%-osra, a hatékonyabbak 3% alá tudták mérsékelni. Az összehasonlításban kiválóan szerepelt 2009. évi programunk (1,6%-os fürtfertőzöttség), de 1% alatti eredményre csak az új, 2010-re tervezett technológiánk volt képes.


Még nagyobb különbségek olvashatók ki annak a kísérletünknek az eredményeiből, ahol a legerősebb volt a fertőzési nyomás (2. ábra). Itt a gyengébb hatékonyságú technológiák egyszerűen nem bírtak a lisztharmattal, és olyan eredményt, ami a szőlészkedők számára fenntartás nélkül elfogadható, csak az új ajánlatunk tudott biztosítani. Hogy hogyan, azt a 3. ábra fotóin lépésről lépésre nyomon követhetjük.


Adódik a kérdés, hogy mi lehetett az oka egyes technológiák gyengélkedésének, mások jó szereplésének? Ennek döntően két oka volt. Egyrészt maguk a különféle technológiákban fölhasznált készítmények melyek hatékonysága nem volt azonos. De legalább ennyire fontos volt az is, hogy mikor, mit, mivel kiegészítve alkalmaztunk. Különösen a specifikus, felszívódó készítmények helyes alkalmazására kellett ügyelni. Az ábrákon 1-essel és 2-essel jelölt versenytársaink gyengén szereplő technológiái elsődlegesen a rosszul megtervezett strobilurin-kezeléseken buktak el. Ám a strobilurin-mentesség sem jelentett megoldást, amire jó példa 3. versenytársunk programja. A saját technológiáinkban helyet kaptak a mind a strobilurinok mind az egyéb specifikus lisztharmat-ellenes készítmények is, így a technológiánk hatékonyabban hárította el a lisztharmatot, mint az említett 3. versenytársunk QoI-mentes programja. Mindez igazolása annak a meggyőződésünknek, hogy nem a strobilurinok mellőzése, hanem helyes alkalmazása vezet a legjobb eredményre.



A lisztharmatgomba termőtestképződésére gyakorolt hatás