Lényegében ez a törekvés testesül meg a 28/2009/EK irányelvben. A hagyományos hajtóanyagokhoz a bio-hajtóanyagok (bioetanol, biodízel, biogáz) bekeverési aránya mégis általában a várakozás alatt marad.

A Közösség tagországaiban a gépjármű-tulajdonosok többsége az iménti három bio-hajtóanyag közül a biodízelt részesíti előnyben. Közismert, hogy a Közösség a világ legnagyobb biodízel felhasználója, az is jól ismert, hogy a gázolaj meghajtású gépjárművek hajtóanyagába a biodízel jól keverhető. A legnagyobb biodízel előállító Németország, melyben a felhasználás is igen jelentős. Főleg repceolajból állítják elő. A Közösség a repceolaj mellett szójaolajat és pálmaolajat is feldolgoz a biodízel előállításhoz, sőt a használt sütőolaj, vágóhídi hulladék felhasználásával is számolnak. Minden erőfeszítés ellenére az európai üzemek versenyképességét erősen rontja az olcsó import biodízel beáramlása, a gyenge repce-terméseredményekről nem is szólva. Az elmúlt években a biodízel előállítás mértéke csökkent, a felhasználási ütem is lassult, ezzel szemben a bioetanol előállításában és felhasználásában egyértelműen növekedés tapasztalható.

A bioetanolt az EU-ban főleg gabonafélékből állítják elő, a megtermelt gabonának 3 % körüli mennyiségét használják fel erre a célra. Több ország – élén Svédország – növelte a gépjárművek hajtóanyagába való bioetanol bekeverés mértékét. A svéd autótulajdonosok körében igen kedvelt az E85-ös termék. Az imént említett svédek nemcsak a bioetanol felhasználásában mutatnak példát az EU-tagországok számára, de a biogáz fokozott mértékű felhasználásában is élen járnak. Egyre több biogázzal hajtott autóval találkozni náluk, de a németek körében is terjed ez a gyakorlat.