A 2023-as költségvetési törvény tartalmaz egy nagy meglepetést: 300 milliárd forintos bevételt irányoz elő Agrárminisztériumhoz tartozó nemzeti földalapnál. Ez azt jelenti, hogy újabb nagymértékű földértékesítési hullám kezdődhet jövőre Magyarországon, írja a Növekedés.hu.

Mivel stratégiai és szakmai szempontok nem indokolják, hogy a nemzeti vagyont gyorsan kiárusítsák, a fő cél a jövő évi büdzsé kozmetikázása lehet. A szóban forgó földterületek némi szántó mellett a nemzeti parkok részét képező réteket és legelőket adhatnak el.

Az erdők stratégiai fontosságúak, a rétekről, legelőkről lemondana az állam

A költségvetési törvény kötelezi a Nemzeti Földügyi Központot, hogy ingatlanértékesítésekből fedezze az előírt bevételt. Elméletileg ez 1,7 millió hektár termőföldvagyont veszélyeztetne, de a gyakorlatban az egymillió hektár erdőt leszámítva valószínűleg a különböző művelési ágakba tartozó 6-700 ezer hektár van terítéken.


Ennek körülbelül a fele a nagyrészt nemzeti parkokban lévő rétek és legelők, a másik felének a nagy része a szántók, és kisebb rész a művelés alól kivett földek, szőlők, gyümölcsösök, kertészetek és halastavak. Várhatóan az állami erdőket továbbra is stratégiai vagyonként értékeli a a kormány, vagyis a 300 milliárdos bevételt a megmaradt szántóból és legelőből kell összedobni.

A szántók piaci értéke magasabb, mint a legelőké

A szántók piaci értéke magasabb, mint a legelőké – fotó: Pixabay

A hazai termőföld ára gyorsuló ütemben emelkedik, piaci elemzések szerint a szántók hektáronkénti átlagára 1,8-2,0 millió, a gyepeké pedig 1,1-1,7 millió forint között mozgott 2021-ben. Kisebb lenne az állam bevétele, ha nem csak a szántókat, hanem a legelőket is értékesíti, emiatt mérsékeltebb, 1,5 millió forintos hektáronkénti átlagárral számolva is körülbelül 200 ezer hektárt kellene eladni, hogy a 300 milliárdos bevételi követelmény teljesülhessen.

Mi lesz a haszonbérletekkel?

Az állami tulajdonú mezőgazdasági területeken nagyrészt haszonbérleti szerződés van érvényben, a nemzeti parki legelőket, a szántókat is gazdálkodók vagy gazdálkodó szervezetek bérlik. Mivel az infláció hatására a bérleti díjak is nőttek, számukra a legjobb az lenne, ha az értékesítésre kijelölt területeket a jelenlegi bérlők vásárolhatnák meg, de ez több okból is nehézségbe ütközik:

  • Céges bérlők: főként a szántóknál többségben vannak
  • Kamatkörnyezet: a kisebb agrárvállalkozóknak gondot okozhat a hitelfelvétel

Bár a kormány több, korábban állami gazdaságokként működő, majd az általuk művelt területeket a privatizáció után is tovább használó vállalatra mintagazdaságként tekint, a földtörvény egyelőre még tiltja a jogi személyek földvásárlását. Ha cégek vásárolhatnának földet, az gyors úton jelentős földtulajdon-koncentrációhoz vezetne.

Ha viszont magánszemélyek vásárolnák meg a földbérlettel rendelkező szántókat, az azoknak a bérlőknek az érdekeit sértené, akik személyesen már nem tudnak több földet vásárolni (már a családtagjaik sem), mint páldául a nagyobb agrárgazdasági cégcsoportok tulajdonosai. Emiatt valószínűsíthető, hogy a meglévő állami szántókra továbbra is tartós állami tulajdonként gondolhatunk.

Mennyi az annyi?

Itt hasonló a lépték, mint az első nagy állami földértékesítési akció, a "Földet a gazdáknak!" program esetén, 2016-ban 290 ezer hektárnyi területet akartak eladni. Ezekből végül 270 milliárd forint bevételt szereztek, amelyet az államadósság csökkentésére fordítottak. Kisebb területeket azóta is folyamatosan értékesítenek.


Még nincs konkrétum, de az irány látszik

Egyelőre nem ismert semmi biztos, eddig csak ötletek vannak az agrártárcánál a jövő évi földeladásokról. Az mindenesetre látszik, hogy megváltozott az állami földvagyon megítélése a nemzeti földalap 2010-es létrehozása óta, aminek a célja az lett volna, hogy az állami tulajdonú földterületek stratégiai szerepet tölthessenek be, és ezekkel befolyásolhassa az állam a hazai földpiaci viszonyokat.

Az eddigi értékesítési folyamatokból és tervekből viszont az látszik, hogy a kormány a rövidtávú céljainak biztosítása érdekében lemond a nemzeti (vagyis közös) vagyon egy részéről, és a jövőben stratégiai kérdésként csak a komoly természetvédelmi okokat és az erdőket értékeli. Abban reménykedhetünk, hogy a földeladásokból befolyó összeg az agrárium hosszútávú fejlődését fogja biztosítani, azonban a hosszú távra tervezésnek nem ildomos, hogy része legyen a védendő természeti erőforrások, értékek kiárusítása.

Forrás: Növekedés.hu, Népszava, képek: Pixabay