Praktikus és remekül illeszkedik az alul körbefutó, matt fekete műanyag védőcsík, ami hátul a lökhárítóban végződik – fotó: Agroinform
Megosztó külcsín
Talán 10 éve jelent meg egy új divatirányzat, amit az autógyártók kreáltak. Igyekeztek egyedi, s gyakran megosztó dizájnt párosítani hozzá: ez lett a megfoghatatlan „crossover“ fogalma. Ami kétségtelnül előnyére vált, a 35 mm-rel növelt szélesség, a 100 mm-rel hosszabb kivitel, 2636 milliméteres tengelytávon.
Az N-Design kivitel része a 19 collos könnyűfém felni és a 225/45 R 19-es méretű abroncsozás, de más felszereltséghez 16 vagy 17 collos jár. A kéttónusú fényezés meggondolandó, mert ha fekete a tető, az bizony hőcsapda.
Az új hűtőrács jól illeszkedik a jelenlegi Nissan-dizájnhoz, s még inkább a kishaszonjármű-kínálathoz. A nappali menetfény mellett a tompított is ledes kivitelű, kivétel a távolsági és a ködlámpa. Hátul szintén részben ledes lámpák vannak, de az irányjelző, tolatólámpa és ködzárófény normál izzós.
Praktikus és remekül illeszkedik az alul körbefutó, matt fekete műanyag védőcsík, ami hátul a lökhárítóban végződik. Sajnos azonban mások ajtórányitása vagy a mi figyelmetlenségünk ellen nem véd.
Kicsit nagyobb is lett, mint elődje – fotó: Agroinform
Belső tér: kevés utassal, sok csomaggal ideális
Esztétikus és minőségi, sok praktikummal.
Röviden így lehetne összefoglalni. Az első üléseken kényelmesen helyet foglalhatunk, de hátulra inkább a gyerekek vagy 180 centiméternél alacsonyabb felnőttek üljenek. Ez leginkább a lecsapott és fölfelé keskenyedő formának köszönhető, bár a lábtér sem annyira tágas. Az ülések ettől függetlenül kényelmesek. A teljes hossz egyébként 4210 mm, a szélesség tükrök nélkül 1800 mm, a magasság 1595 mm a 19-es felnik esetében.
A műszerfal nincs túlvariálva, központi része 4 analóg órával, közepén egy LCD központi kijelzővel. A központi kezelőpanel (beszállítója) ugyanaz, mint az PSA-Opel esetében. Bölcs dolog, hogy a motor stop-start kapcsolója, az ülésfűtés azonnal elérhetők, megszokott nyomógombok formájában. Ugyanígy a fűtés-klíma forgókapcsolói, a légbefúvási irányokat már pöckölni kell, ettől függetlenül remekül kezelhető, bár kissé mélyen van. Sajnos a kijelző fényereje gyatra, napos időben alig látható.
A hátsó ülések a szokásos 1/3-2/3 arányban dönthetők előre, az ülőlap fix, akárcsak a remek, de kiöregedett Almerában volt. A csomagtér a manapság elterjedt kettős padlózatú, így a kisebb csomagokért nem kell hajlongani. Amennyiben otthon hagyjuk ezt a fölső lapot, akkor már 422 literre nő a csomagtér.
Az üléstámlákat ledöntve szinte kombi méretű teret kapunk, 1305 liternyit tetőig, bár ez csak matek, mert félköríves dobozokat nemigen gyártanak. Fotózás közben örömmel találtunk rá legalul egy szükségpótkerékre, ami azért sokkal vigasztalóbb, mint egy defektjavító készlet, még ha csak 80 km/óráig használható is.
Kényelmes ülések elöl-hátul, hátul a 180 cm alatti testmagasságúaknak való – fotó: Agroinform
Tágas, jól pakolható csomagtér – fotó: Agroinform
Kipróbáltuk, sok előnyét láttuk
Beszállás után nem igazán kellett keresgélni, minden megtalálható és kézre esik. Még a tükrök optikája is egész jó, a manuális, 6 fokozatú sebességváltó könnyen, precízen működik, közepes kapcsolási utakkal. A 3 hengeres, mindössze 1 literes motor járása is csendes volt és simának tűnt. Teljesítménye 117 LE, 5000-es fordulaton, forgatónyomatéka 180 Nm, túltöltéssel 200 Nm, percenkénti 3000-es fordulatnál.
Az egyetlen komolyabb negatívum a formából adódó rossz kilátás előre, kapubejáróknál, egyirányú szűk utcákban inkább csak sejthető, mennyi hely van a gépkocsi mellett. Igaz, segítenek a holttér-érzékelők és van tolatókamera is, ami valós képet ad. A másik probléma a belső tükör volt, ami pont a szélvédő közepén takarta ki a látómezőt, bújócskázva kellett figyelni az útkereszteződéseknél.
A "feneke" esztétikus, a parkolást tolatókamera segíti – fotó: Agroinform
Kormány – fotó: Agroinform
A kis motor induláskor és gyorsításkor egyaránt jó szerepelt, csak 2. fokozatban kanyarodva, lassú tempónál érződött, hogy ekkor szegényes a nyomaték. A menetdinamika takarékos, előrelátó vezetési stílushoz tökéletes, az „Eco“ mód, a „Standard“ egy átlagosabb, jó menetdinamikát csal elő a motorból, míg a „Sport“ már meglepő dinamikával, minden tartalékot mozgósítva repíti a gépkocsit. Sűrű forgalomban, illetve télen nem árt vele óvatosnak lenni! Ugyanakkor a kis, pörgős motorból adódóan visszakapcsoláskor sincs erőteljesebb motorfékhatás, de bele lehet kalkulálni a kanyargós utakon 1-2 visszaváltással vagy kihajtóknál.
A Juke csak fronthajtásos változatban kapható, de ívmenetben, körforgalomban inkább semlegesnek tűnt a viselkedése, igaz, nem provokáltuk különösebben. Mind az egyenesfutás, mind a sávváltás és kanyarodás tekintetében igen jól szerepelt, igaz, a széles, 19 collos abroncsozás is hozzájárult. Az elektromechanikus kormánymű parkolásnál és más forgalmi helyzetben kitűnő iránytást nyújtott.
Jól áttekinthető műszerezettség – fotó: Agroinform
A futási komfort kimondottan kellemes, bár a gagyi minőségű utakon már szó szerint rázós élményben volt részünk, de ez nem a Nissan hibája. Az ütközésveszélyre figyelmeztető rendszer és automatikus vészfék jó dolog, de hamar pánikol. Araszló kocsisorban már másfél méternél is felharsan, és nyomhat egy satuféket.
Némi földutat is beleiktattunk a vidéki túrába, ahol észszerű vezetéssel jól vette a kihívást, de ne felejtsük el, nem terepjáró.
Autópályán 130 körüli tempónál is stabil volt, oldalszél-érzékenységet nem tapasztaltunk, a kormánymű itt is kiváló iránytartást biztosított. A sávváltási segéd is kiválóan tette a dolgát, a hangjelzés mellett, a figyelmeztető fény szokásosan a tükörben villan fel. A szélzaj 100-110-es tempótól közepesnek mondható, de valójában nem a tükrök gerjesztették. Annál zavaróbb, hogy már 60-70 km/óránál erős szélzaj támad, részben lehúzott ablakoknál. Mindent összegezve egy
kiváló kidolgozási minőségű, remek technika a Juke, összesen 5-féle felszereltségi szint közül választhatunk.
A rendelkezésünkre bocsátott tesztautó önsúlya 1182 kg, össztömege 1700 kg, terhelhetősége 518 kg volt.
