Az erdők felszámolását célzó égetések fokozzák a globális felmelegedést, és növelik a légkör szén-dioxid tartalmát, a szójatermesztéshez használt peszticidek pedig hatalmasra növelik a növény ökológiai lábnyomát. Az is komoly problémát jelent, hogy a Dél-Amerikában termesztett szója nagy része génmódosított.
Az Európa-szerte az importált szójának több mint 80 százalékát az állatok takarmányozásában hasznosítják, emberi fogyasztásra csupán egy töredéke kerül. A magas fehérjetartalmú és kedvező aminosav-összetételű szóját a szarvasmarha takarmányokból csak akkor lehet kihagyni, ha megfelelő, más fehérjeforrással rendelkezünk.
Magyarország számára is fontos, hogy amennyire lehet, a helyben termeszthető takarmányok váltsák ki a szójaimportot.
A halle-wittenbergi Martin Luther Egyetem szakértői szerint azonban, a helyben termeszthető és kevesebb trágyázást igénylő borsó – bár fehérjetartalma a szójáénál alacsonyabb – ugyanúgy megfelel a szarvasmarhák fehérjeszükségletének kielégítésére, sőt annak magas lizintartalma kifejezetten kedvező a bendőegészség szempontjából. A borsó további előnye, hogy a gyökerein megtelepedő nitrifikáló baktériumok segítségével képes a levegő nitrogénjét megkötni, így a termesztése kevesebb műtrágyát igényel, korai betakarítása révén pedig a kukoricánál kevésbé van kitéve a kártevők támadásának.
A borsónak azonban vagy egy hátránya is, nevezetesen olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek bizonyos, értékes tápanyagok felvételét akadályozzák az állatok számára. Annette Zeyner, hallei professzor szerint viszont, ha a borsó tejsavas erjedésen megy keresztül, akkor ez a gátló hatás megszűnik, és az a haszonállatok takarmányába bekeverhető.
