Nem hiszem, hogy ezzel azt akarná mondani, hogy az ésszerű halászat telepítsen rendszeresen busákat a tóba. Emlékezzünk Ponyi előző írásaira, amelyekben azt állította, hogy a busák „kilegelik”, „kifalják” a Balaton minőségét javító rákplanktont, tehát kiirtandók. Ezzel szemben a tó nem olyan, mint egy svédasztal, amiről a vendégsereg leeheti, lepusztíthatja az ételeket. A szűrő (tehát nem faló) halak – mint a busák – nincsenek annyian, hogy az egész Balaton vízét cseppről cseppre átszűrnék. Sokan vannak életben maradó algák, planktonrákok, amelyeknek így több táplálék jut, mert a fajtárs konkurenciát kiszűrte a busa. Tudjuk azt, hogy a korlátolt növekedésű alsóbbrendű állatok és növények a bőségesebb táplálékra több petével, vagy más intenzívebb szaporodással válaszolnak.
   Én személy szerint arra lennék kíváncsi, hogy a Balaton jelenlegi trofitási állapota mellett, hány pete van a Cladocerák költőüregében vagy a Copepódák petezsákjában. A harmincas években a Daphnia cucullata költőüregében soha sem volt 1-2 peténél, embriónál több. A Diaptomus gracilis is csak 2-3 petét hordott. A Velencei-tó Diaptomus gracilisei petezsákjában 40-50 pete volt. A halastavak rákplanktonjának „jólétét” és fejlődésének számbeli kilátását a költőüreg vagy a petezsák tartalma szerint határozzuk meg.
   Nem értem, miért látja szükségesnek Ponyi annak, hogy a vizes mérnökök előtt diszkreditálja a busákat. A busák csak hasznot hajtanak a vízben, mert megeszik az eutrofizáció következtében felszaporodott plankton állományt, ami elpusztulva csak a rothadó iszapot növelné. Konkurenciát csak az egynyaras pontyok képezhetnének. De ezek mellé a tógazdaságban sem népesítünk busákat. Emlékszünk arra, amikor a holtágakból (míg a holtágak nem kerültek horgászkezelésbe) milyen busa tömegeket halásztak le ősszel. A  Tisza-tó is több ezer mázsa busát termelhetne évente anélkül, hogy a horgászzsákmány halak a legkisebb kárt szenvednének.
   Az évezredek alatt a kínaiak igen jól kidolgozták a vegyes népesítést, ami még ma is sok tógazdának érthetetlen, a pontynak kárt okozó gyakorlat. Izraeli tudósok hozták be a köztudatba a különböző halfajok szinergetizmusának a meglétét. A szinergetizmus együttműködést jelent. A busák és az amur együttműködése nyilvánvaló. Az amur megeszi a hínárnövényzetet, sok cellulóz rostot ürít, amin a cellulózbontó baktériumok és az ezekkel táplálkozó alsóbbrendű rákok, másoldalról az algák elszaporodását, ezzel a busa táplálék mennyiségi és minőségi növekedését okozza. De az amur és a ponty között is van szinergetizmus, amit a nem takarmányozott tavakban lehet kimutatni. Alapos kutatómunka még számos ilyen kapcsolatot állapíthatna meg halaink között, amit a tavak biológiai életének többé-kevésbé zárt jellege tesz lehetővé.
   Sem a tógazdáinknak, sem a természetes vizek kezelőinek nem kellene idegenkedni a busáktól, amuroktól, ezek az igaztalan és mondvacsinált vádak alól felmentve, méltó helyet foglalhatnának el halfaunánkban, és főként egészséges, nem túl drága halként halfogyasztásunk lényeges emelésében.

Dr. Woynarovich Elek