Megállapítható, hogy azok egyértelműen beigazolódtak azok a pozitív várakozások, amelyekre a csatlakozás előtt számított a magyar húsmarhatartás. Mind az anyatehéntartásban, mind a marhahizlalásban olyan változások következtek be, amelyek az ágazat jövedelmezőségét kedvezően érintik. Kiinduló pontnak kell tekintenünk, hogy habár az EU a világ egyik legnagyobb marhahús termelő régiója, minőségi marhahúsból mégis tartósan importra szorul. Piaci korlátai a magyar termék elhelyezésének ebből fakadóan nincsenek. Az összes minőségi magyar marhahús jelenleg nem több, mint az EU termelésének 2,5%-a. A választott borjú egy magas minőséget képvisel. A kialakult árak is ezt tükrözik, amelyek már tartósan évek óta 600,- Ft/kg fölött vannak. Az előrejelzések szerint ezeknek a minőségi borjaknak a csökkenő a száma (együtt a tehén létszámmal) – 10% feletti visszaesést jósolnak a régi EU tagországokban 2007-2013 között, ugyanakkor nem várható változás a fogyasztásban. Az újonnan csatlakozott országoknak, így nekünk is, korlátlan elhelyezési lehetőségeink vannak megfelelő árakon a 2013-ig terjedő időszakban. Az extenzív legelőre alapozott kérődző állattartás, így a hústehéntartás is illeszkedik az EU távlati környezet fenntartási, tájkultúra megőrzési, vidéki foglalkoztatási koncepciójába. A húsmarha tartás tehát olyan tevékenység, amely előtt hosszú távon is jó lehetőségek vannak. Az anyatehén tartás képezi a marhahizlalás alaptevékenységét, amely jelentős változásokon ment keresztül. Sok új termelő kapcsolódott be, meghatározóvá vált a magántulajdon. Diverzifikálódott a szerkezet, a nagy mérettől a klasszikus családin át a kiegészítő tevékenységig minden méret előfordul, ami egyben jól alkalmazkodik a szétaprózott gyepterületek hasznosításához, és jól szolgálja a vidéki munkalehetőség biztosítási erőfeszítéseit. Szükséges megjegyezni, hogy ha valamilyen tevékenységet lehet családi vállalkozásban végezni, akkor az a húsmarha anyatehén tartási szakasza. Milyen tennivalóink vannak az anyatehéntartás területén? Magyarország 117.000 nemzeti felső határt kapott, amelyet az első évben kitöltöttünk. A probléma ott van, hogy sok a kettőshasznú, nem igazán húsmarha típusú keresztezett tehén. Csupán 75-80.000-re tehető az a tehénlétszám, ami ma is versenyképes klasszikus húsmarha technológia alapján termel. Feladatunk, hogy a következő időszakban – ahogy a kisebb létszámú tenyészetek felszámolódnak úgy -, minél nagyobb és hatékonyabb méretű húsmarha tartók vegyék át ezt a tevékenységet. Kapják a fejlesztési pénzeket is főleg ezek a tenyésztők, mivel így várható el, hogy 2013. után – miután majd leválasztják a termelésről a támogatásokat – fenntartsák ezt a tevékenységet, és akkor már nemcsak az EU-n belül, hanem a 3. országokkal (főleg a tengeren túliakkal) is tudjanak versenyezni. Árban és minőségben egyaránt. A jelenleg meglévő támogatásoknál fontos lenne, hogy az SPS-re való áttérés mellett 2009-2013 között még fennmaradjon a CNDP, azaz az EU pénzből képzett nemzeti boríték lehetősége az anyatehéntartásban, amely számításaink szerint 270 €/tehén/év. A támogatások fennmaradására azért van szükség, hogy a termelők kialakítsák és stabilizálják technológiájukat, tehénlétszámukat, odáig fejlődhessenek fel, hogy a 2013 utáni támogatás nélküli helyzetben is versenyképesek tudjanak maradni. Míg az anyatehéntartásnál ki tudtuk tölteni a nemzeti felsőhatárt, addig a marhahízlalásnál a 94.000-s prémium lehetőségnek nem egészen 40-45 százalékát használjuk ki. A fő problémát a technológiai-, és a műszaki elöregedettség jelenti. Nagyon kevés beruházás történt az elmúlt 15 évben. Elavultak a rendszerek, mind a takarmánytermelésben, mind az állat kiszolgálást végző gépekben. Figyelmen kívül hagytuk, hogy fejlett agrárgazdaság nem létezik fejlett állattenyésztés nélkül, és az állattenyésztés „nehézipara” a szarvasmarha tartás. Számolni kell az EU marhahizlalással kapcsolatos azon deklarációjával, hogy piaci alapokra kívánja helyezni azt. Várható tehát, hogy 2-3 éven belül feloldják az importra vonatkozó korlátokat. Jelenleg az újonnan csatlakozott országok feljövőben lévő termelése jelenti a konkurenciát, ami elsősorban Dél- Amerikából növekvő importtal bővül. A jó ár ennél fogva megmarad, de korlátok közé szorítottan, keményebb piaci versenyhelyzet körülményei között. A tenyésztőknek számolniuk kell azzal is, hogy az EU tagországok zömében 2007. után megszűnik a hízott bika, illetve a tinó prémium, és Magyarországon sem alkalmazzák ezt a prémiumot 2009. után. Versenyképes hizlalás nagy hizlaló telepeken valósítható meg, mert megfelelő minőséget csak nagy létszámban, megfelelő technológiával, egységes kínálattal, egységes hízóalapanyag szerkezettel lehet biztosítani. Ezzel szemben nálunk a hizlalás ma zömmel elaprózódottan folyik. A marhahízlalás struktúráját elemezve várhatóan a kistermelői vagy a kis létszámú gazdaságok tevékenysége pár éven belül visszaszorul, a holstein-fríz bikahizlalás pedig gazdaságossági okokból teljességgel befejeződik. A holstein-fríz bikaborjak értékesítését a bécsi szelet alapanyagához szolgáló 90-100 kg-os bikák tejes húsú borjak előállításával kell levezetni, mert ökonómiailag bizonyosan nem lesz kifizetődő a hizlalásuk. Nézzük a jövőt! A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv a négy közösségi fejlesztési irányában összesen 1.100 milliárd forint felhasználását irányozza elő 7 év alatt, melyből 80 % EU-s, és 20 % nemzeti forrás. Számításaink szerint ebből az összegből 100–150 milliárd közötti a húsmarha tenyésztésnek, a marhahústermelésnek az igénye ez alatt a 7 év alatt. Ezen összeggel csökkenthető érezhetően a beruházás elmaradás hátrányos hatása, és alapozható meg a 2013. utáni versenyképesség. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szarvasmarha ágazatnál évente mintegy 25-30 milliárd forintnyi forrás felhasználásának lehetőségét kell biztosítani. Javítani kell a növénytermesztés/állattenyésztés jelenlegi 60/40 %-os arányán, és legalább az 50-50 %-ot kell elérni. A kormányzat mint célt deklarálta az 50 % feletti arányt, aminek a beruházásokban is meg kell nyilvánulnia. A beruházások technológiát, tenyészállatot és műszaki fejlesztést foglalnak magukba. A változtatások EU-s szinten nem jelenthetnek kapacitás bővülést, viszont hazai viszonyainkban el kell jutni a minőségi váltásig. Nemzeti Vidékfejlesztési Tervnek a négy pillére: - a mezőgazdaság és az erdőgazdaság versenyképességének javítása, - a környezet- és a vidék minőségének javítása, - az élet minőségének javítása vidéki területeken, a diverzifikáció ötvözése, - helyi kapacitások kiépítése a foglalkoztatottság és a diverzifikáció érdekében. A termelőknek meg kell barátkozniuk a pályázatos pénzelnyerési rendszerrel. Az első pillér keretében ennek megfelelően preferálni lehet a korszerű legeltetési rendszerek alkalmazását, fix kerítésrendszerek, energia ellátás, napelemes víznyerési lehetőségek, kezelőrendszerek kérdéseit. Az előrejelzések szerint klímánk változik, a nyarak szárazabbak lesznek, az élősködő rovarok elleni védelem egyre fontosabbá válik, ami különböző korszerű porozó és insecticid szóró eszközök alkalmazását teszi szükségessé. Szükségessé válik jelentős géptámogatottsági pályázati lehetőségnek a kiírása elsősorban a nagybálás szénaüzemű betakarítási rendszereknél az elmaradt betakarító eszközök, úgy mint erőgépek, bálázók, rendkezelők, kaszálók, - egy a technológiai megújulás érdekében. Ez vonatkozik a szecskázó és a silókiosztó gépekre, elsősorban a marhahizlaló telepek rekonstrukciójának vonatkozásában. Hosszabb (15 éves) távlatban számolva Magyarországon fontossá válik majd a vágás, feldolgozás, csomagolás és az így történő forgalmazás kérdése. Nem csupán a magasabb hozzáadott érték miatt, hanem a fogyasztó szokásváltozások követése, a piacon maradás által diktált követelmények szerint is. Elsősorban azoknál a marhavágó kapacitásoknál lenne szükséges a magasabb készítettséget, csomagolás, darabolás, márkázási funkciókban projekteket, pályázati lehetőségeket tenni, amelyekre hosszú távú is számítani akar a vertikum. A gyepre alapozott legeltetéses extenzív állattartási (húsmarha és juh) technológiák azok, amelyek szóba jöhetnek a második pillérben. Egyébként is szemléletet kéne váltani, ha az 1.200.000 ha-os szántót művelési ág váltás után is hasznosítani kívánjuk. Nem árt megjegyezni, hogy legeltetés nélkül nem marad meg a gyep. Mindent lehet és kell legeltetni, legfeljebb eltérő legeltetési nyomást kell alkalmazni. At kell gondolni az agrár-környezetgazdálkodási program füves élőhelyre vonatkozó előírásait. A harmadik pillérhez tartoznak az állatjóléti kérdések. Ezzel kapcsolatosan a kiírásokban a jelenleginél jobban kéne a feltételeket a húsmarhára és a marhahústermelésre alakítani. Gondoljunk arra is, hogy 2010-ben lejárnak a nitrát szintekre vonatkozó kedvezmények, az új szabályozás a trágyakezelésre valamennyi állattartó telepünk - akár szarvasmarha, akár tejelő marha, akár sertés, akár baromfi telep – mindegyikénél problémát jelent, ennek forrást kell teremteni. A negyedik pillérnél szóba jöhet, kiállítások, tenyészállat bemutatók, árverések újra élesztése, működtetése részeként hagyományos állattenyésztési kultúránknak. Itt van helyük a hungarikumoknak, mint pl. a magyar szürke. Magyarországnak átgondolt Nemzeti Vidékfejlesztési Politikával maximálisan kell élni a kapott lehetőséggel, nemzeti felső határok kitöltésével az EMVA által biztosított EU-s források eredményes felhasználásával és ezáltal a vidéki táj kultúrállapotát, a vidéken élő emberek foglalkoztatásának biztosítását, és egy extenzív, legeltetésen alapuló és hatékony marhahizlalási szisztémát a jelenleginél lényegesen szélesebb körben célszerű elterjeszteni, megoldani. Dr. Márton István HUMOSZ elnöke