Egy gyakran háttérbe szoruló, mégis gazdasági és társadalmi hatásaiban egyaránt fontos ágazat tendenciáiról, jelenlegi helyzetéről és jövőjéről beszélgetett Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke és Németh István, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet elnöke.

Lehalászás a tiszavasvári tóegységnél – fotó: MTI/Balázs Attila

A beszélgetés során többek között elhangzott:

  • A magyar haltermelés 80 százalékát a halastavi, a fennmaradó 20 százalékát az intenzív technológiák adják. Utóbbiaknál nehezebb a beavatkozás lehetősége, hiszen nem lehet a termelést leállítani.
  • 30-50 hektár a jellemző halastóméret az országban. Nemcsak élelmiszer-előállításra szolgálnak, a tavaknak és a bennük lévő halaknak az ökológiai egyensúly fenntartásában nagy szerepük van, számos állat eledeléül szolgálnak. A haltermelők szeretnék, ha erre kompenzációs forrásokat kapnának.
  • Az étkezésihal-előállításból származó éves árbevétel 8,5-9 milliárd forint, ez az állattenyésztés összes árbevételének csak mintegy 1,5 %-a, azonban az ágazatnak ennél jóval nagyobb a jelentősége.
  • Jelenleg a hazai halexport 5000-6000 tonna évente (főleg pontyot, mellette busát, amurt, ragadozó halakat szállítunk ki, jellemzően Lengyelországba, Ausztriába, Németországba).
  • A halfogyasztás hazánkban ünnepekhez kötődik, ezen kellene változtatni. Kisgyerekkorban kell megszerettetni a halat, marketingre van szükség, közösségi forrásból.
  • A koronavírus-járvány hatásainak az egyik legjobban kitett ágazat az akvakultúra. 1500 ember dolgozik az ágazatban, az ő megélhetésüket biztosítani kell.
  • A HoReCa-szektor megszűnt, az exportpiacok bezárultak. Támogatásra vagy új értékesítési csatornákra van szükség.
  • 1100-1500 tonna hal „szorult be” a telelő tavakba, ezeket a horgászvizekbe kellene telepíteni.
  • Az ágazat kérte a MAHOP irányító hatóságát, hogy gyorsítsák a kifizetéseket, a pályázatok elbírálását.

A teljes beszélgetés megtekinthető az alábbi videón: