Egyre fontosabb szerepet kap a mindennapi életünkben a környezet védelme, az állatok tartásnak szabályozása. Az élet tisztelete nem öncélú. Hosszabb távon így vagyunk képesek megvédeni az élhető környezetet, magunk és a jövő nemzedékei számára. Nem szabad azonban megfeledkezni a felelősségről sem, amivel mindenki tartozik, ha más munkáját, gazdasági tevékenységét bírálja, és azt közszemlére teszi.

Nagyon veszélyes e tekintetben a félművelt emberek oktalansága, esetenkénti izgágasága, mert alaptalan híreszteléseket indíthat el, amivel komoly gazdasági és erkölcsi károkat okozhat, sőt maguknak a védeni kívánt állatoknak ártanak leginkább. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy rosszabb esetben tudatos piacrombolási, nyerészkedési vágy, rosszakarat, vagy konkurencia harc is megbújhat a „jó szándék” mögött.

Mi is történt? A Négy Mancs Állatvédelmi Egyesület valótlanul azt állítja, hogy a magyar nyúltenyésztők kínozzák a nyulakat, mert alacsony ketrecekben tartják azokat, így az állatok nem ágaskodhatnak például fel. Szűk a hely, rosszak a körülmények. Véleményüket átvette a német média, és úgy tudjuk, Belgiumban is nyilvánosságot kaptak. Állításaikkal szemben a ketrecek mérete, és bennük a nyúlsűrűség megfelel az EU előírásoknak, és a nyulak tényleges igényeinek.

A külföldi átvevők természetesen azonnal reagáltak, kilónként 5 centtel csökkentették az árakat, sőt kilátásba helyezték a felvásárlás visszafogását, mert a vásárlók nem veszik majd a magyar nyulat. Csökken tehát az árbevétel, visszafogódik a termelés, ki kell vágni az anyanyúl állományból is. Miért? Erre akkor kapnánk igazi választ, ha tudnánk ki pénzeli az egyesületet, milyen meggondolásból tették, amit tettek.

Hogy kárt okoztak vele országunknak az biztos. Itt vetődik fel a kérdés, ki fizeti a számlát, sőt a még ennél is fontosabb: hogyan lehetne elejét venni a környezet- vagy állatvédelmi köntösbe bújtatott valótlan állításoknak, amelyek komoly erkölcsi vagy gazdasági károkat okoznak másoknak. Megoldás lehetne, ha az ilyen nyilatkozatokat tevők személyesen, saját vagyonukkal is felelnének, de velük együtt a megalapozatlanságot terjesztő média is, melynek közreműködése nélkül nem jöhetne létre a káros hatás. Szóba jöhetne az ilyen egyesületek feloszlatása, a „hírközvetítők” időszakos elhallgattatása is. Érezzék ők is, mit jelent erkölcsi és gazdasági kárt elszenvedni, talán akkor valamennyien jobban törekednek a megalapozottságra.


Dr. Kovács János
Agroinform Főszerkesztő