"Minket, gazdálkodókat nem véd a törvény a gazemberek ellen, akik szerencsétlen sorsú munkavállalóknak adják ki magukat és gazdaságról-gazdaságra járnak gyújtogatni és rabolni!

A bűnözök nevét sem írhatjuk ki figyelmeztetésképpen, hiszen az személyiségi jogokat sért!"

– fakadt ki elkeseredve Gera Beáta az Agroinform.hu szerkesztőjének, interjúnk alkalmával.

Gera Beáta Bács-Kiskun megyében él és dolgozik. A gazdaság 8 hektáron fekszik, ahol a fiatal nő 7000 pulykát nevel.

Gera Beáta jószágaival – fotó: Gera Beáta

A termelés 6 istállóban folyik és ezek mellett találhatók a silótornyok az állatok számára tárolt takarmánnyal.

A telep korszerű, gépesített, így a szalmával történő almolástól eltekintve – amelyet naponta kétszer kell elvégezni – minden más munka megoldható a hatékony berendezések segítségével.

Beáta a pulykatartás napi rutin feladatainak ellátására négy héttel ezelőtt alkalmazottakat keresett, mert az előző munkavállaló nem felelt meg a feladatok elvégzésére és tovább állt.

Az Agroinform.hu portál piacterén adta fel a hirdetést, amelyre többek között egy jó megjelenésű, középkorú pár is jelentkezett.

A személyes találkozás alkalmával a munkaadó és a munkavállalók meg is egyeztek, így T. Mónika és párja, S. Zoltán munkába álltak.

Az elképesztő történetet a továbbiakban Beáta elmondása alapján közöljük. Figyelem, a cikk további része a nyugalom megzavarására alkalmas részeket tartalmazhat!

Kezdetben minden jól indult. Az alkalmazottaim kedves, szorgalmas párnak tűntek. A munkájukat elvégezték és úgy láttam, hogy az általam biztosított, szép állapotú szolgálati lakásukat is megbecsülik. Annak ellenére, hogy a főnökük voltam, gyakran beszélgettem velük magán jellegű témákról is. Általában a nő beszélt, a férfi csendesebb volt. T. Mónika a kérdésemre elmondta, hogy az előző munkahelyükön éheztették őket és alig tudtak elszökni onnan – és amikor döbbenten megkérdeztem, hogy hol volt ez a hely, egy általam ismeretlen, távolabbi helyiséget nevezett meg, ezért nem is faggattam tovább ezzel kapcsolatosan.

Még mindig nem gyanakodtam semmi rosszra, amikor egy héttel később azt mondta a nő, hogy őt mégse jelentsem be, mert nem szeretné, ha egy hagyatéki ügyből származó tartozását levonnák a jövedelméből. Én azt válaszoltam erre, hogy nálam csak hivatalosan dolgozhat.

Ekkor közölte, hogy van egy régebbi ügye is, amely során – körülbelül 10 éve – ittas vezetés miatt autóbalesetet szenvedett, mert meg akart halni – de erre én csak ugyanazt tudtam válaszolni, hogy ennek semmi köze nincsen a bejelentéshez. 

Akkor sem gyanakodtam semmire, amikor megkérdezte, hogy mennyi pénzért vásároltam az állományomat – és egy-egy takarmányrendelés érkezése után azt tudakolta, hogy ezeket a szállítmányokat milyen formában fizetem ki. Amikor az anyagi helyzetem felől érdeklődött, mindig kitérő választ adtam.

Egy alkalommal a nő párja elszólta magát előttem, miszerint Mónika féltékeny rám. Miután a nő látta, hogy a párjával beszélgettem, megkérdezte tőlem, hogy miről volt szó. Én elmondtam neki, hogy mit mondott Zoltán és hozzá tettem, hogy a kezdetektől tudták, hogy nő lesz a munkaadójuk és a főnökük, ezért a legelején tisztáztuk, hogy nem kell rám féltékenynek lennie. Mónika erre zavarodott állapotban közölte, hogy ő nem féltékeny, hanem irigy. – Próbáltam meggyőzni arról, hogy nincsen miért irigykednie rám, de úgy gondoltam, hogy felesleges ezzel a dologgal többet foglalkozni.

Látszólag minden rendben ment május elsejéig, amikor hajnali négy óra körül nyugtalanul ébredtem és öt körül már kimentem a lovaimhoz, majd a pulykákat is megnéztem. Döbbenten láttam meg a gomolygó füstöt – és már rohantam is a lakásom melletti égő pulykaistállóhoz.

Ledobtam a cipőmet, ( a madárinfluenza elleni védekezés kötelező eleme, hogy utcai cipőben nem lehet az istállóba lépni)

berohantam az ajtón és láttam, hogy füstöl a szalma és két ponton ég is – szegény kis pulykák meg csak álltak és néztek...!

Senkinek sem kívánom az a pillanatot amit akkor átéltem! Gyorsan kellett cselekedni! Mivel az alkalmazottak nem vették fel a telefont, lerohantam a lakásukhoz. Mónika akkor ruhában sétált a folyosón, mint aki régen ébren van – holott még csak hajnal öt óra volt és fél hétkor szoktak kezdeni – Zoltánon pedig látszott, hogy nem régen ébredt fel.

A tűzoltók és a rendőrök nagy erőkkel érkeztek a helyszínre és utólag a Szalkszentmárton Önkéntes Tűzoltók Egyesülete a Facebook oldalán is beszámolt az eseményről:

"Szalkszentmárton Homokpuszta 6-os számon lévő pulykatelepre kaptuk a riasztást. Az istállóban lévő szalmabálát begyújtották, ez tovább terjedt az állatok alatt lévő szalmára is.

fotók: Szalkszentmárton ÖTE Facebook oldala

Egy darab C-sugárral valamint kéziszerszámokkal a tüzet eloltottuk. Helyszínre a Dunaújvárosi, a Kunszentmiklósi, a Szalkszentmártoni tűzoltók, valamit Rendőrség és a Kecskeméti KMSZ (Katasztrófavédelmi műveleti szolgálat) érkezett ki.

fotók: Szalkszentmárton ÖTE Facebook oldala

A gyors beavatkozásnak köszönhetően, a helyszínen lévő kisgép és az ott tartózkodók segítségének hála, istállóban tartott körülbelül 2200 db pulykának nem esett baja."

Ahogy a sokkhatásból kezdtem magamhoz térni, tudatosult bennem, hogy SZÁNDÉKOS gyújtogatás történt az istállóban. Valaki hajlandó volt bántani a védtelen jószágaimat azért, hogy nekem ártson!

A terem két végén belocsolták a szalmát üzemanyaggal és meggyújtották. Óriási szerencse volt, hogy felébredtem és az eső is eleredt, ezért legalább a kültéri lángokat eloltotta a csapadék. És nagy szerencse volt, hogy a tűzoltók ilyen hamar kiértek hozzánk – ezúton is szeretném megköszönni az oltásban részt vett tűzoltóknak és a nyomozásban részt vett hatóságoknak a segítséget!

A helyszínre érkező rendőrök megkérdezték, hogy szerintem ki lehetett az elkövető, de akkor képtelen voltam gondolkodni és azt válaszoltam, hogy nem tudom ki lehetett a tettes, hiszen nincsen haragosom és soha nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen tettet képes lenne elkövetni ellenem.

Az oltást követően leültem és szépen lassan végig gondoltam az eseményeket. Hála Istennek "csak" néhány pulyka pusztult el az imádott madaraim közül és jó eséllyel a megmaradt állatok talán kiheverik a füstmérgezést... Az istálló áll, de a takarmány java szénné izzott...

A legfontosabb, hogy élünk és túl vagyunk az egészen.

De vajon hogy létezik az, hogy a kutyák nem ugattak és nem jelezték, hogy idegen jött be a telepre gyújtogatni?

A gondolataimból kizökkentett Mónika, aki bejött hozzám és bejelentette, hogy Zoltánnal itt hagynak engem, máshová mennek dolgozni. Elképedve kérdeztem, hogy miért – és magamban arra gondoltam, hogy mi lesz most velem – kértem, hogy legalább a mai reggeli bealmolásban segítsenek.

A nő azt válaszolta, hogy szétválnak a párjával és mindketten új, más-más munkahelyre mennek. Majd hozzá tette, hogy persze hogy segítenek, még maradnak egy darabig, a munkát természetesen  elvégzik, hiszen a jószág az első.

Kicsit később Mónika újra felkeresett és segítséget kért. Elmondta, hogy van egy 4 hónapos kisgyermeke, akit elvett tőle a gyámhivatal. Itt nagyon szép szolgálati lakásuk van, ezért szeretné, ha kijöhetnének hozzá felmérni a lakhatási körülményeket, amíg még itt tartózkodik – hátha vissza kapja a gyermekét. Nagyon megrendültem ezen és megkérdeztem tőle, hogy miért vették el tőle a kicsit, amire azt felelte, hogy azért, mert az előző munkahelyén embertelen körülmények voltak.

Gyanakodni kezdtem és elkértem tőle az előző munkahelye telefonszámát. Ő nem létező számot adott meg, ezért elhatároztam, hogy kinyomozom az igazságot. A párja, Zoltán elszólta magát egyszer az előző lakóhelyükkel kapcsolatosan, ezért az említett információk mentén sikerült nyomra bukkannom.

Rövidesen megtaláltam az előző munkáltatójukat. A gazda elképedve hallgatta, hogy mi történt velem. Azt mondta, hogy eljön hozzám, hogy személyesen beszéljünk az ügyben.

Kiderült, hogy Mónika az előző munkahelyén minden este vényköteles nyugtatókkal drogozta be a párját, hogy a férfi ne gyanakodjon a nő gyanús tetteire. Az előző szolgálati lakás körülményei hasonlóan kulturáltak voltak, mint nálam, így az is kiderült, hogy Mónika mániákus hazudozó.

Az előző munkahelyen is történtek rongálások, tisztázatlan tűzeset és értékek eltulajdonítása...

Most, hogy mindezeket hallottam, már biztos voltam benne, hogy nálam Mónika gyújtogatott, ezért felhívtam a rendőrséget és elmondtam, hogy a nőt gyanúsítom.

Idő közben Mónika nálam hagyott munkásruhájában megtaláltam a vényköteles nyugtatószereket is, amelyeket vélhetően nálam is rendszeresen adagolt Zoltánnak.

A rendőrség kivonult és külön rendőrautóval vitték el a párt.

T. Mónika beismerte a tettét a kihallgatás során és azt állította, hogy alkoholos befolyás alatt gyújtogatott, mert irigy volt rám –  így a nő a bírósági tárgyalásig szabadlábon védekezhet.

Ha Mónika nem ismerte volna be a gyújtogatást, csak akkor vették volna őrizetbe gyanúsítottként – így viszont szabadon járhat-kelhet még hónapokon keresztül.

Rövidesen kiderítettem, hogy T. Mónika – miután tőlem elköltözött – új munkahelyet keresett és a következő gazdálkodónak is bemesélte a szívszorító történetét az előző munkahelyéről, ahol éheztették... Jelenleg nem tudjuk, hogy merre járnak, de nagy valószínűséggel először Bács-Kiskun megyében próbálnak munkát- és lakhatást találni.

Döbbenten szembesültem azóta azzal a szomorú ténnyel, hogy országszerte más gazdák is elszenvedtek már hasonló szándékos károkozásokat a munkavállalóktól.

Elhatároztam, hogy a saját nevem felvállalásával minél több helyre eljuttatom a történetemet azzal a céllal, hogy megvédjem a hozzám hasonlóan naív gazdatársaimat T. Mónika – és a hozzá hasonló gazemberek támadásaitól.

A telep biztonsági- és kamerarendszerét felújíttattam és a szakemberek be is üzemelték, valamint már biztonsági őrt is alkalmazunk. Nem tudom, hogy meddig bírom még egyedül elvégezni a mindennapos munkákat, de egy darabig biztosan képtelen leszek megbízni bárkiben is és új alkalmazottakat felvenni.

Óvatosságra és elővigyázatosságra intek mindenkit, mert az állattartó gazdálkodók gyakran távol élnek a városoktól és lakott településektől – és ha bajba kerülnek, vagy támadás éri őket, akkor sokszor már késő segítségért kiáltani...

Bízom benne, hogy a törvény előbb-utóbb lehetővé teszi, hogy a gazdálkodók egy nyilvános weboldalt üzemeltessenek, hogy a bűnöző hajlamú munkavállalók személyleírását nyilvánosságra hozhassák. – Így a hasonló garázdaságok megelőzhetők lennének. Ezzel kapcsolatos jogi tanácsokat is örömmel fogadnánk.

Az Agroinform.hu portál szerkesztősége megrendülve hallgatta Beáta történetét.

A szomorú esetből okulva az alábbi elővigyázatossági intézkedéseket javasoljuk a gazdálkodók számára, ha új alkalmazottat vesznek fel a telephelyükre:

  • Szereljünk fel biztonsági kamerákat, mert ezek az eszközök elriaszthatják a rosszindulatú embereket és segíthetnek a személy- és vagyonvédelemben.
  • A munkavállalótól kérjünk minden esetben erkölcsi bizonyítványt. Ha nem tudja elintézni egyedül, segítsünk neki, finanszírozzuk meg.
  • A dolgozókat soha ne tájékoztassuk az anyagi helyzetünkről, vagy arról, hogy tartunk-e magunknál készpénzt. Ne tartsunk ékszereket és készpénzt olyan telepen, ahol idegenek is megfordulhatnak.
  • Minden dolgozót azonnal jelentsünk be – ha úgy érezzük, hogy bizonytalan ideig maradnak nálunk, akkor is! Ezzel önmagunkat is védjük!
  • Ha gyanús viselkedést észlelünk, azonnal kérjük a rendőrség, vagy a mentők segítségét – ne igyekezzünk a problémát önmagunk megoldani!

Ugyanezek az óvintézkedések érvényesen a munkavállalókra is, hiszen hallottunk már valós rémtörténeteket is embertelen munkakörülményekről a mezőgazdaságban.

A témával kapcsolatosan a korábbi cikkünket ajánljuk:

Ön is munkát kínál- vagy keres? Az Agroinform.hu portál Piacterén, az apróhirdetések között napról-napra friss, hitelesített állásajánlatok látnak napvilágot, amelyekre bárki jelentkezhet.

Apróhirdetés feladásakor bánjon mindig körültekintően adataival! Csak a szükséges információkat közölje – a személyes kapcsolatfelvételkor pedig ellenőrizze partnere személyazonosságát!

Olvasóinknak is vannak tanulságos tapasztalatai a témában? Történeteiket szívesen fogadjuk az szerkesztoseg@agroinform.hu e-mail címen.