Sajnálatos, hogy mindez ideig még felületesen sem foglalkoztak ezzel a témával. Ki tudja miért, de mindkét fél tabuként kezeli. Pedig jószerivel a halászati, de lehetséges, hogy a horgászati szakirodalomnak is egyik gyöngyszeme, legizgalmasabb olvasmánya lenne.

Tanulsággal szolgálhatna egy ilyen témájú értekezés a politikai élet szereplői számára is, akik képesek a múlt történésein okulni, és most döntéshozó pozícióban vannak. Sőt azoknak is, akik a természetes vizek környezet- és természetvédelme vagy éppen a horgászturizmus fejlesztése érdekében próbálnak tenni. Ugyanis előbb-utóbb, de inkább mihamarabb szembe kell nézniük azzal, hogy nem csak a két tábor vitájában igazságosztó, aki az egyik, vagy másik fél javára, vagy kárára dönt. Ilyenkor óhatatlanul a természeti erőforrások valamilyen hasznosítása mellett kötelezi el magát. Támogathatja a vegyes halász-horgász, vagy a kizárólagos horgász-, illetve halászhasznosítást. De jó döntése csak egy lehet, jelesül az a harmadik, amelyikkel a vízi ökoszisztémának használ. Az ilyen döntés talán elbátortalanítaná azokat, akik nem a horgászat érdekét szolgálják, nem a halgazdálkodást, de nem is a természeti értékek védelmét, hanem kizárólag egyéni érvényesülésükért hangoskodnak.