"Egyre gyakrabban előfordul, hogy gyomortartalmat vagy takarmánymintát kapunk abból a célból, hogy kiderítsük, milyen, esetleg mérgezést okozó növényt tartalmaz" – mondja dr. Cserhalmi Dániel docens, az Állatorvostudományi Egyetem Növénytani Tanszékének vezetője. A vizsgálat eredményéről általában hivatalos dokumentumot is kérnek az érintettek, hogy bizonyítani tudják, hogy növényi mérgezés okozta a haszonállat elpusztulását és az így jelentkező anyagi kárt.
Milyen növények okoznak mérgezést?
A teljesség igénye nélkül mutatunk be röviden néhány olyan legelőn megtalálható növényfajt, amelyek a növénytani ismeretek alapján gondot okozhatnak, és már volt is precedens vagy erős gyanú az általuk okozott mérgezésekre.
Csattanó maszlag (Datura stramonium)
A csattanó maszlag a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó gyomnövény, amely Közép-Amerikából származik, de szinte az egész világon elterjedt a magas nitrogéntartalmú talajok gyomos társulásaiban.
Csattanó maszlag
Hatóanyagai: tropánalkaloidok, mint például az atropin, továbbá szkopolamin, vitanolidok, hidroxi-kumarinok, flavonoidok.
Erősen mérgező! Gyógynövényként is felhasználják, de csekély a különbség a gyógyászati és a halálos mennyiség között. Hallucinogén hatása is ismert.
A növény minden állatfaj számára mérgező hatású. A mérgezés tünetei: görcs, szédülés, egyensúlyzavar, végső esetben pedig elpusztul az állat. A növény lefogyasztása miatt kényszervágott állatnak a húsa is mérgező.
Őszi kikerics (Colchicum autumnale)
A kikericsfélék (Colchicaceae) családjába tartozik, nyirkosabb réteken és legelőkön olykor nagy tömegben terem, augusztus-szeptemberben virágzik, évelő növény.
Erősen mérgező! A növény érett magja kolhicin nevű alkaloidot tartalmaz, amely sejtosztódást gátló erős méreg. A halálos dózis: testsúlykilogrammonként 1 mg kolhicin. A kivonatból előállított kolhicint növénytermesztésben (sejtméret-növelő hatása miatt) tömegnövelőként ill. nemesítéshez (mutagén hatása miatt) fajtaváltozatok előállítására használják. A mérgezés tünetei: hányás, légszomj, bénulás.
Őszi kikerics
Szíriai selyemkóró (Asclepias syriaca)
Az észak-amerikai eredetű invazívan terjedő gyomnövény agresszíven terjeszkedik, évelő. Méhlegelőként hasznos, de sajnos sok más őshonos fajt szorít ki az élőhelyekről. Mérgező növény. A mérgezés tünetei: hasmenés, nehéz légzés, görcsök, egyensúlyzavar.
Szíriai selyemkóró
Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus)
A libatoppal rokon gyomnövény nitrogén akkumuláló tulajdonsággal rendelkezik, takarmányozási célú felhasználása vesekárosodással járhat a haszonállatoknál. Szarvasmarhánál nagy mennyiség etetése esetén halálos is lehet.
Jakabnapi aggófű (Senecio jacobea)
Évelő vagy kétéves gyomnövény, amely kaszálóréten, homoki réten, hegyi réteken, legelőkön, árokpartokon, gyakorlatilag egész Magyarország területén előfordul. Pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, erősen toxikus hatású. Mérgező növény, a legkisebb mennyiség mellett is káros hatást fejt ki a szervezetre, májkárosító hatása van. Ez a növény Németországban komoly problémákat okoz az állattartóknak, ebben a kiadványban például a növény okozta mezőgazdasági károkról, mérgezésekről van szó. A mérgezés tünetei: véres hasmenés, eszméletvesztés, zavarodottság. A lovak fokozottan érzékenyek rá.
Jakabnapi aggófű
Borostyán (Hedera helix)
Örökzöld futónövény, Európa nagy részén honos. Fákon, kőszirteken, falakon akár 20–30 méteresre is megnőhet, de függőleges felület híján a talajt is beteríti, így például az erdőszéli területen is lehet vele találkozni. Szaponint és flavonoidokat tartalmaz, ami miatt elfogyasztása az állatoknál hányás okozhat.
Fehér zászpa (Vertarum album)
A liliomfélék családjába tartozó növény megtalálható a lápréteken és legelőkön protoveratrin és germerin alkaloid-tartalma miatt egy napon belül elhullást okozhat. Minden részre mérgező, a szilázst is tönkreteszi.
További sok érdekes információ növényi mérgezésekről a Szent István Egyetemen, 2007-ben készült szakdolgozatban.
Állattartókat kérdeztünk: találkoztak-e már mérgezéssel?
Az Agroinform.hu által megkérdezett néhány állattartó személyesen nem találkozott ezzel a problémával, ami annak is köszönhető, hogy állataikat megfelelő méretű, azaz nagy legelőn tartják, ahol van lehetősége az állatoknak a válogatásra, illetve a télire betakarított erjesztett takarmány vagy széna is gondosan kezelt, általában saját területről származik. Az egyik őrségi szarvasmarhatartó szerint a megfelelő méretű, fajgazdag legelőn arra is van lehetőség, hogy az állatok olyan növényt keressenek, amely káros hatású növény elfogyasztása után segít a gyógyulásban.
Igric Domika és családja Szentes környékén foglalkoznak állattartással, szerinte akkor fordulhat elő mérgezés, ha nem saját, gondozott legelőkertben történik a legeltetés, hiszen sokszor ismeretlen, gondozatlan területekre is kerülhetnek így az állatok. Meglátása szerint az is problémát jelent, hogy már egyre kevesebb olyan juhász van a szakmában, akik az un. juhászbotokkal úgy legeltettek, hogy közben a káros gyomnövényeket kifordították a földből, megakadályozva ezzel a területen történő elszaporodását. Sajnos az is előfordulhat, főként a téli takarmányozás során, hogy nem ocsút vásárolnak a gazdák, hanem szinte a szárításból visszamaradt szemetet, amelyben rengeteg gyommag lehet. Ennek oka többek között a magas takarmányárakban is keresendő.
A növényi mérgezést nem verik nagy dobra
Érdekes ellentmondás, hogy bár az Állatorvostudományi Egyetemen gyakran találkoznak a problémával, mégis nehéz megszólaltatni olyan gazdákat, akiknél már előfordult hasonló. Ez nem is csoda, hiszen senki sem büszke arra, ha nem megfelelő takarmányozás miatt kellett veszteséget elkönyvelnie, de a szégyenkezés helyett fontosabb lenne a megelőzés!
Legfontosabb a megelőzés: gondozott gyepről származó takarmánnyal kicsi az esélye, hogy gond legyen
Mit tegyen a gazda?
- Ha van saját, elkerített legelő, érdemes folyamatosan ellenőrizni a fajösszetételt, a gyomnövénynek minősülő mérgező példányokat pedig ki kell irtani lehetőség szerint még a virágzás előtt. Ilyenek például a szíriai selyemkóró, a csattanó maszlag, a szőrös disznóparéj.
- Ha bérlegeltetésről van szó, akkor is utána kell járni annak, hogy pontosan milyen területre fognak kerülni a jószágok, és fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a gondozatlan árokpartok, útszéli gyomos területek nem alkalmasak legeltetésre!
- A téli etetéssel nem lesz gond, ha karbantartott, saját területről származó takarmánnyal tudjuk megoldani, de a megvásárolt széna vagy szilázs esetén nagyon fontos lenne szétbontani a bálát és ellenőrizni, hogy mi is van benne. Természetesen szálanként nem lehet átválogatni egy szénabálát, de azért az fel fog tűnni, ha fekete gyommagvak potyognak ki belőle, vagy tele van például csattanó maszlaggal, amelynek a nagy méretű levelei semmiképpen sem keverhetők össze a pázsitfűfélékkel.
Vaddisznó a szénabálában
Dr. Cserhalmi Dániel egészen meglepő esetekről is beszámolt, kaptak például olyan szénamintát vizsgálatra, amelynek 10 százaléka őszi kikerics volt. De gondoljunk csak bele, milyen gondossággal készült az a bála, amelyben egy vaddisznó földi maradványai is megtalálhatóak voltak!
Meglátása szerint rendkívül fontos volna a nyomon követés, melyben nagy segítséget nyújthatnak az állattartók és az állatorvosok. Hosszú távon egy kereshető, követhető adatbázis létrehozására lenne szükség annak érdekében, hogy a gazdák információhoz juthassanak, és minél kevesebb számban forduljanak elő mérgezéses esetek.
"Ami mérgező, az mindegyik állatnak mérgező" - mondja a tanszékvezető, ezért alapvetően nem az a legfontosabb kérdés, hogy melyik állatfaj esetében melyik növény jelenti a legnagyobb kockázatot, hanem hogy tisztában a legyünk a kockázatokkal és a megelőzés jelentőségével.
Vannak különbségek az állatok között: például a lovak kifejezetten válogatósak, "nehéz őket megmérgezni", ennek ellenére az aggófű sok gondot okozhat. A juhok és a kecskék viszont köztudottan nyitottak mindenféle takarmányra. Olyan eset is volt azonban, hogy nagyobb mennyiségű selyemkóró lelegelésétől sem lett semmilyen baja a birkáknak, pedig elvileg súlyos tüneteknek kellett volna jelentkezniük.
Egy azonban közös a jószágokban: addig válogatnak, amíg van miből, viszont, ha éhesek, végül szinte bármit elfogyasztanak, ami eléjük kerül. Eddig a pontig nem kellene eljutni!
Képek forrása: pixabay
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_99x55_0.jpg)
