Egyes vélemények szerint a nagy egyedsűrűség miatt az intenzív állattartási rendszerek is okai lehetnek a járványok kialakulásának – a minap azonban megjelent ennek a tételes cáfolata.

szabadtartás

Nem a zárt rendszerek, hanem éppen a szabadtartás lehet a góca egy járványnak, mert az egyes állatfajok másokkal, például vadon élő fajokkal is érintkezhetnek – fotó: pixabay.com

Csökken a járványok kockázata

Mint az a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara oldalán olvasható, az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedők alkotta ”Európai Állattenyésztés Hangja” nevű csoport a Copa-Cogecával partnerségben indított kampányában tette közzé azt a kommunikációs anyagot, melyben arra a tudományosan megalapozott tényre hívja fel a figyelmet, hogy

a zárt, intenzív tartási rendszerek nemhogy növelik, inkább csökkenthetik a napjainkban egyre gyakrabban megjelenő járványok kialakulásának és terjedésének kockázatát.

Egy állatorvosok és ökológusok által készített fontos tanulmány megállapította, hogy inkább a külterjes, vagy "szabadtartásos" rendszerek növelhetik az állatok által terjesztett járványok kockázatát. A zárt tartási rendszerekben azonban a termelő állatokat ellenőrzött körülmények (például kontrollált hőmérséklet, páratartalom, szellőzés) között, fedett létesítményekben tartják, s ez csökkentheti a járványok és a veszélyes betegségek, köztük a SARS, a BSE, a madárinfluenza és a COVID-19 kialakulásának kockázatát.


A zárt rendszerek könnyebben ellenőrizhetők

A Royal Society Open Science tudományos folyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint a zárt rendszerekben az állatokat magas állategészségügyi sztenderdek betartása mellett tartják, s azok könnyen ellenőrizhetők.

Ezekben a rendszerekben kisebb az esély arra is, hogy a haszonállatok vadon élő állatokkal érintkezzenek, így mérséklődik a veszélyes vírusok terjedésének kockázata.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és más szervezetek azon jelentéseivel szemben, amelyek az "intenzív állattenyésztést" szeretnék összefüggésbe hozni a zoonózisok terjedésével, az említett tanulmány szerzői egyebek közt azzal érvelnek, hogy a "nem intenzív" vagy "alacsony hozamú" gazdálkodási rendszereknek sokkal több termőföldre van szükségük ugyanannyi élelmiszer előállításához, ezáltal ezek a termelési rendszerek hozzájárulnak az élőhelyek további csökkenéséhez.

Ennek eredményeképp a betegségeket hordozó vadon élő állatok, például a denevérek és a rágcsálók kiszorulnak természetes élőhelyeikről, ezáltal közelebb kerülnek a haszonállatokhoz és az emberekhez.

A szabadban tartott állatok sokkal inkább ki vannak téve az egyes állatbetegségeknek

Giuseppe Pulina professzor, az olasz Carni Sostenibili szervezet elnöke – akit a világ 1 000 legjobb állattenyésztési szakterülettel foglalkozó tudósa közé sorolnak – kifejtette:

"Paradox módon az állatok zárt tartása nagyon magasfokú biztonságot nyújt. Ezzel szemben a szabadban tartott állatok sokkal inkább ki vannak téve az egyes állatbetegségeknek, különösen, ha nincsenek aktív védekező mechanizmusok, kettős kerítés és folyamatos szerológiai ellenőrzés. Másrészt a zárt tartási rendszerekben olyan magas szintű állategészségügyi sztenderdeket alkalmaznak, amelyek garantálják, hogy ha a betegség be is jutna a gazdaságba, akkor azt azonnal észlelnék. Tehát az adott állattartó telepet azonnal járványkitörési gócnak minősítenék és az állategészségügyi hatóságok haladéktalanul megtennék a szükséges intézkedések".