A kárpáti borzderes fajta a Kárpátok karéjában és a hegylábi területeken maradt fenn a legtovább. A fajta eredete azonban a homályba vész. A mai formáját az 1800-as évek közepére-végére nyerte el. A fajta múltjáról és a jelenbe való illeszkedéséről beszélgettünk Török Hunorral, a Kárpáti Borzderes Szarvasmarha Fajta Tenyésztők Egyesületének társadalmi elnökével.
Az utóbbi években egyre többet hallani a kárpáti borzderesről, amely fajtának itthon komoly hagyományai vannak, mégis mintegy mellőzött és szinte elfeledett fajtaként emlegetjük. Mi ennek az oka?
Ahhoz, hogy ezt a kérdést egzaktul megválaszolhassuk, vissza kell mennünk a múltba. A Kárpát-medencében – a régészeti leletanyagok tanúsága szerint – a bronzkortól kezdődően, hosszú évszázadokon keresztül a brachyceros (rövidszarvú) típusú, kistestű szarvasmarhák voltak dominánsan jelen. Ezekkel a marhákkal szemben a legfontosabb elvárás a hármas haszonvétel biztosítása – a tej és a hús mellett az igavonás –, a rendkívüli ellenállóság és a hosszú hasznos élettartam volt.
Az 1800-as évek végétől 1940-ig borzderes vagy magyar borzderes gyűjtőnév alatt említi a szakirodalom, dr. Csukás Zoltán írja le először kárpáti borzderesként. A korabeli irodalom a különböző változatokat és a tájegységi elnevezéseket is használja, sokszor nem következetesen, és a vidékenkénti elnevezések kavarodnak. Leggyakoribb változatai a mokány, a riska és a busa marha voltak.
A hasznosítási irányok szétválásával, az intenzifikáció, valamint az iparszerű, nagyüzemi állattartás megjelenésével párhuzamosan átalakuló állattartási szerkezet és a háztáji gazdálkodás visszaszorulása következtében az extenzív, hármas hasznosítású kárpáti borzderes még megmaradt hazai állományait lecserélték. Utoljára Beregsurányban, Beregdarócon és Barabáson tenyésztették a fajtát az 1970-es évek végéig, míg végül ott is kiszorult a termelésből, és felhagytak a tenyésztésével, így a kárpáti borzderes Magyarországról több mint 30 évre eltűnt.
Összességében a kárpáti borzderes mellőzését, eltűnését a hazai fajták közül elsősorban a tenyészkerület országhatáron kívül kerülése, valamint a háztáji állattartás drasztikus visszaszorulása okozta, szerencsére az utóbbi ugyan nagyon lassan, de változik.
Akár egy tehén is fedezni tudja egy család teljes tej- és tejtermék-, szaporulatával pedig a marhahúsigényét – fotó: polyan.hu
Miért ajánlod és kinek ezt a fajtát?
Ez a fajta ideális a kis családi háztáji gazdaságoknak, hiszen akár egy tehén is fedezni tudja egy család teljes tej- és tejtermék-, szaporulatával pedig a marhahúsigényét. Azonban nem való ez a fajta intenzív tartásra, a kihegyezett hatékonyságot hajszolóknak és a maximalizált profitra törekvőknek. Nagyon sok kezdő szarvasmarhatartó keresi a kárpáti borzderest.
Kistestű, szelíd, átengedő természetű, nem igényel különleges tartási körülményeket, a legszerényebb tartási és takarmányozási feltételek mellett is gyönyörű borjakat nevel, és ellátja gazdáját jó minőségű tejjel, sőt a betegségekkel szemben is rendkívül ellenálló. Könnyen, segítség nélkül megellik.
A gazdák egybehangzó beszámolói szerint szinte csak akkor kell állatorvost hívni, mikor krotáliáznak, illetve az éves kötelező vérvételt végzik.
A kárpáti borzderes valódi kettős, sőt hármas hasznosítású fajta. A tej és a húshaszonvétel mellett a határon túlon, elsősorban Kárpátalján, Máramarosban és Moldvában mai napig igáztatják. Tejmennyisége nem kiemelkedő, de minősége – koncentrált tejű fajta révén – annál inkább említésre méltó, sajtkészítésre és egyéb tejtermékek előállítására kiváló alapanyag. Húsa jó minőségű, az eddigi vizsgálatok és tesztelések alapján elmondható, hogy semmivel nem marad el a többi hazai fajta húsától. A borjak növekedési erélye is szintén említésre méltó, 6-8 hónapos korukra elérhetik a 200-250 kg-ot, és húsformájuk sem elhanyagolható.
Összességében elmondható, hogy tejből és húsból is a jó minőség mellett is bőven elegendő mennyiséget ad egy családnak, sokszor van értékesíthető felesleg is. Ha pedig valaki ezeket a mutatókat összeveti a tartási, állatorvosi költségekkel, akkor egyértelmű, hogy bizonyos helyzetekben, körülmények között és gazdasági méretnél igenis megéri tartani.
Mi az útja a fajta megmentésének, sőt akár népszerűsítésének? Milyen gyakorlati lépéseket tesznek erre és kik?
Magyarországon 2008-ban jelent meg újból a kárpáti borzderes fajta, amikor az elsősorban a Zemplénben működő Polyán Egyesület egy – a felhagyott hegyi legelők rekonstrukcióját célzó –, a természettel együttműködő gazdálkodási programot indított Mikóházán, amelyhez Romániából 19 egyedet hozott Magyarországra. Az Egyesület közreműködésével 2015-ig több mint 100 nőivarú egyed érkezett az országba, és a Debreceni Egyetemmel együttműködve elindult a fajta kutatási programja, amely 2020 tavaszán zárult.
2019-ben megalakult a Kárpáti Borzderes Szarvasmarha Fajta Tenyésztők Egyesülete (KBE), amely mára közel 100 tagot számlál. Az Agrárminisztérium 2020 júliusában a fajta tenyésztőszervezeteként elismerte és a fajtára vonatkozó fajtarekonstrukciós tenyésztési programot jóváhagyta, ezzel a kárpáti borzderes elismert fajtává vált hazánkban és az Európai Unióban is.
A kárpáti borzderes elismert fajtává vált hazánkban és az Európai Unióban is – fotó: polyan.hu
A kárpáti borzderes fajta tenyésztésének koordinációját és az ezzel járó összes feladatot a tartók többségét tömörítő Kárpáti Borzderes Egyesület végzi.
Tavaly év végén adtuk be az Agrárminisztériumnak a kárpáti borzderes őshonos fajtává nyilvánításának kérelmét. Ebben a munkában is, ahogy a tenyésztési program elfogadtatásában, az egyesület szakemberei mellett Borovka Zsuzsanna, a NAK vezető állattenyésztési szakértője, dr. Józsa Csilla, a Nébih-Ádi Genetikai Laboratórium vezetője, dr. Gera István, Rózsahegyi Péter állattenyésztési szakértők és a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is segítségünkre voltak, akik a további feladatoknál is segítik az egyesület szakmai munkáját.
Folytattuk a 2019-ben elkezdett állományfelmérési munkát, mely a hazai állomány fenotípusos és genotípusos vizsgálatát jelenti. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy tenyészállatok csak fajtaazonos, megvizsgált genetikai hátterű egyedek lehetnek, melyhez a Nébih-Ádi laborja nyújt segítséget.
A tavalyi évben 5 tenyészbikajelöltet importáltunk Romániából, több vonalból, ezekkel együtt már 10 bikavonalat tudunk elkülöníteni a hazai állományban, a célunk 15 bikavonal beállítása a hazai tenyésztésbe.
A korábbi évek egyik jelentős problémája volt, hogy egy időszakban csak 1-1 bikától volt hozzáférhető szaporítóanyag a mesterséges megtermékenyítésekhez. Tavaly év végén elkezdődött több bika felkészítése is a szaporítóanyag levételéhez, jelenleg 6 bika van Martonvásáron, a Bos-Genetic Kft. telepén, ahol a szaporítóanyag levétele történik, így rövidesen hozzáférhetőek lesznek az új bikák szaporítóanyagai a tenyészetek számára, ezek kiadásának koordinálását az egyesület végzi. Ezekhez a tevékenységekhez anyagi támogatást kaptunk a NAK-tól, amely nélkül ilyen mértékű előrehaladást nem tudtunk volna elérni.
Nagyon sok tervünk van idénre és a jövőre nézve is, többek között kisebb-nagyobb rendezvényeket is szeretnénk szervezni a tagjaink és a nagyközönség számára is, de ezek megvalósulása nagyban függ a pandémiás helyzet alakulásától is.
