Mi lesz veled éticsiga?
2006. június 23., péntek 12:38:37 / Agroinform Kiadó
Az éticsiga a védett fajok közé tartozik, de bizonyos mennyiség begyűjtésére engedélyt adnak ki a természetvédelmi hatóságok, ami kizárólag exportra kerül. Évtizedekig kizárólag élő állapotban, házasan exportáltuk, majd létesültek feldolgozó üzemek, amelyek félkész vagy konyhakész, fogyasztásra alkalmas árut forgalmaznak.
Az éticsiga (Helix pomatia) faj különlegesnek számít hazánkban. Védett is, de gyűjtése engedélyezett is. Az utóbbi években évi 2.000-3.000 tonna megfelelő méretű élő csiga begyűjtése, felvásárlása és exportja kap zöld utat. A munkát az Éticsiga Terméktanács koordinálja országosan, meglehetősen szigorú szabályok szerint. Legnagyobb fogyasztó Franciaország, de továbbdolgozásra nagytételben vásárolják görög és török kereskedők is. A magyar feldolgozók árualapját döntően a begyűjtött hazai-, kis mértékben importból származó csiga teszi ki. A hazai begyűjtés kampány jellegű, minden évben április 15 - június 15. közötti időszakra terjed ki. A kialakult rend szerint az adott időszakban sok-sok kisjövedelemre szoruló ember indul gyűjtő útra, majd a szedett mennyiséget kisebb felvásárlóknak adják át, akik ellenőrzik a házak épségét, a fejlettséget. A méret alattiakat a gyűjtők kötelesek visszavinni a szedés helyére. A csigák innen a nagyobb felvásárló telepre kerülnek, ahonnan az út a feldolgozóba, vagy külföldre vezet. A feldolgozóban a csigákat alaposan mossák, tisztítják, majd forrázzák, kiszedik a házakból. A húst fűszeres-boros lében megfőzik, részben visszatöltik a házakba, részben „tömbhús”-t készítenek. Innen különféle formában mennek tovább a külföldi fogyasztókhoz A termelési folyamat sokmilliós exportbevételt jelent az országnak évek óta és rendszeresen. A Helix pomatia hazai létszámának alakulását a természetvédelmi hivatal éberen figyeli, sőt a terméktanáccsal közösen létrehoztak egy monitoring rendszert, melynek keretében egyetemi oktatók 60-60 meghatározott ponton évente három alkalommal bizottságilag ellenőrzik az állományok meglétét, nagyságát, állapotát. Veszély esetén azonnali jelzéssel élnek a hatóságok felé. Az utóbbi években több külső- és belső hatás zavarta meg a kialakult rendszert. Sajnálatos módon csökkent a felvevő piac érdeklődése a magyar csiga iránt. Ennek több oka is ismert: egyrészt fokozódott a francia árucsiga termelés, továbbá az ínyencségeket kedvelő háziasszonyok újabb delikátesz féleségekkel gazdagítják asztalukat, másrészt jelentkezett a konkurencia is, akik alaposan megszervezték a begyűjtést saját országuk területén, és mivel a klíma kedvezőbb, hamarabb tudnak jelentkezni a nagy francia piacon. A hazai gondok között első helyen az adóhatósági mohóság említhető. Míg korábban a szokásos vállalati adókat és illetékeket fizették, az utóbbi időben begyűjtési illetéket is kirónak, amit kilóra vetítve a felvásárlók a gyűjtőkre hárítanak át. Az a képtelen helyzet alakult ki, hogy a felvásárlási ár nominálisan is 20-25%-al csökkent, amihez hozzá kell számítani a forint inflálódását is. A gyűjtő kisemberek zúgolódnak, küldöttségük a Környezetvédelmi Minisztériumtól kért segítséget Az idei gyűjtési kampány alig-alig akart beindulni. A késés és az esős idő miatt gyors növekedésnek indult növényzet miatt az engedélyezett kvótát nem is sikerült kitölteni. A kivezető út a döntéshozók józan mérlegelése lehet. Nagyobb mértékben kellene figyelembe venni a terméktanács javaslatait, és a kormányzatnak nagyobb szociális érzékenységet kellene tanúsítania. A begyűjtés zömmel munkanélküliek, kisjövedelműek, kisnyugdíjasok, igen gyakran roma lakosság végzi, akik az amúgy is alacsony bevétel további csökkenését igencsak megérzik a saját bőrükön. Nem tisztességes dolog visszaélni kiszolgáltatott helyzetükkel. A rövidlátó meggondolás egyenes következménye, hogy csökken az árualap, ennek következtében érzékelhetően csökken mezőgazdasági ágazat devizabevétele. A bajt csak fokozza, hogy a kieső magyar szállítmányok helyét betölti a konkurencia, és visszaszerezni a piacot sokkal nehezebb, mint megtartani. Külön kell szólni a szellemi háttér leépüléséről. Míg Franciaországban jelentős állami dotációval végzik az ott honos Helix aspersa fajjal a kutatómunkát, melynek eredményeként nagyüzemi tömegtermelést is folytatnak kidolgozott szaporítási és takarmányozási módszerekkel. Hasonló munka Gödöllőn is elkezdődött a 80-as évek elején, ma már az intézet sem létezik, nemhogy a téma. Amíg még van szakember, nagyon célszerű lenne a megszüntetett fejlesztő munkát újra kezdeni, a tenyésztő munkát újraéleszteni, melyek eredményeként az árualap minőségileg javulhatna, mennyiségileg nőhetne, és a piacra jutás kezdeti időpontja is optimálisabb lehetne. Dr. Holdas Sándor