Tűréshatáron a sertéstartók – akár 40 ezer kocával is csökkenhet az állomány egy év alatt

A február elsejével életbe lépő élelmiszerárstop a sertéscombra is vonatkozik, felmerül a kérdés, hogy az egyébként is rendkívül nehéz helyzetben lévő sertéságazat számára járhat-e valamilyen keserű következménnyel az intézkedés. Kérdéseinkre Zászlós Tibor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke válaszolt, aki átfogó képet adott a magyar és európai sertéstartást jelenleg gúzsba kötő körülményekről.

A bejelentett, három hónapra vonatkozó árstop Ön szerint lesz-e valamilyen hatással a termelőkre?

Mivel ilyen intézkedés nem volt eddig, ezért csak találgatni lehet, hogy mit fognak ebből a termelők érezni, inkább majd utólag lesz érdemes elemezni a folyamatokat. Az árstop a fogyasztókat – főleg a kiskeresetűeket – nyilván segíti.

Nagyon bízunk benne, hogy ez az intézkedés nem lesz hatással az állattartóknak fizetett felvásárlási árakra, mert az katasztrófa volna!

A termelői árak növekedése az elmúlt évben nagyon lemaradt a költségek emelkedésétől. Ez utóbbiak 20-30 százalékkal nőttek, miközben a termelőknek fizetett árak a legjobb esetben is mindössze 5-15%-kal haladják meg az egy évvel ezelőtti árszintet, de sajnos pl. a vágósertés esetén még árcsökkenés is bekövetkezett.

A vágósertés esetében árcsökkenés következett be – Fotó: Envato

Középtávon úgy néz ki, nem fognak a termelői költségek csökkenni, ami azt jelenti, hogy csak akkor lehet ezt a helyzetet túlélni, ha a kiskereskedelem végre hajlandó az átvételi árakat úgy alakítani, hogy a feldolgozóknál és termelőknél is keletkezhessen jövedelem. Az állattartók és állattenyésztők termelési kedve teljesen elmegy, ha ez a kilátástalan helyzet még hónapokig így marad!

Vannak olyan felvetések, hogy valamilyen módon korlátozni kellene az élelmiszerek globális kereskedelmét, hiszen a sok ezer kilométerről ide-oda szállított élelmiszerek, nemcsak a helyi termelőket teszik tönkre, de hatalmas ökológiai lábnyomot is hagynak maguk után. A piaci szereplők többségét sajnos nem a fenntarthatóság mozgatja elsősorban, hanem a megszerezhető profit, az pedig sokszor nem a helyben termelt termék helyben értékesítésével lesz a legnagyobb.

A takarmányárak kiugró növekedése nagy gondot jelent a jövedelmező termelés szempontjából, a mostani döntés szerepet játszhat-e abban, hogy versenyhátrányba kerüljenek a magyar hústermelők?

Önmagában ez a döntés nem szabadna, hogy versenyhátrányba hozza a hazai hústermelőket, de persze ennek megvan a maga kockázata. Jóllehet a szabadpiacot a kereslet-kínálat határozza meg, de mivel a piacok nem teljesen szabadok és a tőke koncentráció, a spekuláció, továbbá a politikai-, vagy éppen a járványhelyzet jelentősen beleszól a folyamatokba, ezért a versenyelőny és -hátrány összetett fogalom.

A tavaly berobbant áremelkedés nem azért tapasztalható, mert nem termett elegendő termény, hanem azért, mert egyes nagy piaci szereplők (elsősorban Kína) hirtelen nagy mennyiséget vásároltak és a járványhelyzet miatt a korábbinál sokkal lassabb a logisztika. Például egy konténer kirakása 2-3-szor annyi időbe telik mint a pandémia előtt mert kevesebb a bevethető munkás. A vitamin vagy aminosav előállítás akadozása és a drasztikus áremelkedés is az ipari kibocsátás csökkenése és egyes régiók hirtelen megugró, raktárra vásárlása miatt következett be.

A takarmányok és ezen kívül egy sor egyéb inputanyag árának emelkedése nem magyar sajátosság, egész Európában és a világban is jellemző.

Ilyen helyzetben még nagyobb előnyben van az, aki hatékonyabban termel.

Az EU sertéshúsból 127%-ban önellátó, ami azt jelenti, hogy exportkényszerben van az európai sertéságazat, és ha nincs elegendő felvevőpiac, akkor a belső piacot agyonnyomja a felesleg. Mivel a Bizottság hallani sem akar sertéságazati beavatkozásról, az export lehetőségek pedig nem kecsegtetőek, ezért előbb-utóbb csökkenni fog a közösség sertéshústermelése.

Kérdés, hogy milyen áron, azaz hány termelő hagyja végleg abba és hányan lesznek olyanok, akik csak ideiglenesen csökkentik a kibocsátásukat. A német sertéságazatban pl. történelmi átalakulás zajlik most. Nekünk elsősorban az önellátást kell megcéloznunk, ehhez hatékonyan működő termékpályát kellene felépíteni egy olyan termelői közösséggel, ami a közepes üzemeket fogja össze. Az igazán nagy hazai termelők, akik alig egy tucatnyian vannak, ők már nemzetközi szinten versenyképesek és többnyire saját feldolgozóval rendelkeznek vagy önállóan kötnek szerződést. A közepesek között azonban a nagy többség még nem versenyképes, és nem sikerült nekik eddig megszervezni magukat úgy, hogy akkora piaci szereplőkké váljanak, ami már a 3-4 hazai nagyvágóhíd szemében is komoly erőt jelent. Ezen kellene változtatni és akkor stabilabbá, kiszámíthatóbbá válna a magyar sertéspiac.

A sertés-, baromfi- és tejágazatban milyen időtávra kötött felvásárlási szerződések jellemzőek? Ezek a szerződések biztonságot jelentenek ebben az időszakban a termelőknek? Mert felmerül esetleg annak a lehetősége is, hogy a kereskedők az árstop miatt még olcsóbb beszerzési forrásokat fognak keresni a profitcsökkenés elkerülése érdekében. Ön szerint van ennek kockázata?

Az árrögzítés a bolti árakra és nem a beszállítói árakra vonatkozik. A beszállítói árakat erre az intézkedésre hivatkozva nem lehet csökkenteni, illetve a forgalmazók nem mondhatják fel a meglévő szerződéseket a fogyasztói árstop miatt.

A termelői szerződések döntő része éven belüli, amelyben jellemzően nem fix árat határoznak meg, hanem az aktuális felvásárlási árat valamilyen tőzsdei vagy nyilvános középárfolyamhoz kötik és attól térítik el minőségtől, mennyiségtől függően vagy időről-időre a piaci folyamatokhoz igazodva alakítják ki folyamatos egyeztetéssel.

A szokásosnál több sertéstartónak nincs felvásárlási szerződése

A sertéstartók szerződéskötéseivel kapcsolatban a helyzet idén bonyolultabb, mint máskor ilyenkor lenni szokott, ami miatt a szokásosnál többen vannak, akiknek nincsen még szerződésük. Ez kiszolgáltatottabbá teszi őket, ugyanakkor most a szabadpiaci árak 10-15 százalékkal magasabbak a szerződéses áraknál.

A vágósertések esetén évek óta bevált gyakorlat volt, hogy az aktuális felvásárlási árakat, a német vágósertés referencia (ZMP) árhoz igazították. Ez jól is működött egészen addig, amíg a német piac az afrikai sertéspestis (ASP) megjelenése és az exportpiacok jelentős részének elvesztése miatt tavaly megroppant és történelmi mélypontra kerültek a felvásárlási árak. Ez az árszint Magyarországon ma nem reális, mert nálunk nem volt és most sincs olyan sertéspiaci válság, mint Németországban. Ez az oka annak, hogy a termelők közül sokan még nem kötöttek ZMP árhoz igazított hosszabb távú szerződést.

Hazánkban a németekkel ellentétben szó sincs túltermelésről, a belső piac a termelést fel tudja venni, ami persze nem ilyen egyszerű mert az élősertés és sertéshús külkereskedelmünk jelentős. Magyarország egyébként 2021-ben élősertésből és sertéshúsból is nettó importőr volt, ami az ország adottságait tekintve nem jó eredmény. Szóval miközben a hazai sertéstartók költségei drámaian emelkedtek, a felvásárlási árak ezt nem követték, sőt még csökkentek is, elsősorban a német piaci folyamatok, valamint az ide dömpingáron érkező német malac- és sertéshús miatt. A hazai kereslet-kínálati viszonyok ilyen nyomott árakat nem indokolnak.

20, de akár 40 ezer kocával lehet kevesebb egy év alatt hazánkban – Fotó: Envato

Decemberben, ha nehezen és lassan is, de elkezdett emelkedni a hízósertés ára, amit az Olaszországban az év elején vaddisznókban kimutatott ASP megjelenése megakasztott. Az év első felében a csökkenő kínálat miatt felfelé szoktak menni a hízósertés árak, ebben reménykedünk most is. Az tisztán látszik, hogy a németeknél folytatódik a sertéságazat zsugorodása, de sajnos azt is érezzük, hogy

a magyar sertéstartók 15-20 százaléka gondolkodik a tevékenysége szüneteltetésén és közülük sokan végleg ki szeretnének szállni ebből az ágazatból. Ez konkrét számokra lefordítva azt jelenti, hogy 20, de akár 40 ezer kocával lehet kevesebb egy év alatt hazánkban.

Ilyen helyzetben teljesen természetes, hogy aggódunk minden olyan intézkedéssel kapcsolatban, ami kockázatot jelenthet a gazdák számára.