A PREGA konferencia szüneteiben folytatott beszélgetések közben (de az egyik kerekasztal konferencián is) elcsodálkoztam azon – írja Szieberth Dénes – ahogy a HASZON (H, = gazdaságosság? = jövedelmezőség? = megtérülés?) kérdését bámulatos egyszerűséggel elintézik. Még akkor is, ha az alapképlet a fentiek szerint valóban egyszerű:
Az értékesített termék árbevétele (Á) mínusz az értékesített termékre fordított ráfordítás (R).
Még egyszerűbben:
H = Á – R (1)
A megtérülés aránya (haszonráta):
Hr = (Á – R) / R (2)
Százalékban kifejezve (mert főként így emlegették):
H% = (Á – R) / R * 100 (3)
És itt mindjárt meg is szólal bennem a kisördög:
Most vetítsük a hasznot tonnára! Ha a kukorica értékesítési ára 40 000 Ft/t, a ráfordítás 30 000 Ft/t, a fenti (1) képletbe helyettesítve kapunk egy tekintélyes 10 000 Ft tonnánkénti hasznot. Ebből egyenesen adódik a H% értéke is (2), ami egy tekintélyes 33,33 %. Az okos gazda azonban mindjárt látja, hogy ezek a számok a gazdálkodásról, azaz, a bankszámlán landoló, s az onnan eltűnő összegekről nem mondanak semmit.
Ha nem beszéljük meg a méreteket, a számok nem értelmezhetők
Ha a beszélő nem mondja meg, hogy mekkora R vagy Á, fogalmunk sincs, miről beszélünk, mert, ha R -> 0, akkor H -> Á, ez esetben H% -> ∞. Ha R ≥ Á, akkor H ≤ 0. Ez persze mindössze azt jelenti, ha nem beszéljük meg a méreteket, a számok nem értelmezhetők. (pl.: ha beszélgető partnerünk elárulja az összes árbevételt, akkor Á = egységár * terméktömeg, ha azt mondja, hogy elvárása a H% =10, akkor fejben máris kiszámoljuk, hogy Á / 1,1 = R = 0,91 Á, tehát képben vagyunk – feltéve, hogy a fontosabb gazdálkodási alapszámok – pl.: a termőterület - felől van némi tájékozottságunk.)
Az üzemi szintű haszon számításához módosítani kell a képletet, be kell építeni az „összes” = ∑ tényezőt. A ∑ nem más, mint az üzem termelésének mérete, azaz a termőterület és az elért termés szorzata (∑ = ha*t/ha). Emiatt a fenti képletek alakja úgy változik, hogy eléjük kerül a „∑” jel.
A precíziós gazdálkodás tervezése során az Á -val nem foglalkozunk, mert a termék kiválasztásakor az értékesítés körülményeiről már döntöttünk, s a járulékos hozadékok is eldőltek.
A „nagyördög” egyébként is a ráfordításokban van elásva!
Mindenki cipeli a saját gazdaságának terheit, ami az állam által kivetett és elvárt kötelezettségekből, adminisztrációból, a fenntartásból, az osztalékból*, kamatokból és a befektetett vagyon értékéből, - stb. áll. Ez így együtt egy évente jól körülírható kötelezettség-tömeg, melynek mértéke „menet közben” csak kis mértékben változik. (*Az osztalékot ugyan később számolják ki, de az első, amit elvárnak a gazdálkodástól.)
A fenti költségeket nevezik változó költségeknek, mert az értékesített vetítési egységek mennyiségének számától (tonna, kg, db) mint osztóktól függ a mértékük.
A változó költségek az értékesített vetítési egységek mennyiségének számától függ – fotó: Pixabay
A költségek tömegének másik része a termék előállítására közvetlenül ráfordítandó pénztömeg. Játszóterünk ez utóbbiban van, s ha az „engem csak a haszon érdekel” kijelentésre gondolok, akkor felmerül bennem a szintén ördögi kérdés, hogy mekkora is a minimális (a bukást éppen elhárító) és a határhaszon (a lehetséges) közötti sávban a döntés szabadságfoka?
A technológia közvetlen költségeit tekintve valóban adódik némi lehetőség a költségekkel való játékra, de, mint látni fogjuk, itt sem teljesen „Szabad a Gazda” keze! Mégpedig azért nem, mert a termelésnek is van egy minimális (fenntartó) költségtömege, amit mindenképpen el kell költeni (hektárra, állatra vetítve), s ezért szintén a változó költségekhez kell adni.
Az eredményes gazdálkodás minimális szintjét tehát a változó költségek összege, mint a fedezeti összeg minimális nagyságának az előállítása határozza meg.
Tehát, ha a beszélgető partnerem egy adott ágazattal szembeni %-ban kifejezett hozamszint elvárásról beszél, még nem jelenti azt, hogy egy, a gazdálkodása szempontjából kielégítő jövedelmezőségű ágazat képezi a beszélgetés tárgyát! Ebből azt feltételezhetjük, hogy nem gondolta még át pontosan a termék pozícióját a teljes gazdaság profittermelése szempontjából.
A fentiekből látszik, hogy a H% (termékegységre vetített) centrumú termelési szint biztosította árbevétel kivételesen lehet csak egyensúlyban a kiadásokkal, nem biztosítja sem a fedezeti összeget, sem a bővített újratermelést, nem véd sem az időjárás, sem a piaci áringadozások hatásától. Emiatt a folyamatos gazdálkodást rá alapozni meglehetősen kockázatos dolog.
Az összes többlet ráfordítás csak akkor lesz hatékony, ha meg tudjuk határozni, hogy mikor és hol kell eszközölni – fotó: Pixabay
Innen már az is látszik, hogy módosítani kell a fenti képletet, s hozzá kell adni a Rm-t, azaz a „marginális” ráfordítást (amiről kiderül, hogy nem is annyira marginális):
∑Hm = ∑Ám - ∑Rm(∑H+∑Hm)% = ((∑Á + ∑Ám – (∑R + ∑Rm)) / (∑R + ∑Rm) * 100
A Rm nem más, mint az a többlet ráfordítás, amit részben a minimális gazdálkodási szint (fedezeti összeg) biztosításához, részben a kockázati szint csökkentéséhez, részben a bővített újratermelés érdekében kell eszközölni. Minthogy a Rm hatása nem lineáris, többfaktorú, nehezen becsülhető, erre kell koncentrálni. Az ∑Rm csak akkor lesz hatékony, ha meg tudjuk határozni, hogy mikor és hol kell eszközölni!
Először is tisztázzuk: a marginális ráfordítás célja mindig a marginális árbevétel, ami nem más, mint a többlet termésért vagy az extra minőségért kapott többlet árbevétel tömege (∑Ám). Ha ezt az árbevétel tömeget viszonyítjuk a marginális ráfordításokhoz (∑Rm), megkapjuk a marginális hozam (∑Hm) rátáját (hatékonyságát). Százalékban kifejezve:
∑Hm% = (∑Ám - ∑Rm) / ∑Rm * 100
Erős egyszerűsítéssel, ha ez a ráta egynél kisebb, ráfizettünk, ha nulla, „pénzünknél vagyunk”, ha nagyobb egynél, akkor hozzájárultunk a fedezeti összeg növekedéséhez. A marginális ráfordítások által generált árbevétel hányadost (∑Hmr) célszerű összehasonlítani a minimális gazdálkodás árbevételének hányadosával (∑Hr)! A marginális ráfordításoktól elvárás, hogy ez a hányados lényegesen nagyobb legyen 1-nél, %-ban kifejezve 100-nál:
Hm% / H% > 1!
A mezőgazdasági tevékenységekre jellemző, hogy az egyes tényezők nem lineáris kapcsolatban vannak egymással. A „Liebig hordó” dongáit egyben egy belső (fizikai, kémiai, biológiai) kommunikációt folytató hálózatnak kell felfogni, ahol a különböző kommunikációs csatornák hossza és keresztmetszete is változik.
Amilyen mértékben nő a gazdálkodás fedezeti összeg igénye, olyan mértékben van szükség a tudomány eszközeivel feltárt összefüggések bevonására a döntéshozatalba – fotó: Pixabay
Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a „dongahatást” (a donga szélességét) a külső körülmények is befolyásolják, tehát a tervezett marginális költség (több, vagy jobb műtrágya, drágább, vagy olcsóbb vetőmag, stb.) hatása nem az egyszerű szorzótábla segítségével becsülhető.
Ebből következik, hogy a marginális ráfordítások eredményességét csak kölcsönhatások hálózatán keresztül, határértékek között lehet becsülni. Ebből továbbá az is következik, hogy hosszabb idősoron ugyan a főcsapás irányok dominálnak, de azokat jelentősen befolyásolhatják általában kisebb hatású, de alkalmanként felerősödő (időjárási, kártevő, kórokozó, téves technológiai beavatkozás, stb…) tényezők.
Egy-egy gazda életében nincs elég idő minden tényező hatásának kitapasztalására. Egy fiatal kezdő gazda nem is rendelkezhet történelmi tapasztalatokkal. A rohamos fejlődés egyébként is sietve küldi a „kukába” a historikus tapasztalatokat.
Kérdés az is, hogy az adott gazda mennyire van kihegyezve a hatások érzékelésére és értékelésére. Ezért amilyen mértékben nő a gazdálkodás fedezeti összeg igénye, olyan mértékben van szükség a tudomány eszközeivel feltárt összefüggések bevonására a döntéshozatalba!
Visszatérve az eredeti témához, el kell oszlatni néhány nem kellően átgondolt nézetet:
1. Igaz, hogy a termelés során folyamatokban és folyamat-irányításban gondolkodunk, s haszonról beszélünk, de tudatalattinkban a (privát) gazdasági tevékenység fő mozgató ereje az osztalék.
2. Ha minden esetre igaz lenne a „kisebb ráfordítás nagyobb haszon” összefüggés, még mindig gyűjtögető életmódot folytatnánk, viszont nem lenne gondunk a túlnépesedéssel
3. Ha minden esetre igaz lenne a „nagyobb ráfordítás kisebb haszon” összefüggés, már minden gazda koldusbottal, s nem repülőgépen járná a világot!
A mezőgazdasági termelés olyan emberi tevékenység, amely a klíma által folyamatosan változó módon befolyásolt, változó szinten feltárt fizikai, kémiai és biológiai folyamatok összességére és belső kapcsolataira épül – fotó: Pixabay
Az esetek nagyobb részében a marginális ráfordítások növekedése fokozza a megtérülési rátát. A megtérülési rátából származtatjuk az osztalékot, s ez a motorja a gazdasági fejlődésnek.
Példa:
X.Y. Gazda költ arra, hogy változó tőszámmal vesse a kukoricát. Elvárja a befektetéstől, hogy megtérüljön azáltal, hogy a változó tőszámmal vetett kukorica többet terem. Ebben az esetben mi az érdek? A haszon rátája, vagy a tömege? Meg tudja válaszolni, ha megfogalmazza: „a ráfordításomat pénzösszegben kellett kifejeznem, tehát pénztömegben várom a megtérülést, nem rátában – a rátának nincs dimenziója!
Még azt is be kell kalkulálnom, hogy a változó tőszámmal történő termesztéshez nem csak gépet kellett vásárolnom, hanem meg kellett vizsgáltatnom a talajt, hozamtérképet kellett készítenem (ezt is gépvásárlás előzte meg), műholdas térképeket kellett vásárolnom, nem alapozhatok a „hitem”-re, ezért szakértőket kellett fogadnom, …stb.
Közben az is kiderült, hogy a megtérülést csak akkor várhatom, ha nem „legolcsóbb”, hanem hatékonyabb műtrágya és nagyobb terméspotenciálú vetőmag beszerzéséről gondoskodom, sőt, levéltrágyázást és növényvédelmi permetezést is be kell iktatnom.” Mindezek után elvégzi a számításokat, s rájön, hogy lényegesen nagyobb ráfordítással a termésátlag növelésén keresztül nagyobb pénztömeget állított elő, de a ∑H% csökkent.
Kérdés: Akkor most boldog a gazda, vagy boldogtalan?
A precíziós gazdálkodás hatékonysága a bizonytalan kapcsolatok és nem ismert tényezők feltárásával, valamint az emberi tényező irracionális elemeink kiküszöbölésével javul – fotó: Pixabay
Megjegyzések:
• A mezőgazdasági termelés olyan emberi tevékenység, amely a klíma által folyamatosan változó módon befolyásolt, változó szinten feltárt fizikai, kémiai és biológiai folyamatok összességére és belső kapcsolataira épül.
• A társadalmi, politikai és piaci tényezők sokszor az eredményorientáltságot - mint racionalitást - figyelmen kívül hagyó faktorok módjára lépnek fel, s a gondolkodási minták torzításával befolyásolják a gazdálkodást.
• Nem tagadható, hogy a racionális gazdasági döntési folyamatokra a gazda célkitűzései, személyisége, képzettsége, képességei, beállítottsága, kedvtelései, egészségi állapota, viszonya a környezetéhez, …stb. erős eltérítő hatással vannak.
• Az sem tagadható, hogy a döntésekben, tekintet nélkül a döntéshozatalra befolyást gyakorló tényezőktől, a hosszú távú hatások nem mindig foglalják el a súlyuknak megfelelő helyet.
• A precíziós gazdálkodás hatékonysága a bizonytalan kapcsolatok és nem ismert tényezők feltárásával, valamint az emberi tényező irracionális elemeink kiküszöbölésével javul.