"Az európai zöld megállapodás tulajdonképpen egy olyan megállapodás, ami mögött nincs konszenzus, és ami talán még nagyobb baj: nincs hivatalos, a Bizottság által készített hatástanulmány. Velünk egyébként senki sem állapodott meg erről. Valóságban ez egy, a tényektől elrugaszkodó, ideológiai alapú diktátum" – mondta Győrffy Balázs a Gazdálkodók Világszervezetének (WFO – World Farmers' Organisation) közgyűlésen megtartott beszédében. Szavai szerint ez egy olyan politika, amivel demagóg módon megtévesztik a városokban élő, a mezőgazdaságról viszonylag keveset tudó embereket, azokat, akiknek nagyon sok esetben már a nagyszülőkön keresztül sincs semmilyen kapcsolatuk a vidéki élettel, a mezőgazdasággal.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke mondott beszédet a WFO közgyűlésén – Fotó: Agroinform
Már négy független, tudományos tanulmányt is megismerhettünk a Green Deal vállalásaival kapcsolatban, amelyek egymástól függetlenül ugyanarra a következtetésre jutottak: ez a stratégia alapjaiban rengeti meg az unió élelmiszertermelését, a gazdálkodók és a vidéken élők megélhetését. Mindemellett ráadásul a klímaváltozásért felelős gázok kibocsátása globális szinten semmit sem csökkenne, maximum "kiszerveznénk" azt az Európai Unión kívülre. A tanulmányok kimondják, hogy az élelmiszerárak drasztikusan emelkednének, Európa mezőgazdasági termelése csökkenne, egyes termékekből, amelyekből jelentős mennyiséget exportálunk, importőrré válnánk, így például gabonából is.
"Folyamatosan hangsúlyozzuk, hogy rossz a most megszabott irány, sürgősen változtatni kellene rajta" – figyelmeztetett felszólalásában a NAK elnöke.
A rendezvényen az Agroinform is ott volt, és a következő kérdéseket tettük fel Győrffy Balázsnak.
Vannak-e társai Magyarországnak a felszólalásában képviselt nézőpont vonatkozásában Európa többi országában?
Igen, természetesen, nem vagyunk egyedül. A Copa-Cogecával is szinte teljes egyetértésben dolgozunk, hasonló véleményen vagyunk az európai gazdákat tömörítő szervezettel.
Úgy gondoljuk, hangoztatni kell a szakmai véleményeket, mert egészen megdöbbentő dolgok is történnek, ami sokszor a tájékozatlanságból ered. Nemrégen történt például az az eset, hogy az állatvédők „kiszabadították" a teheneket egy tehenészet istállóiból, és beengedték őket az erdőbe. Teljesen kontraproduktív akció volt, mert bár szerintük állatvédelmi indokok álltak a háttérben, a tehenek egy része elpusztult – fejés nélkül egy tejhasznú tehén sorsa hamar megpecsételődik. Az ehhez hasonló esetek ellen fel kell lépni, ezért vagyunk ilyen hangosak.
A WFO Budapesten tartotta meg tisztújító közgyűlését a NAK meghívására és szervezésében. Hogyan értékeli ezt az eseményt?
Komoly elismerés számunkra, hogy Budapest ad otthont az eseménynek. A világ minden kontinenséről, több mint 50 országból, mintegy 200 olyan szakember van itt, akik a saját hazájuk gazdáit képviselik valamilyen formában. Eljöttek ide a NAK-hoz hasonló, nemzeti alapon létrejött szervezetek képviselői, de vannak olyan szervezetek is, amelyek horizontálisan karolnak fel egy-egy témát. Ilyen témák például a fiatalok és a nők szerepvállalásának kérdése az agráriumban.
Az EU-n belül, a Copa-Cogecán belül aktívak vagyunk, sikeresnek ítélem a tevékenységünket. Azonban vannak témák, amelyek nem uniós szinten, hanem világviszonylatban merülnek fel problémaként, ezért nekünk szükségünk van olyan szövetségesekre is, akik képesek a világ különböző tájain is képviselni az érdekeinket.
Egy olyan szervezethez tartozni, mint a WFO, rang. A WFO méltó tárgyalópartnere az ENSZ-nek, vagy akár a WTO-nak, itt jól tudjuk hangsúlyozni a szakmai alapokon nyugvó elképzeléseinket.
A magyar gazdák jövőjét illetően talán az most az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi várható a KAP stratégia terv elfogadása kapcsán. Hamarosan készülnek az őszi vetéstervek, fontos lenne tudni, hogy milyen kondíciókra számíthatunk, hogyan alakul a területalapú támogatás, milyen plusz vállalásokat kell tenni, milyen pályázati lehetőségek lesznek. Hol tart a terv Bizottság általi elfogadása?
Tavaly december végén, határidő előtt elküldtük a Bizottságnak a KAP stratégiai tervet, sok ország ezt jóval később tette meg. Abban reménykedünk, hogy nyáron meglesz a megállapodás, így már annak ismeretében tudjuk majd tervezni az őszi vetéseket.
World Farmers' Organosation közgyűlés volt Budapesten – Fotó: Agroinform
Szakmailag nehezen támadható a stratégiai tervünk, hogy politikailag támadható-e, az hamarosan kiderül. Érkeznek egyébként kritikák a Bizottság részéről, jónéhányat már orvosoltunk, de vannak olyan témák is, amelyek kapcsán egyelőre viták vannak, így például a redisztribúcióról. A mi javaslatunk szerint ez a kifizetés maximum 300 hektárig történne két sávban, 10 hektáros birtokméretig az alaptámogatáson felül hektáronként további 20 ezer, míg 11 és 300 hektár között hektáronként további 10 ezer forint támogatásban részesülhetnek a gazdálkodók. Ezt a 300 hektáros szintet akarják csökkenteni 70-80 hektárra. Ezzel nem érnénk el mást, mint a gazdaságok szétíratását, arról nem is beszélve, hogy ezzel mesterségesen gyártanánk a bürokráciát.
Szintén kardinális kérdés az öntözés. Hogyan lesz forrás, lehetőség arra, hogy nagy előrelépések legyenek ebben a témában?
A Vidékfejlesztési Programban rengeteg forrás fog rendelkezésre állni ahhoz, hogy a gazdálkodói igényeket ki lehessen szolgálni. A vízkínálat kérdése az, ami állami feladat, és megoldásra vár. Az állami tulajdonban lévő infrastruktúra fejlesztésére kell koncentrálnunk, és meg kell néznünk, hogy hol akarnak a gazdák öntözni, és hol van erre lehetőség – a kettő metszetében minden lehetőséget meg szeretnénk adni a gazdáknak. Lesznek olyan területek, ahol nem reális elvárás az öntözés kialakítása, de az, hogy mi a mezőgazdasági területek 2%-át öntözzünk, az uniós átlag pedig 10%, az rámutat arra, hogy bőven van tennivalónk.
2023-tól indul az új időszak, ha elfogadják a stratégiai tervet, és lesz lehetőség pályázatokat kiírni, akkor a gazdák megkezdhetik majd a saját beruházásaikat. Az állami művekben pedig karbantartásokra, vonalas létesítmények létrehozására van szükség, amit központi költségvetésből vagy uniós forrásokból tudunk majd megvalósítani.
Egy utolsó kérdés: a WFO közgyülés csütörtöki napján elhangzott, hogy maximum 200 g vörös húst érdemes fogyasztani egy héten egy főnek. Egy másik kutató szerint viszont, szintén kutatásokra hivatkozva, nincs felső határa a vörös hús fogyasztásának. Ön mit gondol?
Ezek a véleménykülönbségek lassan inkább hitvitákká válnak. Volt, amikor a tojás került szégyenpadra, máskor pedig a vaj, de azt gondolom, mértékkel mindent lehet fogyasztani. Amennyiben nincs tudományos konszenzus egy ilyen kérdés mögött, nagyon nem szerencsés, ha ezzel így vagy úgy befolyásolják a fogyasztókat.
A vörös hús fogyasztása valószínűleg nem is az élelmezés szempontjából került az érdeklődés középpontjába, hanem azért, mert sokan a szarvasmarhákat tartják – meggyőződésem szerint tévesen – az üvegházhatású gázok egyik fő kibocsátójának, és ezért biztatják az embereket, hogy kevesebb vörös húst fogyasszanak.
