Havas lesz a karácsonyunk?

A december mindig is az ünneplésről szólt, hiszen ekkor tartjuk a legfontosabb ünnepeinket, mint amilyen a karácsony, vagy éppen a szilveszter. De nagyon sok egyéb ünnepnap is esik erre a hónapra, amelyeket érdemes megismernünk!

Ez az előrejelzés az ünnepre

Idén végre megérkezhet az, amire minden karácsonyimádó várt: havazást jósolnak hazánkban a karácsonyi ünnepekre! Az AccuWeather nemzetközi meteorológiai szolgálat szerint december 24-én hószállingózás, 25-én kevés hó, 26-án pedig hózáporok várhatók Magyarországon. 

A meteorológusok egyre biztosabbak abban, hogy a gyengülő La Nina-jelenség és a sarki örvény (vagyis a Polar Vortex) változásai miatt téliesebb, hidegebb és csapadékosabb időszakra készülhetünk december második felében - tudjuk meg a magyarnemzet.hu írásából.
Mit jelent ez nekünk, akik hóemberre, szánkózásra és igazi ünnepi hangulatra vágyunk? A nemzetközi modellek szerint 71 százalék esély van arra, hogy a La Nina hatása nálunk is érezhető lesz, vagyis jóval nagyobb az esélyünk a havas karácsonyra, mint az elmúlt években!

A december mindig fontos hónap volt

A régi magyar kalendáriumban a decemberi hónap a karácsony hava, még az eredeti, egykori római naptárban a tizedik hónap volt – erre utal latinból eredő elnevezése. A rövid nappalokkal, ködös-borús időkkel teli téli napokat követően érkezik el az esztendő legrövidebb napja, amelyen – az egykori népek hite szerint – a Nap meghal, hogy huszonnégy óra múlva újraszülessen.

Azonban a december manapság már más jelentésekkel is bír, mint korábban, éppen ezért érdemes feleleveníteni a korábbi hagyományokat, szokásokat, és ezek eredetét, és párat megtartani, a modern szokások között. Így a gyermekeinknek, unokáinknak is átadhatunk valamit abból, ahogyan a dédszüleink megélhették az ünnepeket. Ki tudja, melyikből lesz majd hagyomány az unokáink felnőtt életében.

A téli napforduló már a történelem legkorábbi századaiban is ünnep volt: az egykori pogány népek különböző szertartásokkal ünnepelték a várva várt fény újjászületését. Később a keresztények számára Gyula pápa a IV. században rendelte el, hogy december 25-ére essen karácsony ünnepe, a Téli Napforduló idejéhez közel. A cél a pogány ünnepek keresztény tartalommal való feltöltése volt. Ezt követően már egyre rövidülnek az éjszakák, és hosszabbodnak a nappalok.

Advent

Az Úr kegyelemhozó eljövetelére való felkészülés, a csönd, elmélkedés és imádságok időszaka. A várakozás a karácsony előtti negyedik vasárnapon: advent első vasárnapján éjféli harangszóval kezdődött, és négy hétig tartott. Ezeket a heteket böjttel szentelték meg. Szerdán és pénteken szigorú böjt volt, szombaton pedig nem ettek húst, de nagyobb mulatságokat sem tartottak. Sokkal inkább a rossz, ártó szellemeket igyekeztek elűzni, és a jövő évi termékenységet mágikus eljárásokkal előidézni.

Az erre az időszakra eső jeles napokhoz (Borbála, Miklós, Luca) ezért sok varázsló praktika kapcsolódott, amely az élet minden területére kiterjedt (férj-, halál- és időjárásjóslás, a földművelés, állattartás sikerét elősegítő eljárások).

Az ország egyes vidékein már ekkor elindultak házról házra a betlehemesek, kántálók, ostyahordók, a keresztény közösségekben ekkor volt a Szent Család-járás. A katolikus templomokban és otthon vasárnaponként mindig eggyel több gyertyát gyújtottak, és közös énekkel, szentírási részek felolvasásával, közös imádsággal egészült ki a várakozás.

Sokan várják a fehér karácsonyt. – Fotó: Shutterstock

Az advent szimbólumai között a lila a fegyelmet, összeszedettséget, bűnbánatot, hitet, reményt, a rózsaszín az örömöt, a templomok dísztelen oltára a visszafogottságot, a várakozás komolyságát jelentette. A később szokássá vált ádventi koszorú pedig „élő naptárként” jelzi a családnak a karácsony közeledtét, és ünnepi hangulatot teremt a hétköznapokban is.

Az adventet komoly előkészületek előzték meg, a gazdák és a ház minden munkára fogható tagja sűrű napi teendőket követően élvezhette csak az ünnepek meghitt perceit. A férfiak ekkor kezdték meg a borok fejtését, a seprőből, törkölyből ilyenkor főzték a pálinkát, az erdő- és nádrészeken fát- és nádat vágtak.

A vermeket is télen töltötték fel a Balaton hátából kimetszett jéggel. A jégvágás, rakodás, fuvarozás hetekig eltartott. Az éléskamrákba a hideg beálltával kerültek be a tartósított húsfélék s a főzéshez nélkülözhetetlen zsiradékok.

December 4. Borbála napja

Szent Borbála legendája a villámláshoz kapcsolódott, ezért kultusza olyan szakmákkal forrott össze, amelyek a robbanással, tűzzel álltak kapcsolatban. A "hirtelen és készületlen halál'' elleni oltalmazó, a "jó halál'' védőszentje, a villámcsapás és tűzvész elleni védelmező, ezért a vészharangra is szokták vésni a képét. Így lett a harangok és a harangöntők, a hegycsúcsok és erődítmények, a hegymászók, a bányászok védőszentje, és a puskapor feltalálása után a tüzérek védőszentje is.

Sok helyen búzaszemeket csíráztattak ilyenkor, vagy vízbe helyezett gyümölcsfaág „mutatta” meg, milyen lesz a várható hozam. Ha ugyanis kihajtott karácsonyig akkor jó, ha nem, akkor pedig rossz évre készültek.

A gyümölcsfaágak szerelmi jóslásra is szolgáltak. Ekkor vágták le az úgynevezett „borbálaágat” is, mely általában cseresznyeág volt. Az ágat vízbe tették, és ha a szobában kizöldült, abban lehetett bízni, hogy az eladó lány hamarosan férjhez megy.

Máshol a lányok kilencféle gyümölcsfaágat vágtak le, majd mindegyikre egy férfinevet akasztottak. Amelyik karácsonyig kivirágzott, a jóslás szerint olyan nevű lett a lány férje. 

December 6. Szent Miklós napja

A Mikulás nevét a Miklós név szlovák megfelelőjétől örökölte, és a 19. sz. végétől vált ismertté nálunk. 

A középkori diákhagyományokban püspöknek öltözve keresték föl a házakat, vizsgáztatták a gyerekeket, büntették és jutalmazták őket, míg a Csallóközben, Mátyusföldön és az Ipoly mentén a lányok tréfás gyóntatását szorgalmazták a fonóban. A tréfás kellékek hozzátartoztak a mulatságos ceremóniákhoz. Ha több szereplő is volt, csengővel, illetve rossz bögrével a kézben jelentek meg, benne parázzsal a füstöléshez. A vidám kérdés-felelet játéknak mindig „büntetés” volt a vége, a lányt kivitték az udvarra, és jól „megdürückölték”. Európa-szerte ismertek voltak az ijesztő, büntető, adományozó alakoskodók – nemcsak Mikuláskor, hanem Borbála- és Luca-napkor is.

A mai Miklós-napi ajándékozás a szent legendájával kapcsolódik össze. Szent Miklós a keleti egyház fontos szentje volt, és kultusza a bizánci, később kopt egyházban vált ismertté a VI. században. Temetésének emléknapja december 6. Ereklyéinek Itáliába szállítása óta vált egyetemes szentté a 11. század elejétől, mivel életében sokak megsegítője és támogatója volt. De nemcsak a gyermekek barátja, hanem a házasság és anyaság oltalmazója, sőt patrónusa „a gabonakereskedőknek, pékeknek, vászonszövőknek, borkereskedőknek, ügyvédeknek, patikusoknak olajárusoknak, halászoknak és vízimolnároknak, hídépítőknek, raboknak és zarándokoknak, eladólányoknak és diákoknak, továbbá céheknek és egyéb közösségeknek” is.

Manapság éjjel titokban édességeket csempésznek a szülők a gyermekek cipőjébe, amit a Mikulás hozott nekik. A kevésbé jó gyerekeknek virgácsot szokott hozni a Mikulás. 

December 13. Luca napja

Az esztendő legrövidebb napján már a pogány korban is zajjal kergették el a sötétet, és sürgették a Nap újjászületését. Az ókeresztény vértanú, Szent Lúcia nem ment férjhez pogány vőlegényéhez, aki a hatóságoknál bevádolta, ezért halálra kínozták.

A Luca-napi hagyományok főképpen az asszonyok tevékenységeit szabályozták, és legtöbbször a tyúkok termékenységvarázslásával volt kapcsolatos. Dologtiltó nap volt számukra: tilos volt varrni, mert akkor nem tojnak majd a tyúkok, de tilos volt szőni és fonni is, mert „aki sző, soha nem fejezi be; aki fon, egész évben fáj a keze”, sőt, még tüzet sem rakhattak.

Nem volt tilos ugyanakkor a szerelem gyakorlása. Aki a 13 nap alatt ezt betartotta, „azt a párja el nem hagyja” – tartotta a mondás, legalábbis a következő Luca-napig bizonyosan. Nem adhattak ki semmit a házból (főképpen pénzt nem), a kintlévőségeket pedig szigorúan vissza kellett szerezni.

Luca napját gonoszjáró napnak tartották az egész magyar nyelvterületen. Az ártó hatalmak, boszorkányok rontása ellen pl. fokhagymával is védekeztek: többszöri evése volt javasolt, és testrészeket, tárgyakat, állatokat javasoltak bedörzsölni vele „hogy a boszorkány meg ne szállhassa, hogy legyen tej a gyereknek, legyen erő, egészség, termékenység”.

Ezen a napon kezdték készíteni a Luca székét, melyre állva karácsony éjjelén fel tudták ismerni a boszorkányokat. De az ártó hatalmak elhárítása mellett ugyanilyen fontos volt a termékenységjóslás is. A nap első látogatójából az állatok várható szaporulatára lehetett jósolni (ha nő érkezett, nőstényekre, ha férfi, ünőcskékre vagy bikákra lehetett számítani). Az aprójószágoknak többféle magot szórtak, hogy ők is számosak legyenek.

December 21. Tamás napja

Ez a nap az ország több pontján arról volt nevezetes, hogy ekkor ölték a disznót. Máshol férjjósló praktikák napja volt.

December 24. - Ádám és Éva-napja

Ez a nap az adventi időszak utolsó napja, és egyben a karácsony kezdete. Dologtiltó napnak tartották, viszont a közelgő ünnep miatt a takarítás és a sütés-főzés meg volt engedve. Míg a férfiak ellátták az állatokat és rendet tettek az udvaron, addig a nők a konyhában szorgoskodtak. A kölcsönkért tárgyakat ezen a napon visszaadták, mert különben úgy vélték, azok elveszik a szerencséjüket.

Ezután megterítették a karácsonyi asztalt. A karácsonyi, díszes abroszt csak ezen a napon használták. Úgy vélték, mágikus ereje van, és ezért a következő évben használták a gabona vetésénél, és ezzel takarták be a beteget is a háznál. Régen a katolikus egyház szigorú böjtöt rendelt el erre a napra, amit az éjféli miséig be kellett tartani. Később az egyház megengedte, hogy a böjt alatt naponta egyszer jól lehet lakni, így terjedt el a karácsonyi ebéd és vacsora. Az ünnepi vacsorának szigorú rendje volt, a menü pedig nem egyezett meg mindenben a mostanival.

Az első fogás például fokhagyma volt, melynek egészségmegóvó hatást tulajdonítottak, Mindenki, aki részt vett a vacsorán, kapott egy gerezdet, és miközben elfogyasztották, egymásra gondoltak. Ezzel jelezték, hogy jövőre sem fognak megfeledkezni egymásról. Leginkább babból, lencséből, mákból készült ételeket fogyasztottak ilyenkor, hiszen ezek a gazdagságot jelképezték. Az ünnepi vacsora fontos része volt az alma, melyet annyi gerezdre vágtak, ahányan ültek az asztalnál.

A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték, mert ez jó volt a rontás és különféle betegségek ellen. Szentestén szokás volt még a kántálás. Ekkor a gyerekek csoportosan járták a falut, és karácsonyi köszöntőket mondtak, karácsonyi dalokat énekeltek. Ezért cserébe almát, diót vagy pénzt kaptak.

A pásztorok vesszőkkel jártak köszönteni. Miután elmondták a háznál a jókívánságaikat, a gazdasszony kihúzott egy vesszőt a csomóból és azzal megvesszőzte a pásztorokat. Azért utána ajándékot is adott nekik. Ez a szokás a termékenységvarázslás része volt.

Ezen a napon állítjuk fel a karácsonyfát, és ezen az estén ajándékozzák meg egymást a családtagok. A karácsonyfa előzménye régen egy zöld ág házba vitele volt, ami lehetett rozmaring, nyárfa vagy kökénybokor ága is. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézeskalácsból készült bábbal, szalmafigurákkal, saját készítésű szaloncukorral díszítve.

Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát Freiburgban, pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Hazánkban Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben. Az ajándékozás szokásának eredete az, hogy a Napkeleti Bölcsek ajándékokat vittek a csecsemő Jézusnak Betlehembe.

Szokás még a betlehemezés, amikor eljátsszák a karácsony történetét. Ehhez betlehemet építenek, mely készülhet bábokkal, de élő szereplőkkel is. A vacsorát követően elmentek el az éjféli misére, ahova magukkal vitték a Luca székét, hogy arra állva meglássák, kik a boszorkányok.

December 25. - Karácsony napja

Ez a nap karácsony első napja, az angolszász országokban ez a karácsonyi ajándékozás reggele. Hazánkban dologtiltó nap volt. Bácskában, Bánátban úgy tartották, hogy ha ez a nap hétfőre esik, akkor ködös tél, szeles tavasz, jeges, viharos nyár várható, ha pedig ez mind nem lenne elég, még dögvész és állatpusztulás is nehezíti az életet. Viszont, ha keddre esik, akkor nagyon hosszú lesz a tél, nedves a tavasz, és sok gyümölcs és szőlő várható.

Ha szerdára esik, akkor kemény zúzmarás tél, nagyon hideg tavasz, nedves nyár, kellemes ősz, és sok gabona lesz. Ha csütörtökre vagy péntekre esik, akkor kellemetlen tél és forró nyár lesz, valamint hullani fognak az állatok. Ha szombatra esik, akkor jó tél, szeles tavasz és nagy drágaság lesz, ha pedig vasárnapra esik, akkor kellemes tél, szeles nyár, kellemes tavasz, bő termés és nagy állatszaporulat várható.

A karácsony napja a család ünnepe volt a hagyományos magyar paraszti életben is. Lészpeden ezen a napon nem takarították ki az istállókat. Máshol a tányérokat sem mosták el, és a szemetet sem vitték ki. Pereszlényben a hamut és a szemetet sem vitték ki, mert attól tartottak, hogy ezekkel együtt kivinnék a szerencsét is a házból. Mindenhol csak a legszükségesebb munkákat végezték el, így az állatoknak is már előző nap odakészítették a takarmányt. De általában maguknak sem főztek, hanem az előző napi maradékot ették meg. Tilos volt kölcsönkérni és adni is, mert ezek is elvinnék a szerencsét.

December 26. - Karácsony másodnapja, István napja

Karácsony második napján összegyűlnek a családok, és meglátogatják a távolabbi rokonokat, barátokat is, hogy együtt ünnepeljenek.

Ez a nap államalapító királyunk, Szent István névadó szentjének a napja is. Emellett egészség- és termésvarázsló napnak is tartották. Úgy vélték, ha jó az idő, akkor jövőre jó termés várható. Ezen a napon indultak a dunántúli regölők, akik házról-házra járva kívántak minden jót a gazdáknak. István napjától néhol egészen vízkeresztig regöltek.

Mivel az István az egyik leggyakoribb keresztnevek közé tartozott, külön ünneplő szokásai alakultak ki. Gyakran István köszöntőket mondva mentek "istvánolni". Ilyenkor köszöntötték fel az István nevű barátokat, rokonokat, gazdákat. Sok helyen táncoltak, és bort is vittek magukkal a köszöntőre, amelyet a gazdasszony pogácsával hálált meg.

December 27. - János napja

Ez a nap Szent János evangélista ünnepnapja. Régebben harmadik karácsonyi napnak is nevezték, de patkányűző, óvó, védő napnak is tekintették. Ekkor bort vittek a családok a templomba, amelyet a pap megáldott. A szentelt borból ezután minden hordóba tettek, hogy a hordók tartalma meg ne romoljon. A bornak gyógyító hatást is tulajdonítottak, így akár beteg ember, akár beteg állat volt a háznál, adtak neki belőle. A borral való köszöntés, vagyis „Szent János áldása" a borászok körében ma is élő szokás.

Az ünnep névadója János evangélista, aki a legfiatalabb volt az apostolok között. Ő volt az egyetlen, aki nem halt vértanúhalált, hanem százévesen halt meg. A népi jámborság szimbólumává vált, ezért áldások és imádságok, gyógyító népszokások kapcsolódnak hozzá.

A „kötözés" szokása kifejezetten a Jánosoknak szólt. A látogatók már éjszaka felkeresték a névnapost, akit ágyához kötözve köszöntöttek föl. Szent János áldása nem csak ezen a napon élt. Sok helyen a gazda év közben bezárta a borospince ajtaját, majd annak kulcsával keresztet vetett rá és ezt mondta: „Szent János áldása maradjon a hajlékon is, meg az elmenőkön is!" Az így megszentelt borral védték a hosszú útra kelőket, hogy Szent János áldása óvja meg őket az út alatt.

December 28. - Aprószentek napja

Aprószentek napján a Heródes által Krisztusért mártírhalált halt betlehemi fiú gyermekekre emlékeznek. Ezen a napon a gyerekek játékokat kaptak ajándékba. De nem csak kellemes dolgokban volt részük, hiszen ekkor tartották meg a vesszőzést is.

Ezt aprószentekelésnek, odoricsolásnak, suprikálásnak vagy csapulásnak is nevezték. A vessző termőág, fűzfavessző vagy korbács volt, mellyel megvesszőzték a gyermekeket, a lányokat, asszonyokat. Úgy tartották, hogy akit megvesszőznek, az nem lesz keléses. Az istállóba is bementek és az állatokat is megvesszőzték, hogy ők is egészségesek maradjanak.Cikk_Oldal_AdsenseBeillesztheto

December 31. - Szilveszter

Ez a nap Szent Szilveszter pápa ünnepe és egyben az év utolsó éjszakája. Ekkor nagy vidámságban búcsúztatják az óévet, és sokféle módon próbálják megjósolni, mi várható a következő évben. Sokan készítettek szerencse pogácsát, amelybe egy érmét vagy egy tollat sütöttek. Aki megtalálta az érmét, annak nagy szerencséje lesz. Viszont akinek a tolla megégett, az már nem érte meg a következő tollaspogácsa-sütést.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósolták meg, milyen idő várható. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, ezután 12 réteget lehántott róla, amelyek az év 12 hónapját jelképezték. Mindegyikbe szórt egy pici sót, és amelyikben elolvadt a só reggelre, az a hónap csapadékosnak számított.

Az év utolsó napján nagyon fontos, hogy mit ehetünk és mit nem. A pezsgő szerencsére megengedett, így a legtöbben vagy alkoholos, vagy gyerek változattal koccintunk az új évre. A malacsült szerencsét hoz, míg a baromfi fogyasztása tilos, hiszen azok elkaparják a szerencsét. Sokan lencsét esznek, hogy sok pénzük legyen az új évben. Karácsonykor még ehetünk halat, de szilveszterkor már nem szabad, mert elúszik vele a háziak szerencséje.

Mindenkinek örömteli készülődést, és boldog ünnepeket kívánunk!