Dr. Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. elnök-vezérigazgatója a Mit mutat a kalász? Mit diktál a piac? című Agroinform webináriumon elemezte a globális és hazai búzapiaci kilátásokat, a malomipar kihívásait és a mezőgazdasági szerkezetváltás sürgető kérdéseit. Előadásában nemcsak az idei termésvárakozásokról beszélt, hanem a struktúraváltás szükségességéről is figyelmeztetett.
Soha nem volt ekkora a globális búzatermés
A világ búzatermelése 2025-ben rekordot dönthet: 808 millió tonna várható, szemben az előző évi 799 millióval. A legnagyobb növekedést az Európai Unió és az Egyesült Királyság produkálhatja, ahol 133 millió tonnáról 149 millióra emelkedhet a termés. Kína is jelentősen növeli termelését, immár 142 millió tonnát aratva, India pedig 117 millió tonnával követi. Az orosz és ukrán gabonaexport szintén meghatározó, utóbbi várhatóan 23 millió tonnával járul hozzá a világpiac kínálatához.
A globális felhasználás alig marad el a termeléstől, így a készletek stabilan 263 millió tonna körül alakulnak, ennek csaknem felét Kína tartja. Az Európai Unióban 12-13 millió tonnás készletek mellett 23-25 millió tonnás exportpotenciál várható, köszönhetően a stabil belső felhasználásnak.
Magyarország: csökkenő hozammal is stabil ellátás
Hazánkban 2025-ben mintegy 5–5,2 millió tonna búzatermést prognosztizálnak, ami valamelyest elmarad az elmúlt évek 5,4–5,9 millió tonnás adataitól. Bár a vetésterület nőtt (976 ezer hektárra), a hozamok gyengülése – főként a tavaszi szárazság és a nyári hőhullám miatt – kedvezőtlen hatással volt a terméseredményekre.
Dr. Lakatos Zoltán Forrás: Agroinform.hu
Az állományok a gyenge bokrosodás és ritka növényállomány következtében kisebbek lettek, de a növényvédelmi helyzet javult: a fuzáriumfertőzések kockázata csökkent. A termés minősége vegyes képet mutat: a fehérjetartalom 13% körül mozog, a sikértartalom 28–30% között alakul, azonban az alacsony hektolitertömeg (76–78 kg/hl) miatt a piac válogatósabb lehet.
Hazai felhasználás: egyre szűkül az exportablak
A belföldi felhasználás mintegy 3 millió tonna: a malomipar évente 1–1,05 millió tonnát dolgoz fel, a takarmányipar és az ipari (pl. etanol) célú feldolgozás 1,5–2 millió tonnát igényel. Vetőmagként további néhány százezer tonna használatos. Ez azt jelenti, hogy exportra legfeljebb 2–2,2 millió tonna maradhat – jóval kevesebb, mint a korábbi években tapasztalt 2,4–3 millió tonnás kivitel.
Az exportot tovább nehezíti a keleti konkurencia: az ukrán, orosz és kazah búza olcsó szállítással jut el Nyugat-Európába, jelentős versenyhátrányt okozva a magyar exportőröknek, akik közúton vagy vasúton jóval drágábban tudnak szállítani. A fő piac továbbra is Olaszország, Németország és Ausztria, de a versenyképesség megtartásához prémium minőségű búzára van szükség.
A malomipar válságtünetei
A hazai malomipar kapacitása 1,6–1,7-szerese a belföldi igényeknek, így jelentős túltermelés és árverseny tapasztalható. A lisztfogyasztás csökken, részben az egészségtudatos étrendváltozás, részben az állami árstopok és árszabályozás okozta piaci torzulások miatt. Az ársapka megszűnése után drasztikusan, akár duplájára is nőtt a liszt fogyasztói ára, aminek következményeit a malmok és kereskedők is megérzik.
A GVH-vizsgálatok, kötelező akciók, PR-díjak és egyéb adminisztratív terhek tovább rontják a jövedelmezőséget. A malomipar így egyre nehezebben tudja fenntartani az eredményességét, miközben a belső piacon is fokozódik a nyomás.
A struktúraváltás kényszere: idősödő gazdatársadalom, pazarló géppark
Dr. Lakatos szerint a magyar mezőgazdaság jövője azonnali beavatkozást kíván. Az agrárnépesség elöregedett: az átlagéletkor 57–58 év, a 35 év alatti fiatalok alig 5%-ban vannak jelen. A farmrendszer hiánya, a vidéki elvándorlás és az öröklési problémák mind a birtokkoncentráció felé tolják az ágazatot – nem mindig hozzáértő új tulajdonosokkal.
Emellett pazarlóvá vált a gépesítés:
sok kisbirtokon túlméretezett gépparkot üzemeltetnek, ami nem fenntartható.
A tanácsadói hálózat is megfogyatkozott, a szaktudás átadása akadozik. A vetőmagfajták száma túlságosan magas – 150 felett – ami a piac átláthatóságát csökkenti, a célzott minőségbiztosítást megnehezíti.
Öntözés nélkül nincs jövő
A klímaváltozás hatásai minden eddiginél nyilvánvalóbbak: a kukorica és napraforgó termesztése egyre nagyobb kockázatot jelent, a búza viszonylagos stabilitása miatt kerül ismét fókuszba. Ugyanakkor öntözés nélkül hosszú távon már a búza is veszélybe kerülhet. A jövő tehát az öntözéses gazdálkodásban, a precíziós technológiákban és a helyspecifikus, kiváló minőségű fajtákban rejlik.
Összegzés
A malomipar jövője összefonódik a jó minőségű, stabil mennyiségben előállított magyar búzával, de ehhez elengedhetetlen a gazdaságszerkezet megújítása, az öntözési háttér fejlesztése és az állami szabályozás újragondolása. Dr. Lakatos Zoltán szerint eljött az ideje az ágazati összefogásnak és a stratégiai gondolkodásnak.
Indexkép: Pixabay
_fill_540x300_0.jpg)
