A magyar szürke marha lehet a válasz a kihívásokra?

Kaltenecker Endre, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének ügyvezetője szerint a szürke nem a múlt maradványa, hanem a jövő állata: ellenálló, takarékos, a klímaváltozáshoz alkalmazkodni képes fajta, amely méltán viseli a magyar jelzőt.

A név, amit mindenki ért a Kárpát-medencében

A magyar szürke szarvasmarhát a gazdák sokszor egyszerűen csak szürkének nevezik, hiszen a Kárpát-medencében mindenki tudja, miről van szó. Bár a világon számos szürke színű fajta létezik, ez a marha egyedülállóan kötődik ehhez a térséghez. A magyar jelző sem véletlen: a tenyésztése a történelmi Magyarország egész területén folyt, és Trianon után sem tűnt el, csak szétszóródott.

Ma már az elszakított területeken – Erdélyben, a Felvidéken, a Vajdaságban – is visszatért az eredeti elnevezés. Nem nevezik többé sztyeppei marhának, hanem újra magyar szürkeként tartják számon, akár magyarul, akár angolul. A fajta tehát nemcsak állattani, hanem kulturális és történeti összekötő is, amelynek identitása a magyarság történetével együtt formálódott.

A kihalás széléről az újjászületésig

A XX. század közepén a fajta szinte eltűnt. Néhány száz egyed maradt csupán a Kárpát-medencében, és a hivatalos tenyésztéspolitika már kimondta rá az ítéletet: a magyar szürkét keresztezni kell. Ez gyakorlatilag a fajtatiszta állomány végét jelentette volna.

– Ekkor lépett közbe dr. Bodó Imre, aki nem hajtotta végre a felszámolási utasítást – idézte fel Kaltenecker Endre. – Hat darab tisztavérű magyar szürke növendékbikát őrzött meg, amelyekből néhány év alatt tenyészbikák lettek. Ezekből indult újra a fajta megmentése a hortobágyi és a kiskunsági állami gazdaságokban. A döntés megmentette a fajtát – a hat bika lett a mai populáció genetikai alapja.

Sokan hajlamosak a szürkét „elavult” fajtának nevezni, pedig éppen ellenkezőleg: az egyik legidőtállóbb genetikai örökségünk. Ez a fajta a Kárpát-medence éghajlati és talajviszonyaihoz alkalmazkodott, és bizonyította, hogy képes elviselni a szélsőségeket – Fotó: iStock

Az 1990-es évek elején, a rendszerváltás és a privatizáció idején új korszak kezdődött. A földhöz és gyepterületekhez jutó gazdák közül sokan nem gazdasági számításból, hanem érzelmi okokból döntöttek a szürke tartása mellett. A fajta iránti nosztalgia, a hagyománytisztelet és a tájhoz való kötődés sokakat motivált. A korabeli tenyésztők között voltak kis hobbisták és nagyobb vállalkozások is – köztük például Szomor Dezső, aki virágkertészként kezdte, majd szerelemből hozott létre nagy állományt. De meg kell még említeni Földvári Lászlót és Feil Józsefet is, akik a családjukkal együtt ezres nagyságú állományokat alakítottak ki.

– Ezzel párhuzamosan a nemzeti parkok is felismerték a fajta természetvédelmi értékét. A Balaton-felvidéki, a Hortobágyi, a Körös–Maros, a Fertő–Hanság, a Duna–Ipoly és a Duna–Dráva Nemzeti Park mind tart fenn magyar szürke állományokat, hiszen a legeltetés a gyepfenntartás egyik legtermészetesebb és leghatékonyabb formája – fogalmazott a szakember.

Kis létszám, nagy felelősség

Az ügyvezetőtől azt is megtudtuk: a Magyarországon mintegy 6000 törzskönyvezett szürke tehén képezi a fajta magját. Ez az úgynevezett "A" törzskönyves állomány. Ehhez jönnek az árutermelő, de tisztavérű egyedek, valamint a keresztezett állatok, amelyek részben szürke anyák és idegen húshasznú bikák párosításából származnak. Ezekkel együtt a teljes állomány eléri a 13–14 ezer egyedet.

A külhoni tenyészetek – Erdélyben, Szlovákiában, a Vajdaságban és Burgenlandban – további néhány száz állattal járulnak hozzá a génmegőrzéshez. Ez a szám elsőre nagynak tűnhet, de genetikai értelemben még mindig kis populációról van szó, amely fokozott figyelmet igényel.

– A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének célja a genetikai sokszínűség megőrzése. A fajta fenntartása során nem törekednek teljes homogenizálásra. Fontos, hogy megmaradjon a méretbeli és alaktani változatosság, hiszen éppen ez adja a szürke sokszínűségét. Az egyesület nem akarja formára és színre egységesíteni az állatokat, hanem azt a változatosságot kívánja továbbörökíteni, amelyet a természet és a történelmi tenyésztés kialakított – fogalmazott a szakember.

A klímaváltozás fajtája

Sokan hajlamosak a szürkét „elavult” fajtának nevezni, pedig éppen ellenkezőleg: az egyik legidőtállóbb genetikai örökségünk. Ez a fajta a Kárpát-medence éghajlati és talajviszonyaihoz alkalmazkodott, és bizonyította, hogy képes elviselni a szélsőségeket.

– A magyar szürke a múltban hármas hasznosítású állat volt – igás, tejelő és húsmarha –, ma már főként húsmarhaként tartják – jelezte Kaltenecker Endre. – Szívós, takarékos, jól bírja a meleget, a szárazságot és a téli legelést is.

Betegségekkel szemben kimagaslóan ellenálló, és képes önállóan felnevelni borját. Jó anyai tulajdonságai, védelmező viselkedése és nyugodt természete különösen értékessé teszik az extenzív tartásban.

A klímaváltozás és az új betegségek korában ez a fajta pontosan azt a természetes alkalmazkodóképességet hordozza, amire a jövő mezőgazdaságának szüksége lesz. Nincs szükség egzotikus, meleg égövi fajták behozatalára, hiszen a magyar szürke mindazt tudja, amit a változó környezet megkíván.

Hús, hagyomány és gasztronómia

A magyar szürke húsának beltartalmi értékei és íze kiemelkedő, mégis kevesen fogyasztják. Ennek oka részben történelmi: Magyarországon a török idők után a sertés és a baromfi vált a mindennapi fehérjeforrássá, a marhahús háttérbe szorult. A hazai fogyasztás máig alacsony, alig 3–4 kilogramm évente fejenként, ami európai összevetésben rendkívül kevés.

– A fajta jövője szempontjából ezért kulcskérdés a gasztronómiai megújulás – szögezte le az egyesület ügyvezetője. – A hagyományos gulyás és pörkölt mellett ma már modern ételekben is helye van a szürke húsának. A minőségi street food, a gourmet burgerek, a szalámik és kolbászok új lehetőségeket kínálnak.

Több tenyésztő már saját márkanév alatt értékesít feldolgozott termékeket. Szomor Dezső budapesti boltjaiban, a bajai Kenyeres Birtok webshopjában és a nemzeti parkok helyi termékkínálatában is megtalálhatók a magyar szürkéből készült húskészítmények. A Metro áruházlánc pedig már saját csomagolt gulyáshús formájában is forgalmazza a fajtát, az Egyesület emblémájával ellátva.

– A cél, hogy a magyar szürke ne csupán kulturális szimbólum legyen, hanem piacképes termék is, amely eljut az éttermek és a fogyasztók asztalára – szögezte le.

A klímaváltozás és az új betegségek korában ez a fajta pontosan azt a természetes alkalmazkodóképességet hordozza, amire a jövő mezőgazdaságának szüksége lesz – Fotó: Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete

Exportlehetőségek és kihívások

A Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete az utóbbi években új külpiacokat keres. Japán és Kuvait különösen ígéretes célországok, ahol a prémium minőségű, természetes tartásból származó húsnak komoly értéke van.

A közelmúltban azonban a száj- és körömfájás-járvány ideiglenesen megakasztotta az exportengedélyek kiadását. Az Európai Unión belüli piacok gyorsan újranyíltak, de a harmadik országok esetében akár egyéves várakozás is szükséges. Az Egyesület ennek ellenére kitart:

a cél az, hogy a magyar szürke a mangalica mellett a magyar agrárium másik prémium exportcikke legyen.

A tenyésztők szerepe és a jövőkép

A fajta fennmaradásának alapja a tenyésztők elkötelezettsége. Tenyésztők nélkül nincs szürke – ahogy ember nélkül nincs állattartás. A pásztorok, gulyások, gazdák generációkon átívelő tudása tartja életben ezt a fajtát.

– Az egyesület feladata, hogy biztosítsa a tenyésztési hátteret, a genetikai diverzitás megőrzését, és támogassa a piaci megjelenést. A cél az, hogy hosszú távon a szürke tartása támogatások nélkül is gazdaságosan működjön, miközben megőrzi hagyományos, legelőn alapuló tartásmódját. A jövő felé tekintve a magyar szürke nem csupán múltidéző fajta, hanem a fenntartható állattartás mintapéldája. Extenzív tartása kíméli a talajt, fenntartja a gyepeket, javítja a biodiverzitást, és hozzájárul a természetes élőhelyek megőrzéséhez – jelentette ki a szakember.

A fajta jövőjéről Kaltenecker Endre szerint egyértelműen elmondható: úgy, ahogy a múlt állata volt, a jövőé is lehet. A magyar szürke nemcsak a pásztorvilág öröksége, hanem a modern, környezettudatos mezőgazdaság egyik legértékesebb alapköve.

Indexkép: Pexels