Ahogy megérkezik a tél, a legelők minősége és mennyisége jelentősen visszaesik. A friss, zöld fű helyét egyre inkább az erősen szárított széna, silózott takarmányok és gabonaalapú abrak veszi át. Ilyenkor a gazdálkodók vállára komoly felelősség nehezedik: a szarvasmarhák teljes takarmányigényét mesterségesen, tudatosan megtervezett étrenddel kell biztosítaniuk.
A megfelelően összeállított takarmányozási stratégia nemcsak a túlélés, hanem a jó testkondíció, a tejhozam és a termékenység fenntartásának záloga is lehet a hideg hónapokban.
Miért különösen fontos a téli takarmányozás?
A szarvasmarhák téli takarmányozása során a legeltetési lehetőségek szinte teljesen megszűnnek. Ez azt jelenti, hogy az állatok nem juthatnak hozzá a természetes módon változatos és tápanyagban gazdag friss fűhöz. Ezzel párhuzamosan a hőmérséklet jelentős csökkenése megnöveli az energiaigényüket, hiszen a testhő fenntartása komoly „fűtőanyagként” használja fel a szervezet energiaraktárait.
Ha nem gondoskodunk időben a megfelelő energiatartalmú és rostban gazdag takarmányról, a tehenek gyorsan veszíthetnek testtömegükből, ami nemcsak a termelési mutatók romlását, hanem betegségek kialakulását is előidézheti. Különösen fontos ez a tejelő tehenek, vemhes állatok és fiatal növendékek esetében.
Rost: a bendőegészség alapja
A szarvasmarha emésztőrendszerének működése a bendőn alapul, ahol milliárdnyi mikroorganizmus dolgozik azon, hogy a rostokat lebontva energiát termeljen az állat számára. Ezért a téli takarmányozás egyik legfontosabb pillére a strukturált rostban gazdag takarmány biztosítása.
A jó minőségű széna vagy szenázs kulcsfontosságú, hiszen ezek biztosítják azt a Neutral Detergent Fiber (NDF)-tartalmat, amely serkenti a kérődzést, elősegíti a nyáltermelést, és hozzájárul a megfelelő bendő-pH fenntartásához. Ez különösen fontos a bendőacidózis megelőzése érdekében, amely komoly emésztési zavarokat és akár tartós termeléscsökkenést is okozhat.
Ideális esetben a napi takarmányadag legalább 30-35% strukturált rostot tartalmaz. Az alacsony rosttartalmú étrendek különösen veszélyesek, ha magas abraktartalommal párosulnak, mivel felborítják a bendő mikroflórájának kényes egyensúlyát.
Energia: fűtőérték és testkondíció
Ahogy a hőmérő higanyszála egyre lejjebb kúszik, a szarvasmarhák energiaigénye arányosan növekszik. A testhőmérséklet fenntartása fokozott energiafelhasználással jár, amit az étrendnek kell kompenzálnia. A téli energiahiány gyors testtömegvesztést, gyenge immunválaszt és csökkenő tejtermelést eredményezhet.
A szénát és szenázst érdemes gabonafélékkel (pl. kukorica, árpa) kiegészíteni, amelyek koncentrált energiaforrást jelentenek. Ugyanakkor fontos a mértékletesség: a túl sok abrak bendőacidózishoz és anyagforgalmi zavarokhoz vezethet. A takarmányadagokat a tehén egyedi igényeihez kell igazítani: számításba kell venni, hogy hízlalás, tejtermelés vagy vemhesség alatt áll-e az állat.
A napi energiaigényt mindig érdemes szakértői segítséggel kiszámolni, hiszen az alul- vagy túletetés egyaránt káros lehet a hosszú távú termelékenység szempontjából.
Ásványi anyagok és vitaminok: az egészség zálogai
Az őszi-téli hónapokban a legnagyobb kihívást gyakran nem is az energiaellátás, hanem a mikrotápanyag-ellátottság biztosítása jelenti. A tartósított takarmányok vitamin- és ásványianyag-tartalma alacsonyabb lehet, mint a friss fűé, ezért elengedhetetlen a célzott kiegészítés.
Kiemelten fontos a kalcium, foszfor, magnézium megfelelő arányú pótlása, de legalább ilyen fontosak a nyomelemek: szelén, réz, cink és mangán. Ezek az anyagok az immunrendszer, a szaporodásbiológiai funkciók és a csontozat egészségének fenntartásában játszanak kulcsszerepet.
A gyakorlatban a legjobb megoldást a komplex ásványianyag- és vitaminkeverékek jelentik, amelyek már tartalmazzák a szükséges A-, D- és E-vitaminokat is. Ne feledkezzünk meg a folyamatos sókiegészítésről sem, amelyhez az állatok szabadon hozzáférhetnek.
A szarvasmarha téli takarmányozása során a legnagyobb kihívást gyakran nem is az energiaellátás, hanem a mikrotápanyag-ellátottság biztosítása jelenti – Fotó: Pixabay
Bendőegészség megőrzése célzott etetéssel
A takarmány összetétele önmagában nem elegendő – legalább ilyen fontos a helyes etetési gyakorlat.
A napi adagot célszerű legalább két részletben kiosztani, hogy elkerüljük a bendő túlterhelését és az emésztési zavarokat. A rendszeres, egyenletes etetés nemcsak a bendőflóra stabilitását segíti, de az állatok viselkedésére és jólétére is pozitív hatással van.
Ügyeljünk arra, hogy a takarmány mindig friss, por- és penészmentes legyen. A téli párás, fagyos körülmények különösen kedveznek a penészesedésnek, ami hosszú távon toxikus hatásokat okozhat. Takarmányváltás esetén mindig tartsuk be az átállási időszakot (7–10 nap), hogy a bendőmikrobák alkalmazkodni tudjanak az új takarmányösszetételhez.
Ivóvíz: az elfeledett, de létfontosságú tápanyag
Bár télen kevesebbet izzadnak az állatok, a megfelelő ivóvízellátás továbbra is létfontosságú. A fagymentes, tiszta, friss víz biztosítása az egyik leggyakoribb, mégis gyakran alulértékelt tényező, amely befolyásolja a takarmányfelvételt és az emésztést. A vízhiány szinte azonnal csökkenti az abrak- és szénabevitelt, ez pedig láncreakciót indíthat el a testkondíció, termelés és egészség terén.
Gyakorlati tanácsok gazdálkodóknak
- Rendszeresen mérjük az állatok testkondícióját, és igazítsuk ehhez a takarmányadagot!
- Használjunk különböző eredetű takarmányokat a tápanyag-egyensúly biztosításához!
- Biztosítsunk elegendő, tiszta ivóvizet – télen is!
- Ellenőrizzük a takarmányt penészre, szennyeződésre, és csak jó minőségűt etessünk!
- Ne feledkezzünk meg az ásványi anyag- és vitaminkiegészítésről!
Összegzés
A szarvasmarhák téli takarmányozása egy komplex, gondos tervezést igénylő feladat, amely során figyelembe kell venni a rostbevitel, energiaszint, mikrotápanyag-ellátottság és etetési technika egyensúlyát. Az egészséges, ellenálló, jól termelő állomány kulcsa a tudatos és precízen kivitelezett takarmányozási stratégia, amely igazodik az évszak kihívásaihoz.
A gazdálkodók számára fontos, hogy rendszeresen ellenőrizzék az állatok testkondícióját, és szükség esetén módosítsanak az adagokon. A jó minőségű takarmány, a megfelelő kiegészítők és az etetési fegyelem együtt biztosíthatják, hogy az állatok nemcsak átvészelik a telet, hanem egészségesen, termelékenyen zárják is azt.
Indexkép: pixabay.com
_fill_540x300_0.jpg)
