Ha kertben, vagy erkélyen nevelt fűszernövényeinkről szeretnénk leveleket tépni, minden bizonnyal önkéntelenül a harsogó zöld leveleket választjuk a sápadtabb színűek helyett. Mennyiségi okokból pedig valószínűleg az idősebb, nagyobb leveleket használjuk, és nem a kisebbeket. Hogy a tapasztalat mögött milyen biokémiai tények rejlenek, az ELTE Természettudományi Kar és a Semmelweis Egyetem kutatói jóvoltából most egyértelművé vált.

A fűszernövényekben lévő jellegzetes íz- és aromahatásért, illetve az ezek révén kialakuló gyógyhatásért is a levelek felszínén található úgynevezett mirigyszőrök által termelt illóolaj komponensek felelősek. Közéjük tartozik a fenyő illóolajában is jelenlévő α-pinén, valamint a β-kariofillén, a cineol, a verbenon és a kámfor, melyek a kifejlett zöld rozmaringlevelekre jellemzőek.

A kutatócsoport összehasonlította az eltérő körülmények között tartott rozmaringlevelek illóolaj-összetételét – fotó: Pixabay

Jóllehet kézenfekvőnek tűnik, mindeddig nem vizsgálták, miként befolyásolja az illóolajok összetételét és a levelek fejlődését a levelek kora illetve a megfelelő fény hiánya. Utóbbit könnyen előidézhetjük azzal, ha télre a növényeket sötét, árnyékos helyre (verandára, pincébe vagy lépcsőházba) visszük, vagy a növényeket fényszegény vagy árnyékos helyre ültetjük.

Solymosi Katalin az ELTE TTK Biológiai Intézet Növényszervezettani Tanszékének adjunktusa és Böszörményi Andrea a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar Farmakognóziai Intézetének adjunktusa által vezetett kutatócsoport összehasonlította a két hétig természetes fényen, illetve teljes sötétben tartott rozmaringlevelek illóolaj-összetételét.

Néhány összetevő esetében minimális, de szignifikáns eltérést tapasztaltak – fotó: Pixabay

Kora tavasszal, illetve a nyári szárazabb és melegebb időszak végén a sötétbe helyezett növényeken halványabb új hajtások jelentek meg. Ezeknek gázkromatográfiás vizsgálata kimutatta, hogy a sötétben fejlődött fiatalabb levelek illóolajának a fő komponensei a bornil-acetát és a β-kariofillén voltak.

Ezzel szemben a kifejlett és erős fényben nőtt zöld levelekben domináló, a rozmaring antireumatikus hatásáért és jellegzetes illatprofiljáért felelős α-pinén, cineol és kámfor alacsonyabb arányban képződtek ezekben a levelekben. Nem mindegy tehát, hogy a növény milyen körülmények között nőtt és milyen fejlődési állapotú részét használjuk fűszerezésre vagy ízesítésre. Néhány összetevő esetében a fényen, illetve sötétben nőtt fiatal levelek illóolajának összetételében is minimális, de szignifikáns eltérést tapasztaltak.

A teljes cikk az ELTE honlapján elérhető.