A szilvásváradi pisztráng elnevezés a döntéssel bekerült az Európai Unióban nyilvántartásba vett és oltalom alatt álló termékek földrajzi jelzéseit (GI) rögzítő eAmbrosia nevű adatbázisba, amelyben jelenleg 1480 eredetmegjelölés van.

A szilvásváradi pisztráng úgynevezett sebes pisztráng, amely a lazacfélék családjába tartozik. Mind ízét, mind rózsaszín húsának textúráját tekintve különbözik a többi hasonló halfajtól. Tenyésztése a szaporítástól a lehalászásig teljes egészében Észak-Magyarországon, a Bükk hegységben fekvő Szalajka-völgyben megy végbe.

A Szilvásváradon található sebespisztráng-tenyészállomány ugyanaz, mint valaha volt, genetikailag tiszta. A pisztrángtelepekre és a Szalajka-patakba soha semmilyen, a lazacfélék családjához tartozó idegen tenyészetből vagy vízterületről származó élőhal nem volt telepítve. A hegyi források vizének kiváló minősége és a helyben rendelkezésre álló szaktudás és tapasztalat együttesen biztosítja, hogy a szilvásváradi pisztráng megőrizze egyedi jellegzetességeit.

Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) azoknak a termékeknek a nevét védi, amelyek egy konkrét régióból származnak, illetve amelyeket egyedülálló, hagyományos módszerrel állítanak elő. Az OEM-ként bejegyzett nevek a legszorosabban kapcsolódnak a termék előállítási helyéhez.

pisztráng

fotó: gi.gov.hu/szilvasvaradi-pisztrang

Szilvásváradi pisztráng:

A lazacfélék családjához tartozik. A háta felülről nézve szürkészöld, oldala aranysárga színű, sötét és jellegzetes élénkpiros udvaros pöttyökkel. Húsa feszes, világos, enyhén rózsaszínű, zamata szakszerű feldolgozással egyöntetű, vegyszer- és adalékmentes. A „Szilvásváradi pisztráng” a többi hasonló halfaj húsának ízétől különbözik, mellékízektől teljesen mentes, kiegyenlített, egységes ízharmóniát nyújt. Ez azért lehet, mert a „Szilvásváradi pisztráng” élőhelye, a Szalajka-patak táplálta pisztrángnevelő tavak víztisztasága és -minősége egyedülállóan kiváló. A sebes pisztráng Szilvásváradon jelenleg megtalálható állománya legalább a Szalajka-völgyi halászat 1834-ben való első említése óta érintetlen, genetikailag ugyanaz ma is, mint egykor volt. Az idők folyamán sem horgászati, sem halgazdálkodási céllal nincs róla tudomás, hogy idegen területről bekerült volna. Ez a tenyészállomány és a sebespisztráng-állomány mai legnagyobb értéke.