Ez érthető is, hiszen amikor egy tehén 6000 kg tejet termel a laktáció során, akkor azzal mintegy 740 kg szárazanyagot ürít ki szervezetéből.

Még inkább szembetűnő, hogy a nagy tejtermelés mekkora terhelést jelent a tehén számára. Ha azt vesszük figyelembe, hogy a laktáció első időszakában levő, napi 30–35 kg tejet termelő tehén 3,7–4,3 kg szárazanyagot ad le naponta a tejjel.

Tehéntartók megfigyelése szerint a tehenek termelése változik a laktáció során. Az ellést követően a tejtermelés gyors ütemben növekszik, csúcspontját a teheneknél az ellést követő 5–6., az üszőknél 6–8. héten éri el. Ezután a termelés néhány hétig azonos szinten mozog, majd fokozatosan csökken a laktáció végéig. A vemhesség 7. hónapját követően a tehenek elapasztásra kerülnek. A szárazonállás idején a tehenek táplálóanyag-szükséglete lényegesen kisebb, mint a termelő időszakában. Következésképpen az állatok takarmányozása is másként alakul. Ezért a tehenek takarmányozását két szakaszra – tejtermelés és szárazonállás időszaka – osztva célszerű tárgyalni.

A tehenek takarmányozása a laktáció időszakában

A tehenek tejtermelése jelentősen különbözik a laktáció egyes szakaszaiban. A napi tejtermelés a laktáció csúcspontján és a laktáció végén akár 20–25 kg-mal is eltérhet egymástól. Az első szakasz az elléstől a laktáció 11–15. hetéig tart. A tejtermelés ebben az időszakban éri el a csúcspontját és marad néhány hétig magas színvonalon. A laktáció második szakaszának, a laktáció 11–13., és 24–28. hete közötti időszakot tekintjük. Ebben az időszakban már csökken a tehenek tejtermelése. A harmadik szakasz a laktáció 24–28. hetétől a tehenek elapasztásáig tart. A második szakaszban megkezdődött tejhozamcsökkenés ebben a szakaszban felgyorsul.

Az ellést követően a tehén testtömege kismértékben csökken. A takarmányozás során a gazdának arra kell törekedni, hogy az állatoknál ezt a veszteséget minél kisebbre mérsékeljük. Az a jó, ha naponta csak 0,8–1,0 kg a testtömegveszteség. Ügyeljünk arra, hogy minél nagyobb legyen a takarmány „nettó” energiatartalma. Tapasztalatok szerint a napi tejtermelés legalább 45%-a tömegtakarmányokból származzon. Ez a jó minőségű takarmány – pl. kukorica szilázs – etetésével elérhető. A jó minőségű fűszenázs vagy lucernaszenázs ugyancsak alkalmas a tömegtakarmány-igény fedezésére.

Újabban zsírokat is felhasználnak a tehenek takarmányozásában azért, hogy mérsékeljék azt az energiahiányt, amely a nagy tejtermelésű tehenek esetében a laktáció első harmadában fennáll. A szilázs, ha lehetséges, ne csak a téli, hanem kisebb mennyiségben a nyári hónapokban is szerepeljen a takarmányadagban. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a bendőben állandóbb mikrobás életet lehet kialakítani. A tavaszi-nyári takarmányozási időszakban a gyakran változó zöldségtakarmány mellett a szilázs képviselheti az állandóságot.

A jó minőségű „zöldtakarmányok” akár legelő, akár kaszált zöldtakarmányok formájában ugyancsak kiváló tömegtakarmányok a tehenek számára. A nagy teljesítményű állományok, és főleg a laktáció csúcspontján lévő tehenek részére csak a közeli és jó minőségű legelők kerülhetnek szóba. Elvénült zöldtakarmányokat a laktáció első időszakában tartó tehenekkel – kaszált zöldtakarmányként – se etessünk. Ha lehet, ne váltogassunk gyakran zöldtakarmányokat, mert ezzel a bendő mikrobaállományát is gyakori változtatásra kényszerítjük Egy új takarmányra való átálláshoz, hozzászokáshoz a bendőnek 10–14 napra van szüksége.

A legelő és a kaszált zöldtakarmányok a legtöbbször nem fedezik a tehenek nyersrost szükségletét. A hiányzó rostot széna etetésével tudjuk pótolni. A laktáció első időszakában takarmányszalmát csak akkor etessünk, ha a szénából nem áll elegendő mennyiség rendelkezésre. Jó szervezéssel kiegészíthetjük a takarmányok beltartalmának fokozását.

Dr. László László