Az akác-gubacsszúnyog [Obolodiplosis robiniae (Haldeman 1847)] megjelenése Magyarországon

Ter­mé­sze­tes el­ter­je­dé­si te­rü­le­te – akár­csak ki­zá­ró­la­gos táp­nö­vé­nyéé, az aká­cé – az USA észak­ke­le­ti ré­sze (Gagné 1989). Az akác ter­mé­sze­tes el­ter­je­dé­si te­rü­le­tén kí­vü­li te­le­pí­té­sé­vel nyil­ván az ame­ri­kai kon­ti­nen­sen be­lül és kí­vül is sok he­lyen meg­te­le­ped­he­tett. E so­rok író­ja pl. 1999-ben Vic­to­ria vá­ros­ban (Van­cou­ver szi­get, British Co­lum­bia) is meg­ta­lál­ta (pub­li­ká­lat­lan adat). 2002-ben Ke­let-Ázsiá­ban, Kí­ná­ban, Ko­reá­ban és Ja­pán­ban is meg­ta­lál­ták (Kodoi és mtsai 2003). Eu­ró­pá­ban először 2003 jú­liu­sá­ban, Észak-­Olaszor­szág­ban (Trevisio Province) ta­lál­ták meg. 2004-ben Prá­gá­ban, il­let­ve Prá­ga kör­ze­té­ben par­kok­ban és út men­ti akác­fá­kon is meg­je­lent (Skuhravá és Skuhravy 2005). Seljak (szó­be­li köz­lés) sze­rint Szlo­vé­nia nyu­ga­ti te­rü­le­tein is előfor­dul. Va­ló­szí­nű, hogy Ma­gyaror­szá­got dé­li, dél­nyu­ga­ti irány­ból ér­te el.

Ha­zánk­ban elsőként Aj­ka kö­ze­lé­ben, 2006. szep­tem­ber 20-án fi­gyel­tünk fel rá. A következő na­pok, he­tek cél­irá­nyos el­lenőrzései to­váb­bi el­ter­je­dé­si ada­to­kat szol­gál­tat­tak. A Du­nán­túl szá­mos, egy­más­tól meglehetősen tá­vo­li pont­já­ról is előke­rült: Ba­kony­bél, Ba­kony­já­kó, Ba­kony­szent­­lász­ló, Be­lez­na, Bu­da­pest, Her­ceg­ha­lom, Kóny, Ménfőcsanak, Nagy­cenk, Ra­vazd, Rá­ba­ta­má­si, Ta­na­kajd, Vit­nyéd. A Du­ná­tól ke­let­re egyelőre még jó­val ke­ve­sebb lelőhe­lyi adat is­mert (Bu­da­pest, Gödöllő, Ká­pol­na, Mi­ke­bu­da), an­nak el­le­né­re, hogy a szú­ró­pró­ba jel­le­gű el­lenőrzések ide is ki­ter­jed­tek.

Vél­hetőleg már 2005-ben is je­len volt Ma­gyaror­szá­gon, de csak mos­tan­ra ér­te el azt a populációdenzitást, ami ész­le­lé­sét le­hetővé tet­te. Biz­tos­ra ve­hető, hogy né­hány éven be­lül az egész or­szág­ban ta­lál­koz­ni fo­gunk ve­le. Rob­ba­nás­sze­rű ter­jesz­ke­dé­sét és gyors el­sza­po­ro­dá­sát egy­részt a táp­nö­vény tö­me­ges je­len­lé­te, más­részt pe­dig a faj éven­kén­ti 3–4 nem­ze­dé­ke is előse­gí­ti.

Báb­ként a ta­la­jon te­lel. Az első nem­ze­dék fel­te­hetően rö­vid­del az akác lomb­fa­ka­dá­sát kö­vetően raj­zik. A nőstények fia­tal le­vél­kék­re rak­ják pe­téi­ket. A le­vél­kék sze­gé­lye le­fe­lé be­sod­ró­dik, a sodrat kis­sé meg­vas­tag­szik, a le­vél szí­né­nél ál­ta­lá­ban kis­sé vi­lá­go­sabb lesz (1. áb­ra), gyak­ran az egész le­vél meg­pi­ro­so­dik. Le­ve­len­ként nem rit­ka a 3–4 gu­bacs sem. Gyak­ran előfor­dul, hogy a meg­tá­ma­dott friss le­vél­kék ki sem bom­la­nak (2. áb­ra), gyak­ran a le­vél­zet min­den egyes le­ve­lén ta­lá­lunk gu­ba­cso­kat. Egyes le­ve­le­ken a ré­gi, el­szá­radt, meg­bar­nult gu­ba­csok együtt lát­ha­tók a friss gu­ba­csok­kal. Egy-egy gu­bacs­ban több, akár 10 lár­va is él­het. A fe­hé­res szí­nű lár­va két ved­lés után éri el a 4 mm-es ma­xi­má­lis hosszú­sá­got (3. áb­ra). Éven­te 3–4 nem­ze­dé­ke van, ezt töb­bek kö­zött az is le­hetővé te­szi, hogy az akác haj­tás­kép­zé­se fo­lya­ma­tos, vagyis az egész ve­ge­tá­ciós időszak­ban van­nak raj­ta friss levelek. A nyá­ri nem­ze­dé­kek lár­vái a gu­bacs­ban, az őszi nem­ze­dé­kéi pe­dig le­hull­va a ta­laj­ban bá­bo­zód­nak (Skuhravá és Skuhravy 2005).

Vár­ha­tó je­lentőségét egyelőre meglehetősen ne­héz előre je­lez­ni. A 19. szá­zad közepéről, az USA-ból, Penn­sylva­nia (Haldeman 1847) és New York ál­la­mok­ból (Fitch 1859) igen je­lentős, tel­jes lomb­vesz­tést és fa­pusz­tu­lást oko­zó tö­meg­sza­po­ro­dá­sai­ról szá­mol­nak be. Az ame­ri­kai kontinensről újabb ke­le­tű, a faj je­lentőségének megíté­lé­sét se­gítő ada­tok nem is­me­re­te­sek. En­nek egyik oka le­het az is, hogy őshazájában az akác­nak nem tu­laj­do­ní­ta­nak túl­zot­tan nagy gaz­da­sá­gi je­lentőséget. Ma­gyaror­szá­gon azon­ban min­den aká­con élő invázív ro­var sa­já­tos je­lentőségű, te­kint­ve, hogy er­deink mintegy 23%-a (több, mint 400 ezer ha) akác­ál­lo­mány.

Az akác invazív ro­va­rai­val kap­cso­la­tos ku­ta­tá­so­kat az OTKA T049244 sz. pá­lyá­zat tá­mo­gat­ja. A faj ha­zai el­ter­je­dé­sé­re vo­nat­ko­zóan Ba­ga­mé­ri Gás­pár, Gabnai Ernő, Gyergyák La­jos, Ja­nik Ger­gely, Koltay And­rás, Geor­ge Melika, Mol­nár György, Nusser György, Stubán Zol­tán szol­gál­tat­tak ada­to­kat. A se­gít­sé­get ezúton is kö­szö­nöm.

Érkezett: 2006. október 30.