Idén januárban publikált tanulmányt a Biological Conversation című folyóiratban egy nemzetközi kutatócsapat Demeter László, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa vezetésével. A tanulmány 130 év erdészeti, erdőtörténeti, növénykórtani és ökofiziológiai irodalmának összegzését, valamint saját terepi tapasztalataik alapján megalkotott elméletüket tartalmazza, amely a kocsányos tölgy csemetéinek pusztulását megmagyarázó lisztharmatjárványt fejti meg.
Köztudott, hogy az emberi egészségre ártalmas, szemmel nem, vagy alig látható kórokozók mellett számos, más élőlényekre nézve kártékony patogén is létezik. Közülük vannak, amelyek már egy évszázada itt vannak Európában, észrevétlenül óriási ökológiai, gazdasági és kulturális károkat okozva.
Demeter László és munkatársai egy ilyen apró gombafajcsoportnak, a lisztharmatnak a színfalak mögötti, rejtett, tölgycsemetéket megbetegítő és elpusztító tevékenységét tárják fel elméletükben. Az Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa által vezetett kutatásban szerbiai és magyarországi természetvédelmi szakértők, ökológusok, erdészek, illetve egy növénykórtan-szakértő vett részt.
Régóta keresik a tölgycsemeték hiányának okát a szakemberek – fotó: pixabay
A fiatal tölgygenerációk hiányának oka
A kocsányos tölgy Európa-szerte elterjedt, természetközeli, öreg erdőségeket alkotó fafaj. Több nemzet – köztük a magyar – számára is szimbolikus jelentéssel bír. Ezekben a kocsányos tölgyes erdőkben az idős fák pusztulófélben vannak, ám a fiatal tölgygeneráció, amely pótolhatná az elidősödött fákat, hiányzik. Az aggasztó jelenségre születtek már különböző magyarázatok, elméletek, de az erdészek és az ökológusszakma mindeddig tanácstalan maradt, mi lehet az egységes indok a természetes utánpótlás elmaradására.
Mit érdemes tudni a lisztharmatról
Az 1900-as évek elején ütötte fel a fejét Franciaország tölgyeseiben egy újfajta, járványos lisztharmatbetegség. Nagyon gyorsan terjedt el, 8 év alatt már Anglia, Belgium, Hollandia, Svájc, Németország, Ausztria és Magyarország tölgyeseit is megfertőzte. Csak 100 év után derült ki, hogy a járványt okozó gombafajcsoport ázsiai származású, és egy mangószállítmánnyal kerülhetett be Európába.
Ezek az apró gombafajok az avarban telelnek át, és minden tavasszal onnan fertőzik meg a friss hajtásokat. Fontos tudni róluk, hogy csak addig képesek fertőzni, amíg a hajtások zsengék. Amint a levelek megerősödnek, már sokkal kevésbé tudnak behatolni azok sejtjeibe. Ha azonban a gombának sikerül bejutnia, onnantól nincs visszaút. A kórokozó többek között elvonja a tápanyag jelentős részét a levelektől, fizikailag roncsolja a sejteket, így végül azok pusztulását okozza. Ezenkívül kitakarja a napfény nagy részét, gátolva ezzel a tápanyag előállítását.
Tölgylisztharmattal súlyosan fertőzött, pusztuló fiatal kocsányostölgy-magoncok – fotó: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
A szőlőlisztharmat betegséghez hasonlóan a tölgylisztharmat esetében is fátyolos fehér lepedék képződik a csemete levelének felszínén, amely eltakarja a napfényt. Árnyékos erdőben 3–5 éven belül elpusztul a magonc, míg ha fény éri, még jobban elharapódzik rajta a fertőzés, növekedése lelassul, és a versenytársak végül túlnövik, elnyomják.
A kocsányos tölgy csemetéire jellemző, hogy évente 2-3 három alkalommal is nő rajtuk új hajtás. Év végére megnövekedhetnek és megerősödhetnek. A lisztharmatfajok érkezésével jelentős változás történt. Ha kedvező a tavasz – vagyis elég enyhe az idő a levelek kihajtásához, de nem túl enyhe a gombaspórák kifejlődéséhez és terjedéséhez –, akkor van esély a magonc első hajtásának a megerősödésére, minden soron következő hajtást azonban már biztosan megfertőz a gomba.
A csemetéknek a növekedéshez napfényre, vízre, tápanyagokra és térre van szükségük, ám ezekért meg kell küzdeniük nemcsak saját fajtársaikkal, de más fajokkal is. Az egyik legkritikusabb forrás a napfény.
Elindul a verseny: a gyorsabb győz, a lassú pedig általában elpusztul, vagy stratégiát vált. A kocsányos tölgy magoncai az utóbbi csoportba tartoznak: elpusztulnak.
Fotó: Eötvös Loránd Kutatási Hálózat
A kutatók és a megoldás
Demeter László és munkatársai kutatásukkal rámutatnak arra, hogy az emberek által behurcolt apró kórokozók ökoszisztémákat pusztító hatásaira az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítania a kutatók, az erdészek és a természetvédők közösségének, és együttesen kell felvenniük a harcot ellenük. Biztató hír ugyanakkor, hogy a Bács-Kiskun megyei Peszéri-erdőben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében álló kocsányos tölgyesekben már folynak olyan vizsgálatok, amelyek segítségével a kutatók találhatnak – legalább részbeni – megoldást a tölgylisztharmat okozta óriási problémára.
A teljes tanulmány elérhető itt: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0006320720309861
_fill_100x75_0.jpg)
