Istenem! De gyönyörű!!!
Szívből gratulálok, s minden szépet, sok örömet-boldogságot kívánok mindnyájatoknak!
"...Mosoly, ami fontosabb, mint más,
Öröm, amit másban nem találsz.
Fiatal a szíve,
Mégis mennyi szépet hord.
Amikor csak játszik és nevet,
Csoda, amit kérni nem lehet.
Elmondani félek,
Elhallgatni miért kell:
Jó, hogy élsz,
Megadsz mindent,
És így teljel lett az életem,
Hisz létezel.
...."
Zsúfolásig telt az 56-os villamos. Két egymással szemben lévő szék, az egyiken egy kedves öreg néni kuporog a másikon egy nő a gyermekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát és többször belerúg a néni térdébe. Az nénike egyre hátrébb húzódik várja hogy az anya majd csak rászól a neveletlen kölyökre ...
De mivel ez nem történik meg udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézését kérem amiért megszólítom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat és ez már az én koromban nem tréfa. Eltalálhat egy csontot, egy eret és akkor az újságosig meg a patikáig sem tudok majd lemenni. Kérem, mondja ezt el a gyermekének is és kérje meg, hogy ne rugdosson engem tovább.
- Mit képzel? Nem fogom egy nyafogó vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet a testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson sokan megdöbbenve hallgatják végig a párbeszédet, majd egy acélbetétes cipőt viselő, tar frizurás, feszűlős gatyás, bőr dzsekis (fülében üvölt a Tankcsapda) srác kiveszi a szájából a rágót és tettei következményeit föl nem mérő nő hajába nyomja, majd így szól:
- Nah ezt csak azért csináltam, mert a szüleim engem sem korlátoztak a testi szabadságomban gyermekoromban!!!
Válasz #1018. hozzászólásra
Le vagy maradva,.. la vagy maradva,.....
Mondhattad volna, de azzal voltál eltelve, hogy de jó, hogy rábeszéltetek és eljöttem. hi-hi-hi.....
Kedves Isten!
Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész?
Bill
Kedves Isten!
A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj?
Marine
Kedves Isten!
Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk?
Kedves Isten!
Ilyennek tervezted a zsiráfot, vagy csak véletlenül alakult így?
Norma
Kedves Isten!
Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez O.K.?
Neil
Kedves Isten!
Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.
Lois
Kedves Isten!
Coe Atya a barátod, vagy csak üzleti kapcsolatotok van?
Donny
Kedves Isten!
Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam. Joyce
Kedves Isten!
Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak.
Johny
Kedves Isten!
Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé.
Ginny
A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem, nem fogod bántani.
A barátod (nem mondom meg ki vagyok)
Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit.
Utánanézhetsz.
Bruce
Kedves Isten úr!
Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is.
Janet
Kedves Isten!
Ha vissza kell jönnünk, és újra meg kell születnünk, hadd ne legyek Jennifer Horton, mert őt utálom.
Denise
Kedves Isten!
Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakk-készletem.
Raphael
Kedves Isten!
Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna meg egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez működik a bátyámmal.
Larry
Kedves Isten!
Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.
Kedves Isten!
A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk. Nem hangzik valami jól.
Marsha
Kedves Isten!
Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.
Mickey
Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted.
Donna
Kedves Isten!
Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a
naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt.
Eugene
Facebookról:
"Írok, mert düh van bennem. Akkora düh, hogy üvölteni tudnék. Tehát lejegyzem ide, amit láttam, és amit gondolok róla.
Az Auchanban álltam sorba. Előttem egy középkorú házaspár, és már a pénztárnál egy idős bácsi 7-8 éves forma fiú unokájával. Az általuk megvásárolni kívánt termékeket blokkolta éppen a pénztáros.
Egyszerű, középkorú nő, az a fajta, aki gondosan festett melírral titkolja ősz tincseit, vastagon sminkel, merész bizsukat, kivágott ruhát visel, hátha ettől fiatalabbnak tűnik. Nem volt rajta semmi különös.
Tehát blokkolt. egymás után húzta le a vonalkódokat, majd megnyomta a végösszeget. A bácsi felemelte fejét, és figyelmeztette, ott felejtett egy kést és egy túrórudit a szalagon.
A nő visszapillantott, majd megvonta a vállát.
- Ezt majd készpénzben, már nem tudom beütni.
A bácsi tiltakozott, mondta, hogy sajnos készpénz nincs nála. A nő, mintha a bácsi hibája lett volna saját figyelmetlensége, végigmérte a toporgó öreget.
- Akkor itthagyja! Nem tudom beütni, kétszer meg nem húzhatom le a kártyát!
Az öreg töprengett, majd nehéz sóhajjal már-már beleegyezett, lemondott a késről. De ekkor az unokájára nézett. A kisfiú ijedt arccal bólintott, hősiesen lenyelte a könnyeit, de vágyakozva nézett a rudira.
Az öreg arcán átfutott minden, amit akkor érzett. Dac, harag, elszántság.
- Sztornózza! - jelentette ki. - Sztornózza az egészet, és üsse be újra!
- Most egy ilyen vénember miatt várjon a sor? - csattant fel a pénztáros.
- Sztornózza! - ismételte az előttem álló házaspár férfi tagja. Csattant a hangja, a pénztáros összerezzent. Bólogattunk, némán meredtünk a nőre, követeltük a korrigálást.
A pénztáros csapkodott, de hívta a főnököt, aki hozta a kulcsot, hogy beüthesse a sztornót. Az öreg kosarából kipakolta a már elrendezett holmit. A nő egyenként elvette, dobálta nem nézve mi törékeny, mi nyomódik meg. Ökölbe szorult a kezem.
- Ne törje! - kérte csöndesen a bácsi. - Nem az én hibám.
Szinte esdeklő volt a hangja, bűntudattal teli, mintha rosszat tett volna.
- Talán az enyém? - csattant fel a pénztáros.
- Az öné! - felelte az öreg szinte súgva, bocsánatkérően.
- Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, mint az ilyen vén trógerek, mint maga! - üvöltötte maszkját veszítve a pénztáros. - Pedig mi lenne magával, ha én nem dolgoznék? Nem lenne pénze, nem lenne túrórudi.
Az öreg a szemem előtt ment össze. Piros arccal, megalázva fizetettA kisfiú riadtan nézett nagyapjára.
- Már nem kérem - súgta a rudi felé bökve.
- Dehogynem! - felelte megtört hangon az öreg, és megveregette unokája kezét,.
Ha mástól hallom a történetet, az lett volna az első gondolatom, miért nem voltam ott, mert én aztán jól megmondtam volna a pénztárosnak.
Mégis, most, hogy ott álltam, lefagytam. Nem tudtam beszélni, bennem akadt lélegzet, nem találtam a szavakat. Holott annyira gyűlöltem a nőt, hogy legszívesebben tíz körömmel estem volna neki. Néztük egymást az előttem álló házaspárral, és ugyanazt láttam az ő szemükben, amit én éreztem. Kérdőn bámultuk egymást, hátha a másik mást látott, hallott.
Talán tévedés történt, az öreg lopott, vagy bűnöző, esetleg a pénztáros régi haragosa valami nagyon csúnya cselekedet miatt. Talán van magyarázat arra, amit eddig csak egy II. világháborús filmben láthattam.
Arra, hogy magyar a magyart megalázza, arcul köpi, mert gyengébb, elesettebb.
Sorrakerültem, és a pénztáros sugárzó mosollyal felém fordult.
- Szép napot! - köszönt.
- Azt már elintézte - csikorogtam jegesen. - Remélem, önmagának is.
Nem felelt, csapkodta az általam vásárolt árut, gyűlölködő tekintetet vetett rám, de ahogy elkapta a pillantásomat, lesütötte a szemét. Életemben először örültem, hogy valaki fél tőlem. Tekintetembe, mozdulataimba beleadtam minden megvetésem.
Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..
A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát
odament neki segíteni az óvó néni.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és
ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis
srác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról
a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú
lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
-A csizmámban!
1682 hozzászólás
Válasz #1024. hozzászólásra
Ebben az évben nektek ez a legszebb "termés"!
Sok örömöt kívánok benne, és sok boldogságot neki!
Gratulálunk!!!
Válasz #1024. hozzászólásra
Üdv a nagycsaládosok között
Válasz #1024. hozzászólásra
Gratulálok, nagyon aranyos!
Válasz #1024. hozzászólásra
A pinduri kezével már kürtöt fogna .
Tejet, Erőt, Egészséget
Válasz #1024. hozzászólásra
Gratula, mindenkinek jó egészséget kívánok!!
Válasz #1025. hozzászólásra
Köszönjük szépen
Válasz #1024. hozzászólásra
Istenem! De gyönyörű!!!
Szívből gratulálok, s minden szépet, sok örömet-boldogságot kívánok mindnyájatoknak!
"...Mosoly, ami fontosabb, mint más,
Öröm, amit másban nem találsz.
Fiatal a szíve,
Mégis mennyi szépet hord.
Amikor csak játszik és nevet,
Csoda, amit kérni nem lehet.
Elmondani félek,
Elhallgatni miért kell:
Jó, hogy élsz,
Megadsz mindent,
És így teljel lett az életem,
Hisz létezel.
...."
Tegnap megszületett harmadik gyermekünk, Lehelnek hívják!
Zsúfolásig telt az 56-os villamos. Két egymással szemben lévő szék, az egyiken egy kedves öreg néni kuporog a másikon egy nő a gyermekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát és többször belerúg a néni térdébe. Az nénike egyre hátrébb húzódik várja hogy az anya majd csak rászól a neveletlen kölyökre ...
De mivel ez nem történik meg udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézését kérem amiért megszólítom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat és ez már az én koromban nem tréfa. Eltalálhat egy csontot, egy eret és akkor az újságosig meg a patikáig sem tudok majd lemenni. Kérem, mondja ezt el a gyermekének is és kérje meg, hogy ne rugdosson engem tovább.
- Mit képzel? Nem fogom egy nyafogó vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet a testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson sokan megdöbbenve hallgatják végig a párbeszédet, majd egy acélbetétes cipőt viselő, tar frizurás, feszűlős gatyás, bőr dzsekis (fülében üvölt a Tankcsapda) srác kiveszi a szájából a rágót és tettei következményeit föl nem mérő nő hajába nyomja, majd így szól:
- Nah ezt csak azért csináltam, mert a szüleim engem sem korlátoztak a testi szabadságomban gyermekoromban!!!
Válasz #1019. hozzászólásra
Mondom én, hogy le vagy maradva - ott is volt szó róla, nem is egy felvonásban.
Neked meg külön már nem említettem, hisz úgy gondoltam, nyilvánvaló.
Válasz #1018. hozzászólásra
Le vagy maradva,.. la vagy maradva,.....
Mondhattad volna, de azzal voltál eltelve, hogy de jó, hogy rábeszéltetek és eljöttem. hi-hi-hi.....
Válasz #1017. hozzászólásra
Óóó Teee!
Hogy mindig le vagy maradva...
Már három hónapos lesz négy nap múlva!!!
De azért nagyon köszönöm a gratulációt!
Rilex mama!
Azt csiripelik a verebek, hogy NAMMAMA! Tényleg?
Mert akkor gratula (a fiataloknak is ám)!
Válasz #995. hozzászólásra
Ugye nem "kutya" rossz gyerek????
GYEREKSZÁJ
Kedves Isten!
Hittanórán mesélték, hogy mit csinálsz. Ki végzi a munkád, amikor szabadságra mész?
Bill
Kedves Isten!
A jelmezbálon ördögnek fogok öltözni. Nem baj?
Marine
Kedves Isten!
Tényleg láthatatlan vagy, vagy ez csak egy trükk?
Kedves Isten!
Ilyennek tervezted a zsiráfot, vagy csak véletlenül alakult így?
Norma
Kedves Isten!
Elmentem egy esküvőre, és csókolóztak a templomban. Ez O.K.?
Neil
Kedves Isten!
Nekem a Miatyánk a kedvencem. Egyből megírtad, vagy sokat kellett törnöd a fejed? Ha én írok valamit, mindig újra kell írnom.
Lois
Kedves Isten!
Coe Atya a barátod, vagy csak üzleti kapcsolatotok van?
Donny
Kedves Isten!
Köszönöm a kistestvért, de én egy kiskutyáért imádkoztam. Joyce
Kedves Isten!
Hogyhogy az utóbbi időben nem találtál fel egy új állatot se? Csak a régiek vannak.
Johny
Kedves Isten!
Kérlek, tegyél még egy ünnepet Karácsony és Húsvét közé.
Ginny
A nyaralás alatt végig esett. Apa nagyon mérges volt, és olyan dolgokat mondott Rólad, amit nem szabad. Remélem, nem fogod bántani.
A barátod (nem mondom meg ki vagyok)
Kérlek küldj nekem egy pónilovat. Eddig még sose kértem semmit.
Utánanézhetsz.
Bruce
Kedves Isten úr!
Jobb lenne, ha az emberek nem jönnének szét olyan könnyen. Rajtam három öltés van, és kaptam injekciót is.
Janet
Kedves Isten!
Ha vissza kell jönnünk, és újra meg kell születnünk, hadd ne legyek Jennifer Horton, mert őt utálom.
Denise
Kedves Isten!
Ha nekem adod Aladdin lámpáját, bármit Neked adok, amit csak akarsz, kivéve a pénzem és a sakk-készletem.
Raphael
Kedves Isten!
Lehet, hogy Káin és Ábel nem ölte volna meg egymást annyira, ha külön szobájuk lett volna. Nálunk ez működik a bátyámmal.
Larry
Kedves Isten!
Lefogadom, hogy nagyon nehéz neked mindenkit szeretni az egész világon. Mi csak négyen vagyunk a családban, és mégse megy.
Kedves Isten!
A bátyám elmondta, hogy hogyan születünk. Nem hangzik valami jól.
Marsha
Kedves Isten!
Ha vasárnap figyelsz a templomban, megmutatom az új cipőmet.
Mickey
Azt tanultuk, hogy Edison csinálta a fényt. De a hittanórán azt mondták, hogy Te csináltad. Biztos vagyok benne, hogy ellopta az ötleted.
Donna
Kedves Isten!
Nem gondoltam, hogy a narancssárga megy a lilával, amíg kedden nem láttam a
naplementét, amit Te készítettél. Klassz volt.
Eugene
Válasz #1013. hozzászólásra
Igen ezek a Magyarok már csak ilyenek
Válasz #1011. hozzászólásra
Igen. S mennyi hasonló eset történik, ahol az idős embereket porig alázzák...
Válasz #1010. hozzászólásra
Szomorú,nagyon szomorú
Facebookról:
"Írok, mert düh van bennem. Akkora düh, hogy üvölteni tudnék. Tehát lejegyzem ide, amit láttam, és amit gondolok róla.
Az Auchanban álltam sorba. Előttem egy középkorú házaspár, és már a pénztárnál egy idős bácsi 7-8 éves forma fiú unokájával. Az általuk megvásárolni kívánt termékeket blokkolta éppen a pénztáros.
Egyszerű, középkorú nő, az a fajta, aki gondosan festett melírral titkolja ősz tincseit, vastagon sminkel, merész bizsukat, kivágott ruhát visel, hátha ettől fiatalabbnak tűnik. Nem volt rajta semmi különös.
Tehát blokkolt. egymás után húzta le a vonalkódokat, majd megnyomta a végösszeget. A bácsi felemelte fejét, és figyelmeztette, ott felejtett egy kést és egy túrórudit a szalagon.
A nő visszapillantott, majd megvonta a vállát.
- Ezt majd készpénzben, már nem tudom beütni.
A bácsi tiltakozott, mondta, hogy sajnos készpénz nincs nála. A nő, mintha a bácsi hibája lett volna saját figyelmetlensége, végigmérte a toporgó öreget.
- Akkor itthagyja! Nem tudom beütni, kétszer meg nem húzhatom le a kártyát!
Az öreg töprengett, majd nehéz sóhajjal már-már beleegyezett, lemondott a késről. De ekkor az unokájára nézett. A kisfiú ijedt arccal bólintott, hősiesen lenyelte a könnyeit, de vágyakozva nézett a rudira.
Az öreg arcán átfutott minden, amit akkor érzett. Dac, harag, elszántság.
- Sztornózza! - jelentette ki. - Sztornózza az egészet, és üsse be újra!
- Most egy ilyen vénember miatt várjon a sor? - csattant fel a pénztáros.
- Sztornózza! - ismételte az előttem álló házaspár férfi tagja. Csattant a hangja, a pénztáros összerezzent. Bólogattunk, némán meredtünk a nőre, követeltük a korrigálást.
A pénztáros csapkodott, de hívta a főnököt, aki hozta a kulcsot, hogy beüthesse a sztornót. Az öreg kosarából kipakolta a már elrendezett holmit. A nő egyenként elvette, dobálta nem nézve mi törékeny, mi nyomódik meg. Ökölbe szorult a kezem.
- Ne törje! - kérte csöndesen a bácsi. - Nem az én hibám.
Szinte esdeklő volt a hangja, bűntudattal teli, mintha rosszat tett volna.
- Talán az enyém? - csattant fel a pénztáros.
- Az öné! - felelte az öreg szinte súgva, bocsánatkérően.
- Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, mint az ilyen vén trógerek, mint maga! - üvöltötte maszkját veszítve a pénztáros. - Pedig mi lenne magával, ha én nem dolgoznék? Nem lenne pénze, nem lenne túrórudi.
Az öreg a szemem előtt ment össze. Piros arccal, megalázva fizetettA kisfiú riadtan nézett nagyapjára.
- Már nem kérem - súgta a rudi felé bökve.
- Dehogynem! - felelte megtört hangon az öreg, és megveregette unokája kezét,.
Ha mástól hallom a történetet, az lett volna az első gondolatom, miért nem voltam ott, mert én aztán jól megmondtam volna a pénztárosnak.
Mégis, most, hogy ott álltam, lefagytam. Nem tudtam beszélni, bennem akadt lélegzet, nem találtam a szavakat. Holott annyira gyűlöltem a nőt, hogy legszívesebben tíz körömmel estem volna neki. Néztük egymást az előttem álló házaspárral, és ugyanazt láttam az ő szemükben, amit én éreztem. Kérdőn bámultuk egymást, hátha a másik mást látott, hallott.
Talán tévedés történt, az öreg lopott, vagy bűnöző, esetleg a pénztáros régi haragosa valami nagyon csúnya cselekedet miatt. Talán van magyarázat arra, amit eddig csak egy II. világháborús filmben láthattam.
Arra, hogy magyar a magyart megalázza, arcul köpi, mert gyengébb, elesettebb.
Sorrakerültem, és a pénztáros sugárzó mosollyal felém fordult.
- Szép napot! - köszönt.
- Azt már elintézte - csikorogtam jegesen. - Remélem, önmagának is.
Nem felelt, csapkodta az általam vásárolt árut, gyűlölködő tekintetet vetett rám, de ahogy elkapta a pillantásomat, lesütötte a szemét. Életemben először örültem, hogy valaki fél tőlem. Tekintetembe, mozdulataimba beleadtam minden megvetésem.
Később a kocsiban elsírtam magamat."
Válasz #1007. hozzászólásra
De aranyos!
Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..
kis paraszt nagy paraszt
Válasz #1004. hozzászólásra
Válasz #1002. hozzászólásra
Válasz #1001. hozzászólásra
Mintha valahol már láttam volna...
Egy öt éves kisfiú születésnapi tortája
Válasz #999. hozzászólásra
Gratulálok!
A picilánynak meg azok a gyönyörű kék szemek!!!!!!!!!!!!!!!
A 2. helyezett
A pici lány is farsangozott...
Válasz #996. hozzászólásra
Nagyon jó!!!!
Nálunk meg Süsü járt!
A 12 éves nagy legény!
félelmetes kalóz (hátulról meg betyár
)
Válasz #988. hozzászólásra
Délután mér nem értem utól a pályán úgy száguldozott!
Válasz #987. hozzászólásra
óóó
Ide teszem, a gyerekeknek is tetszeni fog ha megmutatjátok nekik !
Válasz #989. hozzászólásra
Miért ideges az óvó néni?
A gyerek nagyon kínlódott, hogy felhúzza a csizmáját, erre hát
odament neki segíteni az óvó néni.
Bizony nagyon leizzadt, amire a kisfiú lábára felráncigálta a csizmát,
ám alighogy letörölte a homlokáról a verejtéket, a kis srác azt mondja:
- Óvó néni, fordítva van a lábamon a csizma.
A nő látta, hogy a gyereknek igaza van, hát gyorsan lehúzta róla, és
ismét nagy kínlódások közepette, most már rendesen felcibálta a kis
srác lábára. Ekkor a kisfiú megint csak megszólal:
- Ez nem is az én csizmám!
A nő egyre idegesebb lett, őrült tempóban lerángatta a gyerek lábáról
a csizmát, miközben az folytatta a mondókáját:
- hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte, és ma reggel ezt adta rám az anyukám.
Az óvónő már lilát látott, de uralkodott magán. Ismét ráadta a kisfiú
lábára a csizmát, pedig még mindig nagyon sok tuszkolást igényelt a művelet.
Na, végre, gondolta az óvónő, majd megkérdezte a gyereket:
- Pistike, hol a sapkád?
Mire a gyerek:
-A csizmámban!
Válasz #985. hozzászólásra
Már profi mozdulatokat produkál!
Válasz #983. hozzászólásra
Annyira aranyos!!!!
...s nem bók, de teljesen Rád hasonlít!!!
Válasz #985. hozzászólásra
ügyes a kissrác,de a csajszitok is nagyon aranyos.Meglepődtem,hogy milyen nagy már a kis mosolypanna.Nagyon jó egészséget az egész családnak.
A kisebb is rákapott a síelésre!
Válasz #983. hozzászólásra
Ő egy vagány kis csaj, sajnálom, hogy nem gyurmázhattam meg egy kicsit mikor ott voltam!