Válasz Radocz #63926. hozzászólásáraSzia! Végül is a kárpótlás is felesleges volt akkor 40most már 50 éve .Felesleges rágódni a kisemmizett emberek bajain (igaz?) Minek az neked akkor?Add vissza a tsz nek... Lényeg hogy a here meg ne azzon .Több 10 ha volt renden mégsem kerítek neki ekkora feneket.
Ha egyik percrol másikra román lennél s azért is büntetne mert magyarul beszélsz nem igy gondolkoznál akkor.
Pontosan ezért tartunk itt ahol az ilyen gondolkodás miatt.
Országrészek maradtak oda lakosságcsere kitelepités csak mert magyar vagy a szlovák részen.S holnap már más ül a házadba más eszi a zuoát a bögrédből te meg nézed a Duna tul partjáról egy lepedőbe csavart kis pakkal amit el tudtál hozni.S akkor jönnek még az olyanok minek jöttél ide. Volt családban ilyen és soha nem tudtak túl lendűlni volt aki nelehalt a bánatba. Az igazságtalanságból nem kesz igazság. S igazat is azért jó mondani mert nem kell rá emlékezni mit hazudtál....
Na irany a gálya.
Sajnos munkát kellett vállalni e mellett a gazdalkodás miatt mert a levert árakból nem lehet megélni családdal...
Ha megázik a here forgasd meg villával akkor kiméletes és nem törik a levele.... Továbbá van idő elmélkedni is.
"Felesleges a multon rágódni.Az elmúlás az èlet természetes rendje.Lehet emlékezni de multba temetkezni butaság.A jelenben kell èlni."
A fenti idézettel maximálisan egyetértek. Saját "szerzemény" vagy valahonnan van?
Az időjáráshoz meg annyit, hogy az a biztos ami elmúlt. Tegnap délutántól ma reggelig 0,5 mm. Mivel nekem renden van a here, így figyelem az eseményeket. A Neten is, mert valamihez igazodni kellene, meg az eget is nézem, hogy mi legyen.
Tegnap beszéltem egyik ügyfelemmel. Semmijük sem terem az idén. Na innen szép nyerni és figyelni arra, hogyan tovább.
Előttünk a következő 100 év illetve előttetek. Ismerje meg mindenki történelmünket.
Mikor Batu (Bathu) Kán megjött, csak át kellett volna engednünk az országon, mert Ő a vatikánba vagy a Pápához igyekezett.
Ha nem teljesen így volt, javítsatok ki. Ezt a mai korra lefordítva nevezhetnénk Migránsnak is. De ebben akár tévedhetek is.
Mihály szerinted van köze a tatárnak a migránshoz?
"habár fölül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az Úr"
Trianon szomorú de tény s okolhatunk itt bárkit ez a Magyarok szégyene hullott vérünk az Olasz fronton hősies csatát nyertünk az Orosz fronton de a Magyar hazát nem tudtuk megvédeni sajnos ma sem tudnánk olyan széthúzás lett közöttünk a jobb oldal a bal oldal a "libsik" a mi hazánk meg betyár sereg jelen van látjuk tudjuk s azt is látjuk hogy egyik sem az országért van hanem mind a saját szekerét tolja vagy tolná de a szekerek rúdja mind másfelé mutat s élő példa a Fidesz a kis polgár nem tudja merre visz az út ha hatalomra jut bármelyik is mert a szó amely szól a szájakon elszáll s az ország nem jut előrébb....
"Tíz órakor növénytanóra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig ... és akkor megkondultak a harangok.
Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még ez a név állt: „A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe”, és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyt mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán.
Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére, és a kívülről behallatszó harangzúgás által méginkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: „Elvégeztetett.”
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A passió utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok. Magyarország keresztre feszítésének napja volt, 1920. június 4. Péntek."
Padányi Viktor: Trianon 1920. június 4. Veszprém, 1990
(Megj.: A diktátum aláírásának napján, délelőtt 10 órától - amikor az idézett növénytanóra is kezdődött - 12 óráig, két órán keresztül szóltak a harangok az egész országban.)
"Trianon 100 éve fájó, gyógyulni nem akaró seb a magyar történelem szövetén.
A nemzetközi közösség olyan fokú igazságtalansága, amelyhez fogható kevés volt a világtörténelemben, de megkockáztatom, példa nélküli bűntett retorzió köntösébe bújtatva.
Az 1920. június 4-én a magyarságra mért csapást a mai napig nem hevertük ki. Megtört a nemzet büszkesége, önmagába vetett hite semmivé foszlott. Az égbekiáltó igazságtalanságnak és jogtalanságnak a következményeként vezetett az I. világháború lezárása egyenes úton a II. világháború szörnyű tragédiájához. Az antant hatalmak nem látták, nem akarták látni az általuk elkövetett gazságot: bűnbakot teremtettek, amit aztán a kedvükre áldoztak fel a hatalom áldozati oltárán.
Bibó István történész így fogalmazott:
„Semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte, s ez az igazságtalanság olyan természetű volt, amelybe jó lélekkel nehéz volt belenyugodni: a történeti Magyarország területi állományát az etnikai elv alapján bontották széjjel, ugyanakkor azonban ezt az etnikai elvet Magyarország terhére nyilvánvalóan megsértették.”
Európa hatalmi átrendezésének esett áldozatul hazánk 100 éve a békediktátum megkötésével, amit a legnagyobb jóindulattal sem tudok békeszerződésnek nevezni, csakis kikényszerített paktumnak, melynek az aláírása öngyilkosság volt, de az alá nem írása kivégzés lett volna. Vagyis a magyarságot még súlyosabban taposták volna meg a politikai erők.
A központi hatalmak: a Német Birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária és az Oszmán Birodalom – a Helgoland-szigetektől a mai Kuvaitig húzódó Közép-Európa és Elő-Ázsia tengely -, hadászati szempontból olyan jelentős katonai és gazdasági erőt képviselt, aminek a gerincét össze kellett roppantani.
Az 1867-es kiegyezéssel Magyarország ugyanis visszalépett a nagyhatalmi politika színterére, amit aztán Trianonnal elvettek tőle, gazdasági és politikai erejét összezúzták. A hazánkat ért emberi és kulturális veszteségek ésszel fel nem érhetőek, a szív pedig meghasad beléjük. Családokat szakítottak ketté, iskolák mentek tönkre, gyermekek váltak utcagyerekké, életek morzsolódtak fel a megváltozott körülmények okozta reménytelenségben és kilátástalanságban.
Fáj ez a seb, lüktet, és nem heged. Felvakarjuk folyamatosan, így alkalma sincs begyógyulni. De a tályogot nem is hagyhatjuk, hogy gennyesen próbálja bárki bevarrni, mert úgyis felfakad! Ám ideje, hogy vakarózás helyett végre érdemben is tegyünk! A revizionista követelések és törekvések a túlfűtött nacionalizmusuk miatt buktak el rendre. Nem vagyok mellveregető „hejdemagyar”, de a gyászt és a siránkozást felválthatná végre egy racionálisan átgondolt, nem (csak) az érzelmekre alapozott kezdeményezés, amely során hangot adunk nemzetként a sérelmünknek, és egységesen lépünk fel az érdekeinkért, értékeink tudatában, nemzeti öntudattal!
A szomszédos, a Trianon után mesterségesen létrehozott államok mára mind felbomlottak, megharcolták a maguk harcát, és egységes nemzetállamként regnálnak. Csehszlovákia már csak a történelemkönyvekben létezik, mégis Szlovákiához tartoznak ma is a hajdani magyar területek!
Sajnos nem érzem azt a politikai erőt ma Magyarországon, ami képviselné hazánkat! Hiányolom azt a politikai elszántságot és rátermettséget, ami kikövetelné a sérelmek orvosolását a nemzetközi politika porondján!
Nem a "Nagy Magyarország" visszaállítása mellett kardoskodom, félreértés ne essék! De a magyar nemzetnek igenis joga van ahhoz, sőt a gyógyulásához elengedhetetlen, hogy valamilyen módon elégtételt kapjon az őt ért igazságtalanságért! Hogy ennek mi a legjobb formája és módja, arra ott vannak a történészek, a politikusok, a közgazdászok, a diplomaták, az ő feladatuk ennek a kiharcolása! Mert nemcsak joguk, de kötelességük is az, hogy ne nyugodjanak bele a Magyarország ellen száz évvel ezelőtt elkövetett gyalázatba!
De mit is várhat az ember egy olyan nemzetközi politikai miliőben, ahol még 2014-ben a román elnökjelölt nyilatkozhat sértőn a magyarokról, a magyar nyelvet a lovak nyelvének nevezve?!
"Közölje a jobb oldalamon ülő beszélgetőtársunkkal, hogy Romániában élünk (...), és ne használjon egyetlen szót sem a lovak nyelvéből, mert Románia hivatalos nyelve a román. Budapesten beszélhet magyarul, itt beszéljen románul. Ha én leszek Románia elnöke, biztosíthatom, hogy nem fog magyarul beszélni senki. A román televízióban sem. "
Ezt jelentette ki büszkén Gheorghe Funar, Kolozsvár egykori román polgármestere élő adásban 2014-ben a román közszolgálati televízióban! A hab a tortán pedig az, hogy 2020-ban, ötévi pereskedés után a kolozsvári táblabíróság nemrégiben a panaszos, vagyis a diszkrimináló közbeszédet folytató politikus javára döntött, és eltörölte az ellene akkor megállapított pénzbírságot, ráadásul a perköltségeket is a sértést elszenvedett, panaszt tevő magyar politikusnak, Tánczos Barnának és a televíziónak kell állnia. Itt tartunk 2020-ban!
Következmények nélkül pocskondiázhatnak minket, és hamisíthatják meg a történelmet, ellopva értékeinket, kultúránkat!
Azt sem gondolom, hogy a cseh politikus, Edward Beneš rasszista, magyarellenes tevékenységének az utóhatásait ma is viselnünk kellene! A béketárgyalások során, ami Magyarország elítélése, koncepciós pere volt valójában, még írhatott így Beneš:
„Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”
Ma ezt a fajta attitűdöt nem tűrhetjük! A jog adta lehetőségeket segítségül kell hívnunk önmagunk, hazánk megvédéséért, hogy a tőlünk galádul megtagadott, történelmileg és politikailag korrekt igazságszolgáltatás végre megtörténjen!
A trianoni diktátum immár 100 éve a világ nagyhatalmainak a szégyene, mind a mai napig, és a térség nem múló feszültségforrása! Jogos elvárásunk, hogy nemzetközi bírói testület vizsgálja felül a Magyarország ellen elkövetett bűntényt, és mondja ki a nyilvánvaló igazságot!
Román vagy szlovák történész és politikus szájából sajnálatos módon még soha nem hangzott el a békediktátum kifejezés, ők ezt a gyalázatos ítéletet egyszerűen békeszerződésnek hívják. Azt gondolom, ideje lenne végre a megkésett empátiájuknak! Akár a nemzetközi politika felől kikényszerítve is...
József Attila dühös sorai ma is fájóan igazak:
”Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,/Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!/Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!/Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!”
100 év! És bár sokan ezt akarják velünk elhitetni, mégis minden magyarnak tudnia kell, hogy ez a 100 év nem a mi szégyenünk..."
(Felföldi József)
Anno amikor tanítani kezdtem a Szakmunkásképző Iskolában:
Ősszel beosztottak pótvizsgáztatni.
Megállapítottam, hogy a tanuló nem tud olvasni. Igaz matematika volt a tantárgy, de azért olvasni illene tudni.
Kedves Tanító Néni!
Szerinted kinek a hibája, hogy nem tanult meg olvasni?
Az alsós tanító,
A felsős tanára
A középiskolai matek tanár hibázott,
Az édesanyja, esetleg a másik szülő, vagy együtt?
Miután átkerültem az általános iskolába tanítani, megértettem, hogy miért nem tud a nyolcadikos gyerek olvasni.
Az értő olvasásra egy példa.
7. osztály technika tantárgy.
Téma menetfúrás készítés.
M6 anyamenet készítése. Le van írva az elkészítés menete.
Egyik pontja, hogy ki kell fúrni az átmérő 0,8 szeresével.
Két három év után lett egy tanuló, aki majdnem eltalálta, hogy milyen fúróval kell kifúrni, hogy utána lehessen bele menetet készíteni.
Mondanom sem kell, hogy nem a jó tanuló találta ki, hanem aki előző héten édesapjának segített a műhelyben.
Akkor még nem lehetett, csak Kádár elvtársa fogni. Ezt a jelenlegi állapotot, már csak a Fideszre.
Anno egy iskolai rendezvényen velünk volt Magyar Bálint Oktatási Miniszter. Elmondhattuk, hogy ha van valami, ami nem okés.
Bizonyára most is van hasonló és el tudjátok mondani.
Szörnyű, hogy "RENDŐRT" kell vinni egy iskolába.
Erről valaki valami bővebb véleményt?
Válasz rilex #63914. hozzászólására Nem akartalak én megbántani csak jelképes mondás ismerem én a fiatalokat nekem is van három tudom mit hogyan s miért nehogy sértve érezd már magad
Válasz Mihály #63913. hozzászólásáraA mai fiatalok egy részével az a gond talán, hogy az élethez szükséges alap dolgokat sem élik át csak elolvassák vagy megnézik videón.
Számomra az alap dolgok az önfenntartáshoz szükséges tudás elsajátítása.
Ami pl hogyan kell és mikor elültetni pár növényt, hogyan kell állatokat gondozni, ház körüli munkákat ellátni.
Mert bár Julcsi kirakja a csöcseit Twitchen és dől a lóvé, de ha beüt egy komoly válság és kutya se nézi és nem pereg a lóvé és a zinternet sem működik, akkor hamar üres lesz a kamra és csak nézi a kertet, mert azt se tudja melyik a kapa eleje.
Félre értés ne essék nem azt mondom, hogy ne villogtassa szépségét aprópénzért ha ez tetszik neki, de ha meg van egy jó alap ami az önfenntartáshoz kell akkor sokkal magabiztosabban megáll a lábán.
Ma mondhatni, azt csinálnak amit akarnak és amihez kedvük van, régen meg azt csináltak amit mondtak nekik majd később ha azon túl voltak azt csináltak amihez kedvük volt.
Válasz Mihály #63913. hozzászólásáraTe Misi! Ne rágalmazz engem lépten-nyomon torokharapással!Mikor én haragszom, az nem itt kezdődik! Csak nem szerettem, ahogy trágárul beszéltél a gyerekekről. S szóvá tettem. De torokharapásról szó sem volt.
Amúgy sem szokásom.
Heccinek szoktam ígérni néhány bokánrúgást, de annál durvább megnyilvánulás még nem telt tőlem.
Válasz _NB_ #63912. hozzászólására Szépen össze fogta a gondolatait akár csak az író neki is az volt a szándéka hogy amit leír az mindenkiben felébreszti a saját múltját az emlékei szerint nyilván a tudás megszerzése s alkalmazása nélkül nem haladna senki tovább de lényegében az lett a tény hogy a mai fiatalok alkalmatlanok a jövő építésére mert tudnak vagy tudják hol keressék az okos telon de a gyakorlatot kihagyják mert vagy lusták vagy nem is akarják csinálni ezért kaptam Rilex-től, hogy leírom a mai fiatalokat szóval Válasz »#63888 Mihály |.ra letolt Válasz »#63889 d-032a erre válaszként írtam Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit.....De ez nem a Fekete István művéről szól már hogy tisztázzuk a dolgokat
Válasz Mihály #63890. hozzászólására"Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit....."
Folyamat pl az hogy én az 1888-ban született dédöregapámmal még gyerekként játszhattam és ha lenne családom akkor kb. már unokáim esetleg dédunokáim is lehetnének.
Ez így egy 6-7 generáció átívelése az időben.
Én tudnék beszélni a dédiről az unokámnak aki két háborút is megjárt és tudott mesélni arról a világról amikor még nem voltak autók! csak lovasszekér és bicikli, akkoriban csendvolt éjszaka, közvilágítás és elektromos áram híján, olyan sötét tudott lenni, hogy az ember az orráig nem látott kint naplemente után.
Hogy a cigányok még lovas kordékkal jártak faluról-falura és rájöttek, hogy a 3 falu határánál telepednek le, mert a letelepedés engedélyhez és időhöz volt kötve, így mindig csak pár méterrel arrébb tolták a szekeret, hogy a másik faluba legyenek ha jönnek a csendőrök.
Na ez az idő átívelése, mert pl ezeket és a hasonló történeteket és élettapasztalatokat az unokád a másképp nem tapasztalja meg.
Mivel az emberi fejlődés alapja, a megszerzett tudás átadása, enélkül csak a seggünket vakarnánk a fa alatt és a bolhákat szedegetnénk egymásból.
Ha minden embernek felkéne találni újból a kereket érdekes világ volna, ma meg már olyan tudásanyaghoz férhetsz hozzá, hogy akár űrrakétát is építhetsz ha nagyon elszánt vagy.
Válasz Mihály #63910. hozzászólásáraSzép!
Szerencsére még van sok jó ember, akik megszépítik az életet. Nem megsebeznek, hanem segítő kezet nyújtanak, vígasztalnak, mert szeretet lakik bennük. S míg Ők vannak, addig nem lesz csúf a világ.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.
Válasz rilex #63892. hozzászólásáranem olvasok sajnos régóta efféle szépségeket.de ez így reggel 6 körűl nagyon mélyen szántott.szóval köszi.aki pedig kritizál hagyd elmenni mert érzéketlen......
Válasz Mihály #63905. hozzászólásáraÉn nem veszem fel a kesztyűt,de volt itt már egy két ilyen nagyon okos ember ,és nem vett visszább, most már nem válaszol neki senki,vigyáz nehogy erre a sorsra juss.
Válasz rilex #63904. hozzászólásáraKét székely beszélget 1920 után....
-Te azt értem ,hogy a háborút elvesztettük....
De miért csatolták hozzánk romániát??(kifli volt,zsömle lett, de morzsa lesz..)
//Ellopott magyar terület 104 e nkm.Nagyobb mint a mai megmaradt ország.Még a kifli román is kissebb volt amit elloptak a Magyaroktol..
Válasz Diesel Tibor #63894. hozzászólására Köszi nem merted nekem írni de mindegy nem az,hogy nem felelt meg ember mert igen is örülök hogy vannak akik ide raknak szép írásokat és a Rilex rám írt egészen más témában arra írtam s ő viszont válaszolt olvas előrébb ugyan ilyen téma ment az időjárás topicban is a fiatalokról nem az íróról " vannak akik olyan sötétek hogy a nap is árnyékba vonul"
Miért érzem mégis úgy, hogy kicsit meghasonlottál önmagaddal? Hollókő...emlékek... Trianon... Ahogy olvaslak, egyre inkább érzem, hogy hiába próbálsz tiltakozni a múlt ellen, s csak a jövőbe tekinteni, mégis a múltba révedve tudod elképzelni a jövőt?
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Válasz rilex #63893. hozzászólásáraSzia!Picit mekem igy jott le.Hisz miért is rágodna ilyesmin az ember vagy linkelne ilyesmit. Jó multkorában feleséggel volt egy hasonló "túránk" Még mindenszentenkkor. S mondta nézzük meg a nagyszülői házat ,Helyeket ahol felnőtt.S jött vele a többi dolog is a végén csak siras lett a vege neki.
Ez az irás pont hasonló hanem ugyanaz a "történet".
Vot hogy végigjártuk a várakat Északi -Középhegységben. Ahol kis koromban szülőkkel voltunk. Emlékeztem hol mi történt s egész más volt látni a milőt.Pl Hollókőn lett egy nagy szálloda.Ahova a poronty jobban vágyott be egy nyári hűsitőre klimás helyre mint a 200 éves öreg házba bármit is megnézni... Osztály kirándulásaink jutottak egyből eszembe ahogy nyavajogtunk ha előjöttek a múzummal,hogy menjünk strandra a fenét érdekli a skanzen.Ma pedig magamtól nézem meg és kerülöm a strandot.
Kicsit félreérthető volt a háttér gondolat,de mind egy.
Nem vagyunk egyformák és pont ez különböztet meg bennünket és hajtja a világot előre.
Azért ne csüggedj !
Válasz rilex #63891. hozzászólásáraEz az ember egy katasztrófa itt még nem felelt meg neki senki és senki írása sem,olyan negatív kisugárzása van hogy a paksi sugárzás mérő kimutatná.Semmilyen lelkesedése sincs az élet iránt,ő mindent tud mindent előre lát,és szerinte más ezt nem látja,ezért minden témához hozzá kel neki szólnia és oly módon ,hogy éreztesse másokkal ,hogy ő milyen okos.
Válasz szantofold22 #63883. hozzászólásáraEgyáltalán nem a múlton való rágódás miatt született az írás, s nem is az volt célom nekem sem, hogy megosztottam Veletek. Dehogy sírom én vissza a régi világot. Eszemben sincs. De mindig szívesen gondolok vissza a gyerekkoromra. S Fekete István annyira szépen beszél arról a korról. Puszta szavakat, melyek egyenként szinte semmit nem érnek, olyan művészien fűz össze, hogy az embernek belesajdul a lelke. Persze, tudom, Ő ennek a mestere, nem véletlenül váltak a művei ismertté és elismertté. Szóval ne érts bele semmilyen politikát! Mint ahogyan Te is írod, "szeretteink emlékét feledni nem szabad". S hagyományainkat ápolni kell. Nem a múlton való rágódás volt részemről. "A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék". Meg ahogy Babits írja: "„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” ...szóval ezért....
Válasz Wilde #63887. hozzászólásáraIgen, valóban nagyon szép.
Néha hozok ide ilyeneket.
Bár kaptam már érte negatív kritikát, mondván, hogy akik itt fórumoznak, nem értik az ilyesmit. De vagytok, vannak, akik szívesen kilépnek arra a néhány percre a gépek, alkatrészek, vegyszerek, termények stb. világából, míg ezeket az "esti szép"-eket elolvassátok. Néhány évvel ezelőtt, mikor elkezdtem ide írogatni, volt egy fórumtárs, egy nagyszerű ember, aki arra kért, hogy legyek itt minél többet, hozzak ide a világomból néhány pillanatot, mert mióta itt vagyok, minden színesebb, nem minden csak zöld és barna. S rajta kívül még jó néhányan bátorítottak, s tudtam-éreztem, hogy szívesen olvasnak hasonlókat. S az ő szavuk nekem többet ér minden más bírálatnál.
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraA való világba beletartoznak a csodálatos gyerekek és a szép, érzelemdús írások is.
Múlt nélkül pedig nincs jelen és nincs jövő. Ahogy D-32 is írja, ez egy folyamat. Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint ahogy a nappalok és éjszakák is váltják egymást. S semmi sem fekete vagy fehér. Meghatározhatatlan árnyalata van a világ dolgainak is. S csak rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre, vagy mit akarunk belőle látni, érezni vagy sejteni.
Válasz d-032a #63889. hozzászólására Na már megint alkottál valamit amiről halvány fogalmad nincs .Milyen falak vannak nálad amire hiába akarsz felmászni ?? miről akarsz nekem újat mutatni ?? "
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit.....
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraTöbbször hivatkozol a való világra, de te annak csak egy részét látod.
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat.
Nálad ezeket magas falak választják el egymástól, ezért nem értheted Fekete István üzenetét, hogy mik azok az el nem múló dolgok.
Persze nem baj az, hogy még mindig nem érted, nem múlik el minden.
Válasz rilex #63882. hozzászólására sajnos a múltba hiába nézünk nem változik a jelen s a jövő... az írás valóban szép s a gyerekek is csodálatosak ezt mint nagyapa írom de attól a tények még a való világot mutatják ...
Válasz d-032a #63885. hozzászólásáraSzia !Ez nem is a Műre értendő, hanem az okra amiért emlegetik, vagy amiért felhozódott.
Sokat lehet hallani a bezzeg régent....
Nemigen hiszem, hogy Fekete István az Otthon voltam című sorait a múltba révedés céljából, vagy okából írta volna.
Nem is valószínű, hogy ide a fórumra a múlton rágódás miatt került volna idézésre.
Fekete István sem nosztalgiából ült fel a lórévasútra és a szekérre, hanem azért mert az 1960-as években még nem volt ennyi autó.
Az író 1970-ben hunyt el, tehát a '60-as években történt a szülőfaluba utazás.
A szekérnél esetleg nagyobb figyelmet érdemel az Otthon voltam utolsó mondata, amely szerint: vannak olyan dolgok amik nem múlnak el soha.
Ha nem múlik el akkor az nem a múlt.
Lehet, hogy ezért is kelt el Fekete Istvánnak 20 millió könyve.
(Magyaro. 17M és 22 országban 3M db.)
Felesleges a multon rágódni.Az elmúlás az èlet természetes rendje.Lehet emlékezni de multba temetkezni butaság.A jelenben kell èlni. Teremteni kell saját kis idilli világot és ennyi. Jómagam is emlékszem a háztájira a tejcsarnokra a 2 tehénre ,de a küzdelmekre is, no meg a táviratra a levélre,a buszozásra majd az 5 évet várjunk egy áhitott 1200
Ladára...Nagyszülőkre....
Azóta lett gyermek aki a mai világ természetes információ áramával él.Nem vonza a fiókolás a mislinghordás este a meleg vizbe se tudtunk megmaradni úgy összevágott a levél.A kévézés.Van helyette silózó. Lovaskocsival vagy jó esetben poros ajtó nèlküli 50 essel kisbálát rakni a 40 fokban.Van helyette klimás traktor körbálázó.
Megszünt az tsz ből elsőnek elküldött nem ritkán lezüllött embereknek való könyörgés a jószágozáshoz a kisbála pakoláshoz.
Csökkent a jószág , igen.Nem vonz senkit a szügyig gané a piásokkal való hadakozás.Van helyette rakodógép s nincs idegen alkesz kölcsönkérő az udvaron.
Nem vonzza a gyereket a kosz.Valtozik a világ.Igen sokszor más dolog sem.Az a szülő hibája hogy hagyja liberálisan nevelkedni sodródni. Fel kell ismerni mi tetszik s terelgetni.S ráfigyelni.Nem a facebukon posztolni és élni dicsekedni a másoknak egy tartalom nélküli hülyeséggel.Különben plázalakó lesz. ,Mig a szülö ganét hány.
Viszont vozhatja a kitanulás a más példája egy ismerős szerencséje.Vonzhatja egy vegyipari egy pénzügyi diploma.Egy jó állás ahol nincs bennünket kihasználó kereskedelmi kartel állami segitséggel sokszor úgy érezzük.Nem vonza a tépjük meg a parasztot úgyis kitollasodik mondás.Vonza viszont ha befut az egyik másik cég állásajánlata ami az övé megkereste s nincs mindenre magyarázat most éppen pont miért nem ér szart se az éves munkája.(A Duna vízszint és egyébb gazember szállóigék)Kikopik a préda éhen fog dögleni a predátor is(Mi idén először nem vetünk eladásra kukoricát Akinek kell vegyen ahonnan akar de ne tőlem ugyis odaadja olcson .. drága költséggel)
Nem vonzza az 5 évig várás a Zsigulira mivel ha szorgalmasan tanúl a szülő noszogtatja nem ráhagy dolgokat akkor elérhetővé vállik egy propelleres bajor vas is elején két vesével Azonnal a szalonból.
Nem vonza s engem sem vonz már a lovasszekéren ahogy a ló rászarik a lábamra vagy
orron fingik. Jól emlékszem a fogatosokra akik tanították a lovat ügetés közben xarni ne alljon meg menet közbe az ostorral.Ez a multé.
Tejcsarnok helyett aki ebben látta van saját kis tejhűtő.Nincs többet osztályon kivüli tej ,a más retkessége miatt gyengébb ár.
Ami a jövö tetszik vagy sem elkopunk kicsik s ahogy az alkeszok is kikopnak a kocsmából úgy lesz fejőrobot feljős helyett
Gps fülke nélküli traktorok fognak jönni és nincs munkaerő baj.
Vonzhatja a srácot az ilyen gépek tervezése javitása.
Ahogy mondják a fatörzsben van a szobor csak ki kell vájni belőle.
Szeretteink emlékét feledni azonban nem szabad. Akiktol tanultunk s tudtunk elöbbre lépni.Nagyapák elhatak de az apákból lett újra nagyapa a fiúból apa.
Ha motiváltuk s ha nem hagytuk a liberális szennyet ráöltözni. Akkor tovább fog élni a hagyomány.S majd a wifi a net is olyan ósdi lesz mi t a kazettás magnó vagy a dobolós ember,
Mert mire az kimegy a hirrel a sarokra a facebookon már Ausztráliába is tudni fogják ki lett a polgármester abban a kis faluban ahonnan indult a messzi földre s lett belőle szívsebész egy Sidney klinikán ,S percre elgondolkozik-Nagyapó ezért dolgoztál hogy nekem jobb legyen s ne kézzel hányjam a ganét vagy termeljek kukoricát 20 éves áron extra profittal a kereskedőnek.
Sorsa mindenkinek a kezében van. S az hogy valaki meg ott maradt ahol a szekéren az ő döntése.Mindenki előtt a változás joga fentartva.
Csak elöre szabad nézni!S néha vissza mennyit haladtunk!
Válasz Mihály #63881. hozzászólásáraMélységesen sajnálom, hogy ez a gyönyörű írás ilyen gondolatokat ébresztett benned.
Meg egyébként is... A gyerekek a legnagyobb csodák! Ne beszélj így róluk!
Válasz rilex #63880. hozzászólására Hm a régi élet szép emlékei ... s most s és később miről fognak írni "lementem falura se wi-fi se HBO mit lehet itt csinálni"..... egy modern világ amely eltemette a múltat s nem tud jövőt mutatni okos óra okos teló csomó hülye gyerekkel akik már sz.rni sem tudnak angol yc nélkül de budi papír nélkül meg még úgy sem...
Olvadásszagú szél járt már a városban, amikor híre jött, hogy haza kell mennem. Húsz év óta először.
Haza.
A házunkban már húsz éve más lakik, rokonom nincs a faluban egy se, az öregek elmúltak, a fiatalok felnőttek, mégiscsak: haza.
A temetőben – messze túl az emlékek fájdalmán – két kis testvérem porlad; talán ez a két kis halom, amely jogossá tenné a szót, mert azóta új házak épültek, új emberek lettek, a templomtornyot is újra bádogozták, sőt a harangok is újak, mert a régiek háborúba mentek.
Mégiscsak: haza.
Kihez megyek hát?
Sokat gondolkodtam ezen – a szél rázta az ablakot –, és egyszer csak rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad, a régi utcához, melynek pora százszor sárrá vált azóta, a régi örömökhöz, melyek el nem múlnak soha, még velem se, mert ezerszer leírom őket, hogy el ne múljanak.
Álmodozva és félve indultam útnak. Az állomások nevei behulltak az ablakon, a szántásokon megroskadt a hó, a patakokon állt még a szennyes jég, és az elmaradó faluk felett varjak kerengtek, csakúgy, mint régen.
Nincs semmi baj.
Az állomáson majd az öreg Pista vár…
Bolondokat beszélek. Hol van már az öreg Pista! Mindegy: várnak. A faluvégen bekiáltok Laciékhoz…
Megrázom a fejem. Ez így nem lesz jó. Laci szegény elmaradt valahol, még 1917-ben, és az öregek is… Kinek kiáltanék? Visszhangtalan kiáltás lenne, és megöregedett hangom elveszne a fenyők alatt, ha ugyan megvannak még a fenyők. Nagyok voltak már akkor is…
Hallgatva ültem emlékeim vonatán, s a sürgönydrótok mint a kótapapirost vonalazták a februári eget.
Készülődni kellett.
– Várj, amíg megáll a vonat…
Körülnéztem. Valaki a múltból szólt, és én – amikor leszálltam a lépcsőről – szinte vártam, hogy egy kemény kéz megfogja a kezemet.
Az állomás harangja a régi volt, s amikor ütni kezdett, mintha a szívemen vert volna. De kocsit hiába néztem.
– Erre tessék! Az úton nyakig ér a sár, de van lóré… Isten hozta…
Felültem a lóréra Ferkó mellé, akivel együtt faragtam az iskolapadokat, és elfogódottan hallgattunk. A nagy, szürke ló aztán meglódította a mezei vasút kis kocsiját, és a vékony sínek apró kattogással utánozták a nagyokat.
– Hogyan utazott a tekintetes úr?…
Ferkóra néztem. Akkora bajusza van, mint egy tollseprő, nagy, csontos öklében elveszik a gyeplő, csizmái mintha odanőttek volna a lóré fenekéhez, és hiába rángatja a ló a kis alkotmányt, Ferkó nem inog meg. Mert Ferkó áll, én pedig ülök…
– Ülj le, Ferkó!
– Jó így is…
– Ülj le, a Ponciusát ennek a görhes világnak, mert lelöklek!
Leül. Én meg emígy dörmögök tovább:
– Na! Aztán ide hallgass. Ha még egyszer letekintetesuramozol, gyalog megyek haza.
– Haza?
Ezen elérzékenyedtünk egy kicsit, és megtaláltuk régi magunkat.
És lassan közelebb jött a falu. A nagy nyárfák nyirkos ágseprői közt tavalyi fészkek himbálództak, és eszembe jutottak régi egzámenek, amikor az iskola falán nyárfaágakból volt a füzér, és közte kesernyés szagú, sok pünkösdi rózsa.
– És cifra búza – toldotta meg Ferkó –, de a régi iskolából szövetkezeti bolt lett. Új iskolát építettek, a cifra búza pedig kiveszett a kiskertekből, mert a házakat kiépítik az utcára azóta.
A faluvégen rendes kocsira fogott át Ferkó, és nem szólt többet hozzám, mert megroskadtam a kasban, és régi emlékeimet nyirkos, télvégi vesszővel verte a valóság.
Köves úton zötyögtünk. A kerítések cementből vannak, a házak teteje zsindely, s egy menyecske hócipőben viszi a tejet a csarnokba.
– Hócipő… – mondom csak úgy magamban.
– Az – bólint barátom, és tudja, mire gondolok.
Az udvarok rendesek, tiszták és mérhetetlenül ridegek. Csupa szöglet. Csupa kemény vonal. A régi tornácok puha íve összedőlt azóta, a zsúptetőkben nem költ a veréb, a kapudúcok hideg kőből vannak, és nincs öreg faragott pad a házak előtt.
És milyen kicsi a templom!
Régi, gombos tornya szinte az égig ért a régi vásárnapok ragyogásában, de az évek – úgy látszik – megroskasztották, mert kicsi, esőverte és idegen lett azóta. Igaz, most február van, szitál az ólmos eső, és a tömjén füstje se felhőzne az ablakon beragyogó napsugárban.
Összehúzom magam, és sírni szeretnék.
– Mink azért a régiek vagyunk… – részvétkedik Ferkó, mert érzi, hogy lassan összedől bennem minden. – Majd kimegyünk a szőlőbe – biztat –, mint valamikor. Emlékszel?
Elnéztem a „szőlőhegy” kis dombja felé, és a távolság ködében mintha mégis a régi lett volna a pincék mohás fala, a tőkék alatt a csend, a diófákon a harkály kopácsolása.
– És pipálunk! – hunyorított Ferkó. – Most már nem kell félni, hogy megfognak bennünket…
– Talán az a baj, Ferkó.
– Hát majd kitalálunk valami tilosat… Te mindig ki szoktál találni…
– Bajos lesz, Ferkó. Most már mindent szabad.
– Nagy tüzet rakunk. A tavalyi venyige mind megvan még…
Amikor leszálltam a kocsiról, Ferkó szigorúan rám szólt:
– Aztán ebédre elvárunk!
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
– Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
– Istenem! Nemhiába tűzzel álmodtam az éjjel!
Megölelt, megcsókolt, és kinyitotta a szobaajtót.
– Maradjunk csak itt, Rozi néni.
– De itt füst van.
– Az a jó, Rozi néni.
– Nem tellett kéményes tűzhelyre. Majd száraz fát dobok rá, hogy ne füstölögjön.
S a régi tűzhelyen felcsapott a láng. Egyszerre világos lett a konyhában. A tűzből békés melegség lehelt ránk, a gyenge füstből elmúlt esték vacsoraszaga s az öreg edényekből lakodalmi levesek emléke.
Néha csillagos szikrák pattantak ki a kemence száján, és amint összeroskadt a zsarátnok, perelni kezdett egy kis kék láng.
Az öregasszony megfogta kezem, és én megnyugodtam. Ezzel a kézzel dajkált valamikor, és ezzel takart be, amikor beteg voltam.
– Tegyek még a tűzre?
– Tegyen, Rozi néni!
Néztük a tüzet; mellettünk megállt a csend, a szobában mintha csattant volna a régi takácsszék vetélője, az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden.
Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok reszkető ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha.
(Fekete István)
Válasz fexco #63876. hozzászólásáraVegyé olyan rádiót ami vezeték nékü kapcsolódik telefonho, aztán ki tud hangosítni mindent ami a telefonon megy. Nem kell letölteni, konvertálni, nem kell pendrive.
136361 hozzászólás
Válasz Radocz #63926. hozzászólásáraSzia! Végül is a kárpótlás is felesleges volt akkor 40most már 50 éve .Felesleges rágódni a kisemmizett emberek bajain (igaz?) Minek az neked akkor?Add vissza a tsz nek... Lényeg hogy a here meg ne azzon .Több 10 ha volt renden mégsem kerítek neki ekkora feneket.
Ha egyik percrol másikra román lennél s azért is büntetne mert magyarul beszélsz nem igy gondolkoznál akkor.
Pontosan ezért tartunk itt ahol az ilyen gondolkodás miatt.
Országrészek maradtak oda lakosságcsere kitelepités csak mert magyar vagy a szlovák részen.S holnap már más ül a házadba más eszi a zuoát a bögrédből te meg nézed a Duna tul partjáról egy lepedőbe csavart kis pakkal amit el tudtál hozni.S akkor jönnek még az olyanok minek jöttél ide. Volt családban ilyen és soha nem tudtak túl lendűlni volt aki nelehalt a bánatba. Az igazságtalanságból nem kesz igazság. S igazat is azért jó mondani mert nem kell rá emlékezni mit hazudtál....
Na irany a gálya.
Sajnos munkát kellett vállalni e mellett a gazdalkodás miatt mert a levert árakból nem lehet megélni családdal...
Ha megázik a here forgasd meg villával akkor kiméletes és nem törik a levele.... Továbbá van idő elmélkedni is.
Válasz szantofold22 #63924. hozzászólásáraAmíg néztem szantofold22 adatlapját megjelent a történelem egy része.
"Felesleges a multon rágódni.Az elmúlás az èlet természetes rendje.Lehet emlékezni de multba temetkezni butaság.A jelenben kell èlni."
A fenti idézettel maximálisan egyetértek. Saját "szerzemény" vagy valahonnan van?
Az időjáráshoz meg annyit, hogy az a biztos ami elmúlt. Tegnap délutántól ma reggelig 0,5 mm. Mivel nekem renden van a here, így figyelem az eseményeket. A Neten is, mert valamihez igazodni kellene, meg az eget is nézem, hogy mi legyen.
Tegnap beszéltem egyik ügyfelemmel. Semmijük sem terem az idén. Na innen szép nyerni és figyelni arra, hogyan tovább.
Előttünk a következő 100 év illetve előttetek. Ismerje meg mindenki történelmünket.
Mikor Batu (Bathu) Kán megjött, csak át kellett volna engednünk az országon, mert Ő a vatikánba vagy a Pápához igyekezett.
Ha nem teljesen így volt, javítsatok ki. Ezt a mai korra lefordítva nevezhetnénk Migránsnak is. De ebben akár tévedhetek is.
Mihály szerinted van köze a tatárnak a migránshoz?
"habár fölül a gálya, alul a víznek árja, azért a víz az Úr"
Trianon szomorú de tény s okolhatunk itt bárkit ez a Magyarok szégyene hullott vérünk az Olasz fronton hősies csatát nyertünk az Orosz fronton de a Magyar hazát nem tudtuk megvédeni sajnos ma sem tudnánk olyan széthúzás lett közöttünk a jobb oldal a bal oldal a "libsik" a mi hazánk meg betyár sereg jelen van látjuk tudjuk s azt is látjuk hogy egyik sem az országért van hanem mind a saját szekerét tolja vagy tolná de a szekerek rúdja mind másfelé mutat s élő példa a Fidesz a kis polgár nem tudja merre visz az út ha hatalomra jut bármelyik is mert a szó amely szól a szájakon elszáll s az ország nem jut előrébb....
Válasz szantofold22 #63923. hozzászólásárahttps://m.youtube.com/watch?v=2QzBShzyIiY
Köpködhetnek mocskolhatnak ,de SOHA NEM ADJUK FEL!!SOHA!!!
Válasz d-032a #63922. hozzászólására"Ne búsúlj Kenyeres, ez sem tart örökké 150 év alatt sem lettünk törökké"
(Részlet)
"Tíz órakor növénytanóra kezdődött és Kovách Demjén tanár úr magas, szikár alakja pontosan jelent meg az ajtóban, mint mindig. Felment a katedrára, beírta az osztálykönyvet, de nem kezdte el a feleltetést, mint szokta, hanem lehajtott fővel meredt maga elé egy hosszú percig ... és akkor megkondultak a harangok.
Kovách Demjén tanár úr felállt, odament a térképtartóhoz, kivette a térképet, amelynek felső sarkában akkor még ez a név állt: „A Magyar Szent Korona Országainak Politikai Térképe”, és felakasztotta a térképállványra, s mindezt egyetlen szó nélkül, aztán megállt előtte, kissé oldalt, hogy ne takarja el előlünk, és nézte, olyan arccal, olyan leírhatatlan lágy kifejezéssel, amilyt mi még soha sem láttunk száraz és örökké szigorú arcán.
Mi halálos csendben néztük a térképet és az előtte álló, szürkülő hajú cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mellére, és a kívülről behallatszó harangzúgás által méginkább kimélyített csendben inkább magának, mint nekünk, ennyit mondott: „Elvégeztetett.”
Ötvennégyen voltunk, ötvennégy tizennégy éves magyar fiú. A passió utolsó szavai után nem bírtuk tovább, leborultunk a padokra és elkezdtünk sírni. Odakint kongtak a harangok. Magyarország keresztre feszítésének napja volt, 1920. június 4. Péntek."
Padányi Viktor: Trianon 1920. június 4. Veszprém, 1990
(Megj.: A diktátum aláírásának napján, délelőtt 10 órától - amikor az idézett növénytanóra is kezdődött - 12 óráig, két órán keresztül szóltak a harangok az egész országban.)
"Trianon 100 éve fájó, gyógyulni nem akaró seb a magyar történelem szövetén.
A nemzetközi közösség olyan fokú igazságtalansága, amelyhez fogható kevés volt a világtörténelemben, de megkockáztatom, példa nélküli bűntett retorzió köntösébe bújtatva.
Az 1920. június 4-én a magyarságra mért csapást a mai napig nem hevertük ki. Megtört a nemzet büszkesége, önmagába vetett hite semmivé foszlott. Az égbekiáltó igazságtalanságnak és jogtalanságnak a következményeként vezetett az I. világháború lezárása egyenes úton a II. világháború szörnyű tragédiájához. Az antant hatalmak nem látták, nem akarták látni az általuk elkövetett gazságot: bűnbakot teremtettek, amit aztán a kedvükre áldoztak fel a hatalom áldozati oltárán.
Bibó István történész így fogalmazott:
„Semmi kétség, hogy Magyarországot igazságtalanság érte, s ez az igazságtalanság olyan természetű volt, amelybe jó lélekkel nehéz volt belenyugodni: a történeti Magyarország területi állományát az etnikai elv alapján bontották széjjel, ugyanakkor azonban ezt az etnikai elvet Magyarország terhére nyilvánvalóan megsértették.”
Európa hatalmi átrendezésének esett áldozatul hazánk 100 éve a békediktátum megkötésével, amit a legnagyobb jóindulattal sem tudok békeszerződésnek nevezni, csakis kikényszerített paktumnak, melynek az aláírása öngyilkosság volt, de az alá nem írása kivégzés lett volna. Vagyis a magyarságot még súlyosabban taposták volna meg a politikai erők.
A központi hatalmak: a Német Birodalom, az Osztrák-Magyar Monarchia, Bulgária és az Oszmán Birodalom – a Helgoland-szigetektől a mai Kuvaitig húzódó Közép-Európa és Elő-Ázsia tengely -, hadászati szempontból olyan jelentős katonai és gazdasági erőt képviselt, aminek a gerincét össze kellett roppantani.
Az 1867-es kiegyezéssel Magyarország ugyanis visszalépett a nagyhatalmi politika színterére, amit aztán Trianonnal elvettek tőle, gazdasági és politikai erejét összezúzták. A hazánkat ért emberi és kulturális veszteségek ésszel fel nem érhetőek, a szív pedig meghasad beléjük. Családokat szakítottak ketté, iskolák mentek tönkre, gyermekek váltak utcagyerekké, életek morzsolódtak fel a megváltozott körülmények okozta reménytelenségben és kilátástalanságban.
Fáj ez a seb, lüktet, és nem heged. Felvakarjuk folyamatosan, így alkalma sincs begyógyulni. De a tályogot nem is hagyhatjuk, hogy gennyesen próbálja bárki bevarrni, mert úgyis felfakad! Ám ideje, hogy vakarózás helyett végre érdemben is tegyünk! A revizionista követelések és törekvések a túlfűtött nacionalizmusuk miatt buktak el rendre. Nem vagyok mellveregető „hejdemagyar”, de a gyászt és a siránkozást felválthatná végre egy racionálisan átgondolt, nem (csak) az érzelmekre alapozott kezdeményezés, amely során hangot adunk nemzetként a sérelmünknek, és egységesen lépünk fel az érdekeinkért, értékeink tudatában, nemzeti öntudattal!
A szomszédos, a Trianon után mesterségesen létrehozott államok mára mind felbomlottak, megharcolták a maguk harcát, és egységes nemzetállamként regnálnak. Csehszlovákia már csak a történelemkönyvekben létezik, mégis Szlovákiához tartoznak ma is a hajdani magyar területek!
Sajnos nem érzem azt a politikai erőt ma Magyarországon, ami képviselné hazánkat! Hiányolom azt a politikai elszántságot és rátermettséget, ami kikövetelné a sérelmek orvosolását a nemzetközi politika porondján!
Nem a "Nagy Magyarország" visszaállítása mellett kardoskodom, félreértés ne essék! De a magyar nemzetnek igenis joga van ahhoz, sőt a gyógyulásához elengedhetetlen, hogy valamilyen módon elégtételt kapjon az őt ért igazságtalanságért! Hogy ennek mi a legjobb formája és módja, arra ott vannak a történészek, a politikusok, a közgazdászok, a diplomaták, az ő feladatuk ennek a kiharcolása! Mert nemcsak joguk, de kötelességük is az, hogy ne nyugodjanak bele a Magyarország ellen száz évvel ezelőtt elkövetett gyalázatba!
De mit is várhat az ember egy olyan nemzetközi politikai miliőben, ahol még 2014-ben a román elnökjelölt nyilatkozhat sértőn a magyarokról, a magyar nyelvet a lovak nyelvének nevezve?!
"Közölje a jobb oldalamon ülő beszélgetőtársunkkal, hogy Romániában élünk (...), és ne használjon egyetlen szót sem a lovak nyelvéből, mert Románia hivatalos nyelve a román. Budapesten beszélhet magyarul, itt beszéljen románul. Ha én leszek Románia elnöke, biztosíthatom, hogy nem fog magyarul beszélni senki. A román televízióban sem. "
Ezt jelentette ki büszkén Gheorghe Funar, Kolozsvár egykori román polgármestere élő adásban 2014-ben a román közszolgálati televízióban! A hab a tortán pedig az, hogy 2020-ban, ötévi pereskedés után a kolozsvári táblabíróság nemrégiben a panaszos, vagyis a diszkrimináló közbeszédet folytató politikus javára döntött, és eltörölte az ellene akkor megállapított pénzbírságot, ráadásul a perköltségeket is a sértést elszenvedett, panaszt tevő magyar politikusnak, Tánczos Barnának és a televíziónak kell állnia. Itt tartunk 2020-ban!
Következmények nélkül pocskondiázhatnak minket, és hamisíthatják meg a történelmet, ellopva értékeinket, kultúránkat!
Azt sem gondolom, hogy a cseh politikus, Edward Beneš rasszista, magyarellenes tevékenységének az utóhatásait ma is viselnünk kellene! A béketárgyalások során, ami Magyarország elítélése, koncepciós pere volt valójában, még írhatott így Beneš:
„Az egész világ elborzadt ezeknek a tősgyökeres mongol politikai viszonyoknak a láttán, és megértette, hogy a háborút nem egyedül az egykori Osztrák–Magyar Monarchia végzetes politikája robbantotta ki, hanem sokkal inkább Budapesten, mint Bécsben készítették elő.”
Ma ezt a fajta attitűdöt nem tűrhetjük! A jog adta lehetőségeket segítségül kell hívnunk önmagunk, hazánk megvédéséért, hogy a tőlünk galádul megtagadott, történelmileg és politikailag korrekt igazságszolgáltatás végre megtörténjen!
A trianoni diktátum immár 100 éve a világ nagyhatalmainak a szégyene, mind a mai napig, és a térség nem múló feszültségforrása! Jogos elvárásunk, hogy nemzetközi bírói testület vizsgálja felül a Magyarország ellen elkövetett bűntényt, és mondja ki a nyilvánvaló igazságot!
Román vagy szlovák történész és politikus szájából sajnálatos módon még soha nem hangzott el a békediktátum kifejezés, ők ezt a gyalázatos ítéletet egyszerűen békeszerződésnek hívják. Azt gondolom, ideje lenne végre a megkésett empátiájuknak! Akár a nemzetközi politika felől kikényszerítve is...
József Attila dühös sorai ma is fájóan igazak:
”Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,/Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!/Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!/Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!”
100 év! És bár sokan ezt akarják velünk elhitetni, mégis minden magyarnak tudnia kell, hogy ez a 100 év nem a mi szégyenünk..."
(Felföldi József)
Anno amikor tanítani kezdtem a Szakmunkásképző Iskolában:
Ősszel beosztottak pótvizsgáztatni.
Megállapítottam, hogy a tanuló nem tud olvasni. Igaz matematika volt a tantárgy, de azért olvasni illene tudni.
Kedves Tanító Néni!
Szerinted kinek a hibája, hogy nem tanult meg olvasni?
Az alsós tanító,
A felsős tanára
A középiskolai matek tanár hibázott,
Az édesanyja, esetleg a másik szülő, vagy együtt?
Miután átkerültem az általános iskolába tanítani, megértettem, hogy miért nem tud a nyolcadikos gyerek olvasni.
Az értő olvasásra egy példa.
7. osztály technika tantárgy.
Téma menetfúrás készítés.
M6 anyamenet készítése. Le van írva az elkészítés menete.
Egyik pontja, hogy ki kell fúrni az átmérő 0,8 szeresével.
Két három év után lett egy tanuló, aki majdnem eltalálta, hogy milyen fúróval kell kifúrni, hogy utána lehessen bele menetet készíteni.
Mondanom sem kell, hogy nem a jó tanuló találta ki, hanem aki előző héten édesapjának segített a műhelyben.
Akkor még nem lehetett, csak Kádár elvtársa fogni. Ezt a jelenlegi állapotot, már csak a Fideszre.
Anno egy iskolai rendezvényen velünk volt Magyar Bálint Oktatási Miniszter. Elmondhattuk, hogy ha van valami, ami nem okés.
Bizonyára most is van hasonló és el tudjátok mondani.
Szörnyű, hogy "RENDŐRT" kell vinni egy iskolába.
Erről valaki valami bővebb véleményt?
Válasz rilex #63918. hozzászólására
Válasz Mihály #63917. hozzászólásáraNem vagyok én annyira sértődős azért.
Válasz rilex #63914. hozzászólására Nem akartalak én megbántani csak jelképes mondás ismerem én a fiatalokat nekem is van három tudom mit hogyan s miért nehogy sértve érezd már magad
Válasz _NB_ #63915. hozzászólására
Válasz Mihály #63913. hozzászólásáraA mai fiatalok egy részével az a gond talán, hogy az élethez szükséges alap dolgokat sem élik át csak elolvassák vagy megnézik videón.
Számomra az alap dolgok az önfenntartáshoz szükséges tudás elsajátítása.
Ami pl hogyan kell és mikor elültetni pár növényt, hogyan kell állatokat gondozni, ház körüli munkákat ellátni.
Mert bár Julcsi kirakja a csöcseit Twitchen és dől a lóvé, de ha beüt egy komoly válság és kutya se nézi és nem pereg a lóvé és a zinternet sem működik, akkor hamar üres lesz a kamra és csak nézi a kertet, mert azt se tudja melyik a kapa eleje.
Félre értés ne essék nem azt mondom, hogy ne villogtassa szépségét aprópénzért ha ez tetszik neki, de ha meg van egy jó alap ami az önfenntartáshoz kell akkor sokkal magabiztosabban megáll a lábán.
Ma mondhatni, azt csinálnak amit akarnak és amihez kedvük van, régen meg azt csináltak amit mondtak nekik majd később ha azon túl voltak azt csináltak amihez kedvük volt.
Válasz Mihály #63913. hozzászólásáraTe Misi!
Ne rágalmazz engem lépten-nyomon torokharapással!Mikor én haragszom, az nem itt kezdődik!
Csak nem szerettem, ahogy trágárul beszéltél a gyerekekről. S szóvá tettem. De torokharapásról szó sem volt.
Amúgy sem szokásom.
Heccinek szoktam ígérni néhány bokánrúgást, de annál durvább megnyilvánulás még nem telt tőlem.
Válasz _NB_ #63912. hozzászólására Szépen össze fogta a gondolatait akár csak az író neki is az volt a szándéka hogy amit leír az mindenkiben felébreszti a saját múltját az emlékei szerint nyilván a tudás megszerzése s alkalmazása nélkül nem haladna senki tovább de lényegében az lett a tény hogy a mai fiatalok alkalmatlanok a jövő építésére mert tudnak vagy tudják hol keressék az okos telon de a gyakorlatot kihagyják mert vagy lusták vagy nem is akarják csinálni ezért kaptam Rilex-től, hogy leírom a mai fiatalokat szóval Válasz »#63888 Mihály |.ra letolt Válasz »#63889 d-032a erre válaszként írtam Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit.....De ez nem a Fekete István művéről szól már hogy tisztázzuk a dolgokat
Válasz Mihály #63890. hozzászólására"Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit....."
Folyamat pl az hogy én az 1888-ban született dédöregapámmal még gyerekként játszhattam és ha lenne családom akkor kb. már unokáim esetleg dédunokáim is lehetnének.
Ez így egy 6-7 generáció átívelése az időben.
Én tudnék beszélni a dédiről az unokámnak aki két háborút is megjárt és tudott mesélni arról a világról amikor még nem voltak autók! csak lovasszekér és bicikli, akkoriban csendvolt éjszaka, közvilágítás és elektromos áram híján, olyan sötét tudott lenni, hogy az ember az orráig nem látott kint naplemente után.
Hogy a cigányok még lovas kordékkal jártak faluról-falura és rájöttek, hogy a 3 falu határánál telepednek le, mert a letelepedés engedélyhez és időhöz volt kötve, így mindig csak pár méterrel arrébb tolták a szekeret, hogy a másik faluba legyenek ha jönnek a csendőrök.
Na ez az idő átívelése, mert pl ezeket és a hasonló történeteket és élettapasztalatokat az unokád a másképp nem tapasztalja meg.
Mivel az emberi fejlődés alapja, a megszerzett tudás átadása, enélkül csak a seggünket vakarnánk a fa alatt és a bolhákat szedegetnénk egymásból.
Ha minden embernek felkéne találni újból a kereket érdekes világ volna, ma meg már olyan tudásanyaghoz férhetsz hozzá, hogy akár űrrakétát is építhetsz ha nagyon elszánt vagy.
Válasz Mihály #63910. hozzászólásáraSzép!
Szerencsére még van sok jó ember, akik megszépítik az életet. Nem megsebeznek, hanem segítő kezet nyújtanak, vígasztalnak, mert szeretet lakik bennük. S míg Ők vannak, addig nem lesz csúf a világ.
A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot.
Wass Albert
Válasz Wilde #63908. hozzászólásáraMár rég megtanultam átlépni rajtuk.
Örülök, ha szereztem néhány kellemes percet.
Válasz rilex #63892. hozzászólásáranem olvasok sajnos régóta efféle szépségeket.de ez így reggel 6 körűl nagyon mélyen szántott.szóval köszi.aki pedig kritizál hagyd elmenni mert érzéketlen......
Válasz Mihály #63905. hozzászólásáraÉn nem veszem fel a kesztyűt,
de volt itt már egy két ilyen nagyon okos ember ,és nem vett visszább, most már nem válaszol neki senki,vigyáz nehogy erre a sorsra juss.
Válasz rilex #63904. hozzászólásáraKét székely beszélget 1920 után....
-Te azt értem ,hogy a háborút elvesztettük....
De miért csatolták hozzánk romániát??(kifli volt,zsömle lett, de morzsa lesz..)
//Ellopott magyar terület 104 e nkm.Nagyobb mint a mai megmaradt ország.Még a kifli román is kissebb volt amit elloptak a Magyaroktol..
Elment orosz török,trianon sem örök!
Válasz Diesel Tibor #63894. hozzászólására Köszi nem merted nekem írni de mindegy nem az,hogy nem felelt meg ember mert igen is örülök hogy vannak akik ide raknak szép írásokat és a Rilex rám írt egészen más témában arra írtam s ő viszont válaszolt olvas előrébb ugyan ilyen téma ment az időjárás topicban is a fiatalokról nem az íróról " vannak akik olyan sötétek hogy a nap is árnyékba vonul"
Válasz szantofold22 #63901. hozzászólására
Válasz rilex #63902. hozzászólására"Csak a gyökér tartson ki!"
Válasz szantofold22 #63896. hozzászólásáraDehogy csüggedek!
Erős, derűs, önbizalommal teli ember vagyok. 
Hollókő...emlékek... Trianon... Ahogy olvaslak, egyre inkább érzem, hogy hiába próbálsz tiltakozni a múlt ellen, s csak a jövőbe tekinteni, mégis a múltba révedve tudod elképzelni a jövőt? 
Miért érzem mégis úgy, hogy kicsit meghasonlottál önmagaddal?
Válasz szantofold22 #63900. hozzászólására
Válasz szantofold22 #63899. hozzászólásárahttps://m.youtube.com/watch?v=zf1H4LN4YBI
Ez lemaradt
Ha már elmélkedünk.Következik június 4.
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Ha már elmélkedünk.Következik június 4.
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Válasz Mihály #63890. hozzászólására
Válasz rilex #63893. hozzászólásáraSzia!Picit mekem igy jott le.Hisz miért is rágodna ilyesmin az ember vagy linkelne ilyesmit. Jó multkorában feleséggel volt egy hasonló "túránk" Még mindenszentenkkor. S mondta nézzük meg a nagyszülői házat ,Helyeket ahol felnőtt.S jött vele a többi dolog is a végén csak siras lett a vege neki.
Ez az irás pont hasonló hanem ugyanaz a "történet".
Vot hogy végigjártuk a várakat Északi -Középhegységben. Ahol kis koromban szülőkkel voltunk. Emlékeztem hol mi történt s egész más volt látni a milőt.Pl Hollókőn lett egy nagy szálloda.Ahova a poronty jobban vágyott be egy nyári hűsitőre klimás helyre mint a 200 éves öreg házba bármit is megnézni... Osztály kirándulásaink jutottak egyből eszembe ahogy nyavajogtunk ha előjöttek a múzummal,hogy menjünk strandra a fenét érdekli a skanzen.Ma pedig magamtól nézem meg és kerülöm a strandot.
Kicsit félreérthető volt a háttér gondolat,de mind egy.
Nem vagyunk egyformák és pont ez különböztet meg bennünket és hajtja a világot előre.
Azért ne csüggedj !
Válasz rilex #63891. hozzászólására Az a baj kevesen ismerik el a kormányzati szinten nem csak a jelenleg regnáló a több sem akik előttük voltak ...
Válasz rilex #63891. hozzászólásáraEz az ember egy katasztrófa itt még nem felelt meg neki senki és senki írása sem,olyan negatív kisugárzása van hogy a paksi sugárzás mérő kimutatná.Semmilyen lelkesedése sincs az élet iránt,ő mindent tud mindent előre lát,és szerinte más ezt nem látja,ezért minden témához hozzá kel neki szólnia és oly módon ,hogy éreztesse másokkal ,hogy ő milyen okos.
Válasz szantofold22 #63883. hozzászólásáraEgyáltalán nem a múlton való rágódás miatt született az írás, s nem is az volt célom nekem sem, hogy megosztottam Veletek. Dehogy sírom én vissza a régi világot.
Eszemben sincs. 
De mindig szívesen gondolok vissza a gyerekkoromra. S Fekete István annyira szépen beszél arról a korról. Puszta szavakat, melyek egyenként szinte semmit nem érnek, olyan művészien fűz össze, hogy az embernek belesajdul a lelke. Persze, tudom, Ő ennek a mestere, nem véletlenül váltak a művei ismertté és elismertté. Szóval ne érts bele semmilyen politikát! Mint ahogyan Te is írod, "szeretteink emlékét feledni nem szabad". S hagyományainkat ápolni kell. Nem a múlton való rágódás volt részemről. "A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék". Meg ahogy Babits írja: "„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” ...szóval ezért....
Válasz Wilde #63887. hozzászólásáraIgen, valóban nagyon szép.
Néhány évvel ezelőtt, mikor elkezdtem ide írogatni, volt egy fórumtárs, egy nagyszerű ember, aki arra kért, hogy legyek itt minél többet, hozzak ide a világomból néhány pillanatot, mert mióta itt vagyok, minden színesebb, nem minden csak zöld és barna. 
S rajta kívül még jó néhányan bátorítottak, s tudtam-éreztem, hogy szívesen olvasnak hasonlókat. S az ő szavuk nekem többet ér minden más bírálatnál. 
Néha hozok ide ilyeneket.
Bár kaptam már érte negatív kritikát, mondván, hogy akik itt fórumoznak, nem értik az ilyesmit. De vagytok, vannak, akik szívesen kilépnek arra a néhány percre a gépek, alkatrészek, vegyszerek, termények stb. világából, míg ezeket az "esti szép"-eket elolvassátok.
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraA való világba beletartoznak a csodálatos gyerekek és a szép, érzelemdús írások is.
Múlt nélkül pedig nincs jelen és nincs jövő. Ahogy D-32 is írja, ez egy folyamat. Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint ahogy a nappalok és éjszakák is váltják egymást. S semmi sem fekete vagy fehér. Meghatározhatatlan árnyalata van a világ dolgainak is. S csak rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre, vagy mit akarunk belőle látni, érezni vagy sejteni.
Válasz d-032a #63889. hozzászólására Na már megint alkottál valamit amiről halvány fogalmad nincs .Milyen falak vannak nálad amire hiába akarsz felmászni ?? miről akarsz nekem újat mutatni ?? "
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit.....
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraTöbbször hivatkozol a való világra, de te annak csak egy részét látod.
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat.
Nálad ezeket magas falak választják el egymástól, ezért nem értheted Fekete István üzenetét, hogy mik azok az el nem múló dolgok.
Persze nem baj az, hogy még mindig nem érted, nem múlik el minden.
Válasz rilex #63882. hozzászólására sajnos a múltba hiába nézünk nem változik a jelen s a jövő... az írás valóban szép s a gyerekek is csodálatosak ezt mint nagyapa írom de attól a tények még a való világot mutatják ...
Válasz rilex #63880. hozzászólásáraez nagyon szép...
Válasz d-032a #63885. hozzászólásáraSzia !Ez nem is a Műre értendő, hanem az okra amiért emlegetik, vagy amiért felhozódott.
Sokat lehet hallani a bezzeg régent....
Nemigen hiszem, hogy Fekete István az Otthon voltam című sorait a múltba révedés céljából, vagy okából írta volna.
Nem is valószínű, hogy ide a fórumra a múlton rágódás miatt került volna idézésre.
Fekete István sem nosztalgiából ült fel a lórévasútra és a szekérre, hanem azért mert az 1960-as években még nem volt ennyi autó.
Az író 1970-ben hunyt el, tehát a '60-as években történt a szülőfaluba utazás.
A szekérnél esetleg nagyobb figyelmet érdemel az Otthon voltam utolsó mondata, amely szerint: vannak olyan dolgok amik nem múlnak el soha.
Ha nem múlik el akkor az nem a múlt.
Lehet, hogy ezért is kelt el Fekete Istvánnak 20 millió könyve.
(Magyaro. 17M és 22 országban 3M db.)
Válasz szantofold22 #63883. hozzászólásárahttps://m.youtube.com/watch?v=uWaS0wS3OEM
Felesleges a multon rágódni.Az elmúlás az èlet természetes rendje.Lehet emlékezni de multba temetkezni butaság.A jelenben kell èlni. Teremteni kell saját kis idilli világot és ennyi. Jómagam is emlékszem a háztájira a tejcsarnokra a 2 tehénre ,de a küzdelmekre is, no meg a táviratra a levélre,a buszozásra majd az 5 évet várjunk egy áhitott 1200
Ladára...Nagyszülőkre....
Azóta lett gyermek aki a mai világ természetes információ áramával él.Nem vonza a fiókolás a mislinghordás este a meleg vizbe se tudtunk megmaradni úgy összevágott a levél.A kévézés.Van helyette silózó. Lovaskocsival vagy jó esetben poros ajtó nèlküli 50 essel kisbálát rakni a 40 fokban.Van helyette klimás traktor körbálázó.
Megszünt az tsz ből elsőnek elküldött nem ritkán lezüllött embereknek való könyörgés a jószágozáshoz a kisbála pakoláshoz.
Csökkent a jószág , igen.Nem vonz senkit a szügyig gané a piásokkal való hadakozás.Van helyette rakodógép s nincs idegen alkesz kölcsönkérő az udvaron.
Nem vonzza a gyereket a kosz.Valtozik a világ.Igen sokszor más dolog sem.Az a szülő hibája hogy hagyja liberálisan nevelkedni sodródni. Fel kell ismerni mi tetszik s terelgetni.S ráfigyelni.Nem a facebukon posztolni és élni dicsekedni a másoknak egy tartalom nélküli hülyeséggel.Különben plázalakó lesz. ,Mig a szülö ganét hány.
Viszont vozhatja a kitanulás a más példája egy ismerős szerencséje.Vonzhatja egy vegyipari egy pénzügyi diploma.Egy jó állás ahol nincs bennünket kihasználó kereskedelmi kartel állami segitséggel sokszor úgy érezzük.Nem vonza a tépjük meg a parasztot úgyis kitollasodik mondás.Vonza viszont ha befut az egyik másik cég állásajánlata ami az övé megkereste s nincs mindenre magyarázat most éppen pont miért nem ér szart se az éves munkája.(A Duna vízszint és egyébb gazember szállóigék)Kikopik a préda éhen fog dögleni a predátor is(Mi idén először nem vetünk eladásra kukoricát Akinek kell vegyen ahonnan akar de ne tőlem ugyis odaadja olcson .. drága költséggel)
Nem vonzza az 5 évig várás a Zsigulira mivel ha szorgalmasan tanúl a szülő noszogtatja nem ráhagy dolgokat akkor elérhetővé vállik egy propelleres bajor vas is elején két vesével Azonnal a szalonból.
Nem vonza s engem sem vonz már a lovasszekéren ahogy a ló rászarik a lábamra vagy
orron fingik. Jól emlékszem a fogatosokra akik tanították a lovat ügetés közben xarni ne alljon meg menet közbe az ostorral.Ez a multé.
Tejcsarnok helyett aki ebben látta van saját kis tejhűtő.Nincs többet osztályon kivüli tej ,a más retkessége miatt gyengébb ár.
Ami a jövö tetszik vagy sem elkopunk kicsik s ahogy az alkeszok is kikopnak a kocsmából úgy lesz fejőrobot feljős helyett
Gps fülke nélküli traktorok fognak jönni és nincs munkaerő baj.
Vonzhatja a srácot az ilyen gépek tervezése javitása.
Ahogy mondják a fatörzsben van a szobor csak ki kell vájni belőle.
Szeretteink emlékét feledni azonban nem szabad. Akiktol tanultunk s tudtunk elöbbre lépni.Nagyapák elhatak de az apákból lett újra nagyapa a fiúból apa.
Ha motiváltuk s ha nem hagytuk a liberális szennyet ráöltözni. Akkor tovább fog élni a hagyomány.S majd a wifi a net is olyan ósdi lesz mi t a kazettás magnó vagy a dobolós ember,
Mert mire az kimegy a hirrel a sarokra a facebookon már Ausztráliába is tudni fogják ki lett a polgármester abban a kis faluban ahonnan indult a messzi földre s lett belőle szívsebész egy Sidney klinikán ,S percre elgondolkozik-Nagyapó ezért dolgoztál hogy nekem jobb legyen s ne kézzel hányjam a ganét vagy termeljek kukoricát 20 éves áron extra profittal a kereskedőnek.
Sorsa mindenkinek a kezében van. S az hogy valaki meg ott maradt ahol a szekéren az ő döntése.Mindenki előtt a változás joga fentartva.
Csak elöre szabad nézni!S néha vissza mennyit haladtunk!
Válasz Mihály #63881. hozzászólásáraMélységesen sajnálom, hogy ez a gyönyörű írás ilyen gondolatokat ébresztett benned.
Meg egyébként is... A gyerekek a legnagyobb csodák! Ne beszélj így róluk!
Válasz rilex #63880. hozzászólására Hm a régi élet szép emlékei ... s most s és később miről fognak írni "lementem falura se wi-fi se HBO mit lehet itt csinálni"..... egy modern világ amely eltemette a múltat s nem tud jövőt mutatni okos óra okos teló csomó hülye gyerekkel akik már sz.rni sem tudnak angol yc nélkül de budi papír nélkül meg még úgy sem...
OTTHON VOLTAM
Olvadásszagú szél járt már a városban, amikor híre jött, hogy haza kell mennem. Húsz év óta először.
Haza.
A házunkban már húsz éve más lakik, rokonom nincs a faluban egy se, az öregek elmúltak, a fiatalok felnőttek, mégiscsak: haza.
A temetőben – messze túl az emlékek fájdalmán – két kis testvérem porlad; talán ez a két kis halom, amely jogossá tenné a szót, mert azóta új házak épültek, új emberek lettek, a templomtornyot is újra bádogozták, sőt a harangok is újak, mert a régiek háborúba mentek.
Mégiscsak: haza.
Kihez megyek hát?
Sokat gondolkodtam ezen – a szél rázta az ablakot –, és egyszer csak rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad, a régi utcához, melynek pora százszor sárrá vált azóta, a régi örömökhöz, melyek el nem múlnak soha, még velem se, mert ezerszer leírom őket, hogy el ne múljanak.
Álmodozva és félve indultam útnak. Az állomások nevei behulltak az ablakon, a szántásokon megroskadt a hó, a patakokon állt még a szennyes jég, és az elmaradó faluk felett varjak kerengtek, csakúgy, mint régen.
Nincs semmi baj.
Az állomáson majd az öreg Pista vár…
Bolondokat beszélek. Hol van már az öreg Pista! Mindegy: várnak. A faluvégen bekiáltok Laciékhoz…
Megrázom a fejem. Ez így nem lesz jó. Laci szegény elmaradt valahol, még 1917-ben, és az öregek is… Kinek kiáltanék? Visszhangtalan kiáltás lenne, és megöregedett hangom elveszne a fenyők alatt, ha ugyan megvannak még a fenyők. Nagyok voltak már akkor is…
Hallgatva ültem emlékeim vonatán, s a sürgönydrótok mint a kótapapirost vonalazták a februári eget.
Készülődni kellett.
– Várj, amíg megáll a vonat…
Körülnéztem. Valaki a múltból szólt, és én – amikor leszálltam a lépcsőről – szinte vártam, hogy egy kemény kéz megfogja a kezemet.
Az állomás harangja a régi volt, s amikor ütni kezdett, mintha a szívemen vert volna. De kocsit hiába néztem.
– Erre tessék! Az úton nyakig ér a sár, de van lóré… Isten hozta…
Felültem a lóréra Ferkó mellé, akivel együtt faragtam az iskolapadokat, és elfogódottan hallgattunk. A nagy, szürke ló aztán meglódította a mezei vasút kis kocsiját, és a vékony sínek apró kattogással utánozták a nagyokat.
– Hogyan utazott a tekintetes úr?…
Ferkóra néztem. Akkora bajusza van, mint egy tollseprő, nagy, csontos öklében elveszik a gyeplő, csizmái mintha odanőttek volna a lóré fenekéhez, és hiába rángatja a ló a kis alkotmányt, Ferkó nem inog meg. Mert Ferkó áll, én pedig ülök…
– Ülj le, Ferkó!
– Jó így is…
– Ülj le, a Ponciusát ennek a görhes világnak, mert lelöklek!
Leül. Én meg emígy dörmögök tovább:
– Na! Aztán ide hallgass. Ha még egyszer letekintetesuramozol, gyalog megyek haza.
– Haza?
Ezen elérzékenyedtünk egy kicsit, és megtaláltuk régi magunkat.
És lassan közelebb jött a falu. A nagy nyárfák nyirkos ágseprői közt tavalyi fészkek himbálództak, és eszembe jutottak régi egzámenek, amikor az iskola falán nyárfaágakból volt a füzér, és közte kesernyés szagú, sok pünkösdi rózsa.
– És cifra búza – toldotta meg Ferkó –, de a régi iskolából szövetkezeti bolt lett. Új iskolát építettek, a cifra búza pedig kiveszett a kiskertekből, mert a házakat kiépítik az utcára azóta.
A faluvégen rendes kocsira fogott át Ferkó, és nem szólt többet hozzám, mert megroskadtam a kasban, és régi emlékeimet nyirkos, télvégi vesszővel verte a valóság.
Köves úton zötyögtünk. A kerítések cementből vannak, a házak teteje zsindely, s egy menyecske hócipőben viszi a tejet a csarnokba.
– Hócipő… – mondom csak úgy magamban.
– Az – bólint barátom, és tudja, mire gondolok.
Az udvarok rendesek, tiszták és mérhetetlenül ridegek. Csupa szöglet. Csupa kemény vonal. A régi tornácok puha íve összedőlt azóta, a zsúptetőkben nem költ a veréb, a kapudúcok hideg kőből vannak, és nincs öreg faragott pad a házak előtt.
És milyen kicsi a templom!
Régi, gombos tornya szinte az égig ért a régi vásárnapok ragyogásában, de az évek – úgy látszik – megroskasztották, mert kicsi, esőverte és idegen lett azóta. Igaz, most február van, szitál az ólmos eső, és a tömjén füstje se felhőzne az ablakon beragyogó napsugárban.
Összehúzom magam, és sírni szeretnék.
– Mink azért a régiek vagyunk… – részvétkedik Ferkó, mert érzi, hogy lassan összedől bennem minden. – Majd kimegyünk a szőlőbe – biztat –, mint valamikor. Emlékszel?
Elnéztem a „szőlőhegy” kis dombja felé, és a távolság ködében mintha mégis a régi lett volna a pincék mohás fala, a tőkék alatt a csend, a diófákon a harkály kopácsolása.
– És pipálunk! – hunyorított Ferkó. – Most már nem kell félni, hogy megfognak bennünket…
– Talán az a baj, Ferkó.
– Hát majd kitalálunk valami tilosat… Te mindig ki szoktál találni…
– Bajos lesz, Ferkó. Most már mindent szabad.
– Nagy tüzet rakunk. A tavalyi venyige mind megvan még…
Amikor leszálltam a kocsiról, Ferkó szigorúan rám szólt:
– Aztán ebédre elvárunk!
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
– Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
– Istenem! Nemhiába tűzzel álmodtam az éjjel!
Megölelt, megcsókolt, és kinyitotta a szobaajtót.
– Maradjunk csak itt, Rozi néni.
– De itt füst van.
– Az a jó, Rozi néni.
– Nem tellett kéményes tűzhelyre. Majd száraz fát dobok rá, hogy ne füstölögjön.
S a régi tűzhelyen felcsapott a láng. Egyszerre világos lett a konyhában. A tűzből békés melegség lehelt ránk, a gyenge füstből elmúlt esték vacsoraszaga s az öreg edényekből lakodalmi levesek emléke.
Néha csillagos szikrák pattantak ki a kemence száján, és amint összeroskadt a zsarátnok, perelni kezdett egy kis kék láng.
Az öregasszony megfogta kezem, és én megnyugodtam. Ezzel a kézzel dajkált valamikor, és ezzel takart be, amikor beteg voltam.
– Tegyek még a tűzre?
– Tegyen, Rozi néni!
Néztük a tüzet; mellettünk megállt a csend, a szobában mintha csattant volna a régi takácsszék vetélője, az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden.
Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok reszkető ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha.
(Fekete István)
Válasz fexco #63876. hozzászólásáraVegyé olyan rádiót ami vezeték nékü kapcsolódik telefonho, aztán ki tud hangosítni mindent ami a telefonon megy. Nem kell letölteni, konvertálni, nem kell pendrive.
Válasz golyó 2 #63877. hozzászólásárao.k. köszi majd megnézem,de most pont nincs pendrivom itthon.