Mindenhez messze van, és mindentől távol esik, szokták mondani a festői Új-Zélandra, amely összességében inkább agrárország, amit az utakon futó élőállat-szállítók is alátámasztanak – szinte a kamionforgalom fele –, de azért terményszállítót vagy rönkszállítót is látni szép számmal.
Egy kis gazdaság
Új-Zéland területe 268.680 km², 16 régióra (megyére) van osztva, a lakosság csupán 4,9 millió fő. Az ország teljes területének 45,3%-a (12,1 millió hektár) mezőgazdasági terület. Ennek jelentős része, kb. 11,3 millió hektár legelőterület, 400 ezer hektáron termelnek gabonaféléket, 200 ezer hektár a szőlő, gyümölcs és zöldségfélék területe. A művelt erdőállomány keveseb mint 15 ezer hektár.
A juhállomány 2004-ben még meghaladta a 40 milliót, 2019-re azonban 26,9 millióra csökkent, amelynek hátterében globális piaci átrendeződések (gyapjútermelés, hús-, tej- és sajtfogyasztás stb.) állnak. Ettől függetlenül a szarvasmarha-állomány is 10 millió körül alakul. A sertéshús 60 százaléka import, a baromfiállomány ma kb. 24,5 millió. A mezőgazdaságigép-gyártás minimális, szinte csak a saját belföldi piaci igényekre korlátozódik.
Juhszállítás 1935-ben...
...1962-ben...
...és 2001-ben.
A legújabb szerelvény 2019-ben.
Terelőkutyák rakodáshoz
Szó szerint ez a feladatuk, ők nem a nyájakat vagy csordát felügyelik, hanem kimondottan csak a rakodásnál, a felhajtásnál és lehajtásnál kell dolgozniuk. Így a gazdáknak nem kell nélkülözni a saját terelőkutyákat, amelyek addig is a jószágokat felügyelik. Másrészről egy-egy rakodás jobb esetben mindössze 15-30 percig tart, ezért célszerűbb a saját kutya.
A gépkocsivezetőnek csak a szintek egyenletes feltöltésére kell figyelnie a mobil rámpák tetején, a többit javarészt a kutyák intézik. Természetesen azért nem árt még egy-két segéd. A szállításra váró juhokat vagy marhákat már előre kijelölt karámokba terelik, darabra pontosan.
A tipikus élőállatos kamionok 2010-ig 44 tonna össztömegű, 20 méter hosszú és 4 tengelyes tehergépkocsiból és 4 tengelyes pótkocsiból álltak. Ezekre előírások szerint – amely 21 oldal A/4-es méretben – 600 bárányt vagy 400 anyajuhot lehet felrakodni 3 szinten. A 2010-től megengedett 50 tonna össztömegű, 23 méteres, 4 tengelyes teherautóból és 5 tengelyes pótkocsiból álló szerelvény már 440 anyajuhot vagy 700 bárányt vihet, mert a rakfelület 22,5 négyzetméterrel nagyobb, mint az előbbi esetben. A marhák esetében 22 méteres szerelvénynél, két szinten 45 felnőtt jószág vagy 100 borjú lehet a rakomány.
.jpg)
Útközben.
Élő állatokat vasúton már rég nem szállítanak, a többszörös átrakás és az állomásokon való etetés-itatás és felügyelet miatt.
A hűséges segítők az út során a számukra felszerelt nagy ládákban – vagy lemezólakban – utaznak, természetesen a rágcsa és ivóvíz sem hiányzik a szellőzetés mellett. Vannak cégek, akik kis szériában gyártják egyéni méretre, de sokan saját kezűleg, otthon készítik el.
Igaz, nemcsak az élőállat-szállítás áll és állt a többé-kevésbé fanatikus állatvédők kereszttüzében, de gyakran a segítőkutyák utaztatása is. Gazdáik nagyon is vigyáznak a terelő (rakodó) kutyákra, és az állatorvosi ellátást is megkapják, meg kell kapniuk, hiszen a fuvarozott jószágokat sem betegíthetik meg! A kutyák leggyakoribb sérülése rúgásból, taposásból vagy felöklelésből ered.
Vannak hagyományőrző fuvarozók, vannak, akik jó fuvarosok ugyan, de „szegény” kutyákat nem kedvelik. Egy biztos, egyre kevesebbet látni a kamionon utazó derék terelőkből.
Munka közben.
Források: www.wellington.mfa.gov.hu; New-Zeeland Trucking
_fill_540x300_0.jpg)
