Erre utal a középkor legendagyűjteménye, a Legenda aurea egyik története: egy tömlöcben tartott, halottnak vélt férfit kidobtak a magas toronyablakból, de a szenthez intézett imádságainak köszönhetően a férfi túlélte, s Borbálának hálálkodott, hogy részt vehet az utolsó gyónásban, és békében halhat meg. A Pécs környéki bányászlegendák szerint Borbála fülét a táróban megütötte a robbanást megelőző furcsa, recsegő hang, és figyelmeztetése nyomán mindenki megmenekült. Ezt a hangot a sújtólég képződése (a metángáz levegővel való keveredése) okozza.


Védőszentként tisztelték a szintén robbanóképes, bár nem légnemű, hanem szilárd anyaggal, a puskaporral dolgozó tüzérek. Védelméért lehetett könyörögni hirtelen tűz, vihar, villámcsapkodás esetén, s az ítéletidőben gyakran megkongatott harangok öntői, sőt, a toronyból kilökött férfi emléke nyomán a kőfaragók is hozzá fordultak nehéz helyzetükben.

A Borbálya, csángóföldön Barbar néven említett Borbála a XV. század első felében feltűnik többek között Besztercebányán a rézkohót és hámort (vasfeldolgozót) telepítő Thurzó György házának falfestményén, az egykori bányavárosaink: Bakabánya, Lőcse, Trencsén, Szepeshely oltárain. Selmecbányán a bányászok minden leereszkedés előtt hozzá imádkoztak. Borbála napja 1945 előtt munkaszüneti nap volt a bányászok számára.

Selmecbánya, a legrégebbi táró ma már nem használt bejárata

Selmecbánya, a legrégebbi táró ma már nem használt bejárata – fotó: T. Bogdányi Franciska

A hajadonként vértanúhalált halt Borbála napja férjjósló alkalomnak számított: az Andráskor (november 30.) az eresz alá rejtett almát az eladó lányok most megfordították, de otthagyták karácsonyig. Ekkor elvitték az éjféli misére, és amelyik családból az első köszöntés, megszólítás érkezett, abból a családból várhatták a vőlegényt is.

Zala megyében Borbála napján a fiatal fiúk verses rigmusokkal, mondókákkal kopogtattak be a falu házaiba a tyúkok tojóképességének és kotlási hajlamának elősegítése érdekében, amit a háziak almával, dióval és kaláccsal köszöntek meg. Különös dologtiltások voltak érvényben: csak férfi rakhatott tüzet, és nem volt szabad a kiteregetett ruhát őrizetlenül hagyni, mert a boszorkányok felhasználhatták varázslataikhoz.

A brennbergbányai szénbányászat 100 éves évfordulójára 1930­ban felszentelt Szent Borbála templom egy régebbi fotón

A brennbergbányai szénbányászat 100 éves évfordulójára 1930­-ban felszentelt Szent Borbála templom egy régebbi fotón – fotó: m.cdn.blog.hu

S hogy mivel lehetett tölteni a napot, ha nem volt szabad fonni, szőni, varrni, de még söprögetni sem? Engedélyezve voltak a bontó, szétszedő jellegű munkák: a tollfosztás, vagy a borfejtés. Ez utóbbi borkezelési eljárás során az „egy darabban” levő bort kisebb hordókba, majd demizsonokba engedik átfolyni. A bor érintkezik a levegővel, s ennek köszönhetően előrehalad az érési folyamatban. A fejtés során a hordó aljában marad a borfejlődéshez már nem szükséges sűrű, zavaros üledék, az ún. seprű. A bor első fejtése erre az időszakra kell, hogy essék, hiszen meg kell várni vele az erjedés befejeződését, illetve a bor letisztulását.