A régi rómaiak számára a mondai hátteret Ceres (Demeter) istennő elrablásával és megkeresésével kapcsolatos történetek adták. A tavaszkezdő ünnep részeként a hívek fáklyás, gyertyás körmenettel tették tiszteletüket a pogány istenségek városban felállított szobrainál. A keresztény hit átformálta a szokást. Az ünnep nevének megfejtéséhez arra kell gondolnunk, miszerint Jézus, az isteni származású tanító maga a gyertya, a világosság. A templomban megszentelt gyertyákat szalaggal átkötötték és gondosan tárolták azért, hogy születés, haldoklás, temetés, nagyobb ünnepek (húsvét, mindenszentek, halottak napja, karácsony) alkalmával elővehessék. Biztonságot reméltek tőle vihar, villámlás és jégeső idején. Szegeden az új ház falába építették, Tápén sót és szeplőlaput (Cerinthe minor) is tettek mellé. A gazdag gyümölcstermés reményében megütögették vele a fákat. A szentelt gyertyát Szlovénia északi részén a fájó torok közelében meggyújtották.

Andrea Mantegna: Jézus bemutatása a templomban, festmény, 1460

Apróbb gyertyadarabokat a nyelv alá helyeztek, illetve le is nyeltek. Göcsejben és a Muravidéken ettől remélték a torok gyulladásának csökkenését, a nyitrai körzetben fekvő Privigyén a kisgyermekek beszédtanulásának felgyorsulását. Ha pedig véget ér a világ, akkor csak a szentelt gyertyák világítanak – legalábbis így tartották a Vajdaságban élő reformátusok. Eleink számára a nap időjárása tájékoztatást adott a mezőgazdasági munkálatok megkezdésének időzítéséről. Ha „fénylett”, vagyis kisütött a nap, akkor a medve, vagy a borz „meglátja a saját árnyékát”, akkor a bácsfeketehegyiek szerint még 40 napig eltart a tél, a fagy és elő kell venni az íziket, vagyis az apróra vágott tűzifát. Drávaszögben a gyertyát megpróbálták leszúrni a sárba. Amilyen mélyre lement, olyan mélyen fagyott át a föld még ez után. A hideg, a hóesés, a borult ég a tavasz reménységét jelentette a Muravidéken. Székelykevén az eső a gyenge bortermés előhírnöke, Baranyában, Bácskában, Szlavóniában viszont örültek a bőséges esőnek, mivel úgy tartották, hogy minden jól fog teremni. A napsütéses idő az üres ólak (gyenge állatszaporulat) és kongó padlások (rossz termés) rémképét vetítette elő. Kiszomboron (Csongrád megye) kiseperték a kaptárokat. A gyümölcsösben a megkeresték és irtották a hernyófészkeket. 1971 óta február másodika a vizes élőhelyek napja. A Kárpát­medence vizes élőhelyeinek avatott, irodalmi értékű leírása Fekete István: Tüskevár c. regényében található meg.