Ez a név a görög a föld és a munka szógyökök összetételével azt jelenti: földműves, gazda. Az állatokat terelő, legeltető, itató és őrző pásztorok, kanászok, juhászok György napján kezdték meg az éves munkát. Felvidéken a marhákat őrző csordás már előző nap este végigjárta a falut és megegyezett a gazdákkal. Az őt felfogadó házakban szalonnát, kolbászt kapott, az egyezséget pálinkával pecsételték meg. A jószágokat kihajtották az udvarokból, véget ért a téli bezártság.

juhász

A Háromszéki havasokból is Szentmihálykor terelik le az állatokat a pásztorok.

A rontások és egyéb várható csapások távoltartása, és az állatok bő tejhozama és létszámának növekedése érdekében varázslásokat hajtottak végre: a növekedés teljében levő, egészséges zöld ágakat egyes helyeken (például Zala megyében) az állatokhoz csapkodták, máshol (a horvátoknál) a kaput, a ház ablakát, az istálló ajtaját díszítették velük. Gyakori szokás volt Gömör megye (Felvidék) egyes falvaiban is az állatokat valamin keresztülhajtani. Lehetett ez a csipkerózsa vagy nyírfa ága, tüskés vessző, tojás, tűz, vagy füst (melyhez Almágyon a karácsonyi kalácsból félretett morzsát, vagy a karácsonyi tűzből megőrzött hamut használták), de például az ekevas, fejsze, lánc, sőt, a gazdaasszony köténye vagy szoknyája is.

Eszék­ Baranya megyében összeszerveződtek a hálósbandák (halászbokrok), vagyis azok a halászok, akik az évad során közös munka­ és fogásmegosztással, mester és inas viszonyban együtt dolgoztak, étkeztek és laktak. Megválasztották a falubírákat, hegymestereket és csőszöket. Szerződéssel munkába fogadták a kocsisokat, cselédeket.

juhász

Modern kori juhnyáj Erdélyben.

Kalotavidéken a pásztorok körében ilyentájt esedékes a tejbemérés (juhbemérés). A kihajtáskor ugyanis a közös nyájba minden gazda ad állatot, és bár a juhokat a pásztorok fejik a gazdától távol, a tejet a gazda hasznosítja. Annak eldöntésére, hogy a nyár („pásztorévad”) során melyik gazda mennyit és milyen gyakran vihet haza a közösen fejt tejből, az előző napon összeterelt állatokat sorban egymás után, nyilvánosság előtt (a legelőn, vagy a faluban) megfejik, hogy lássák, melyik gazdától milyen tejelőképességű állatok érkeztek. A szokás az állattartás visszaszorulásával, szerkezetének megváltozásával kihalófélben van ugyan, de a falusi életmódot, Erdélyt, a helyi szokásokat bemutató turistautak előszeretettel mutatják be többek között a tejbemérést is az érdeklődőknek. A napot általában mulatozás zárta régen és most sincs ez másképpen.