Talán az ősz beköszöntével, szeptembertől novemberig a leggyakoribb a sertésorbánc megjelenése a háztáji kisgazdaságokban. Idén a hosszú indiánnyár után, most aktuális a téma.
Ez a gyakran felbukkanó betegség egy zoonózis – tehát más állatfajokat és akár az embert is megbetegítheti – valamint komoly gazdasági károkat is okozhat – ezért is foglalkozunk most egy kicsit bővebben a sertésorbánccal.
Milyen betegség a sertésorbánc?
A sertésorbánc (Erysipelas suis) okozója egy baktérium, amely tudományos neve Erysipelothrix rhusiopathiae. A sertésorbánc kórokozója olyan mikroorganizmusok közé tartozik, amelyek az egészséges állatok szervezetében a betegség jelei nélkül is megtalálhatóak, de betegséget csak csökkent ellenálló-képességű állatokban tudnak előidézni.
Annak ellenére, hogy a sertésorbánc baktériumai a külvilágon nagy számban előfordulnak, itt általában mégsem tudnak szaporodni – így ezek a baktériumok a talajban akár évekig is fertőzőképes állapotban maradhatnak.
A sertésorbánc betegség világszerte ismert. A kórokozót elsőként Pasteur mutatta ki 1882-ben. A XIX. században, hazánkban is a súlyos veszteséget okozó fertőző betegségek közé sorolták, hiszen ekkor még az elhullások aránya akár az 50-90%-ot is elérte a fertőzött sertésállományokban.
A kisgazdaságokban, hagyományos tartási viszonyok mellett később is jelentős veszteségeket okozott a sertésorbánc, de mára ez a helyzet nagy mértékben javult, hiszen a korszerű antibiotikumok birtokában, valamint a sertésorbánc megelőzésére fejlesztett vakcinák miatt már hatékonyan fel lehet lépni a kórral szemben.
Hogyan "kaphatják el" az állatok – és miért ősszel találkozhatunk gyakrabban a sertésorbánccal?
A sertésorbánc bacilusok gyakran megtalálhatók ugyanis a klinikailag egészséges sertések, a szarvasmarha, juh, házi- és vadon élő madarak emésztőcsatornájában – valamint a szennyvizekben, tavak, folyóvizek iszapjában, továbbá a sertésólak és istállók körül a talajban is.
- Hirtelen takarmányváltás
- Túl-intenzív hizlalás
- Rendszertelen itatás, vagy vízhiány
- Helytelen szállítás miatt bekövetkező kifáradás
- Belső parazitás megbetegedések
- Huzatos elhelyezés
- Helytelen falkásítás
- Zsúfolt elhelyezés
A sertésorbánc lappangási ideje 1-5 nap – leggyakrabban 3-4 nap. A betegség tüneteit és lefolyását a hajlamosító hatások, valamint a sertés immunállapota határozzák meg.
1. A heveny vérfertőzéses bántalom a legsúlyosabb, a leggyorsabban lezajló és legtöbb elhullással járó kórforma.
Tünetek: Az állat bágyadt, belső hőmérséklete igen magasra, sokszor 42°C-ra is felszökik. A beteg csak intenzív nógatásra kel fel, nehézkesen, hátát púposítva, kedvetlenül, mereven, tipegve mozog. Az állat étvágytalan, kötőhártya-gyulladása van. A bőr foltokban, főleg a füleken, a nyakon, a combok belső felületén, a hasalján kipirul, a nyálkahártyák kékes-vörösek.
Előfordulhat, hogy a bőrpír ki sem alakulhat a betegség gyors lefolyása miatt (ezt fehér orbáncnak is nevezik) és ilyenkor a sertések a lázas tünetek között már a betegség első napján elhullhatnak. A vemhes kocák a heveny szakaszban elvetélhetnek.
A heveny orbánc elhúzódó eseteiben ízület-gyulladások is kialakulhatnak, ilyenkor a sertések nehezen tipegve mozognak, az ízületek duzzadtak, fájdalmasak. Hízóállományokban a megbetegedés aránya elérheti az 50-80%-ot is..jpeg)
Ez a típusú megbetegedés tipikus tünetekkel jár, ezáltal könnyen észrevehető a gazda számára és gyorsan, hatékonyan gyógyítható korszerű antibiotikumokkal.
Tünetek: A lázas általános tünetek kevésbé kifejezettek. Az átmeneti bágyadtság, étvágytalanság mellett a bőrön, leginkább a nyakon és a törzs oldalán nagyon jellemző, élesen körülhatárolt, 3-5 centiméter átmérőjű kör, négyzet, vagy rombusz alakú, párnaszerű kiemelkedések keletkeznek..jpeg)
Ezek kezdetben élénkvörösek, majd néhány nap múlva sötétvörössé válnak, majd utóbb kékesvörös színt öltenek, és néhány napig az állat gyógyulását követően is megmaradnak, majd többnyire nyomtalanul gyógyulnak.
Előfordul azonban, hogy az orbáncos csalánlázból heveny vérmérgezés, vagy idült orbánc alakul ki, amely könnyen az állat végleges megnyomorodásához vezethet. Ezért kell az orbáncos csalánlázat is gyógykezelni.
Gyakran lép fel a bántalom akkor, amikor a heveny betegségen látszólag már átesett ugyan az állat, de az orbánc baktériumoktól nem sikerült maradéktalanul „megszabadulnia” és a még életben maradt bacilusok a vérárammal a szívbe, az ízületekbe, vagy éppenséggel a bőrbe kerülnek, ahol gyulladásos folyamatot indíthattak meg.
Tünetek: A heveny sertésorbáncból látszólag gyógyult sertésekben többnyire 2-3 hét múlva a szívgyengeség tünetei mutatkoznak. A testhőmérséklet rendszerint normális marad, az állatok azonban étvágytalanok, kedvetlenek, légzésük nehezített, köhécselnek, kutyaszerűen ülnek, a nyálkahártyák kékes-lilás színűek, majd az állatok előbb-utóbb elhullanak vagy kényszervágásra kerülnek.
Az idült ízületgyulladásban megbetegedett sertések sokat fekszenek, a mozgás fájdalmas, a gyulladásos ízületek duzzadtak. A gyulladás nemcsak a végtagok, hanem a gerincoszlop ízületeit is érintheti.
A nehezített mozgás miatt az állatok keveset esznek, lesoványodnak, csökötté válnak.
.jpeg)
Legtöbbször a kézen halványvörös, majd kékesvörös viszkető, égő érzést okozó ödémás beszűrődés alakul ki, amely kifelé, lassan terjed. Kezelés hiányában a helyi megbetegedésből kialakulhat vérmérgezés, ízületgyulladás, vagy akár szívbelhártya-gyulladás is.
A gyógykezelést minél hamarabb el kell kezdeni antibiotikummal – ami természetesen orvosi feladat.
A sertésorbánc kórokozója a nagy ellenálló-képességű baktériumok közé tartozik.
70°C hőmérsékleten történő hőkezelés útján – főzéssel vagy sütéssel – pár másodperc alatt elpusztul a sertésorbánc kórokozója.
Az általánosan ismert fertőtlenítőszerek is hatásosak ellene, mint például a Hypo.
Forrás: Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János – A háziállatok fertőző betegségei (Állatorvosi járványtan II.) nyomán írta: Igric Dominika
