Csodatevő Szent Antalhoz fohászkodnak a siker végső szalmaszálában bízók, a szegények, az elesettek. Ő az alamizsnagyűjtő­ és szétosztó szent. Első ábrázolásai IV. Béla király idején jelentek meg a Kárpát­medencében, majd a XVII. századtól kezdve sokszor emeltek neki emléket fogadalomból pestisjárvány, vagy az állatokat sújtó betegségek elmúltával; illetve a szőlőültetvények védelmére. A magyar nyelvterületen védőszentje a dohánnyal, paprikával foglalkozó kertészeknek, molnároknak, gyermekeknek és a háziállatoknak. A győri járásban az állatokért külön imádság szólt Szent Antalhoz.
lovak

Melegben fürdőző lovak

A Vajdaságban, Bács­-Bodrog megyében férjet jósoltak maguknak az eladósorba kerülő lányok. A jóslást általában egész napos kenyér­víz böjt előzte meg. A jövendőbelit egyes helyeken a tükörbe nézve pillanthatták meg, míg más falvakban a gyümölcsfát átölelve kellett verssel hívogatni a kedvest. Szegeden a parasztlányok és az előkelő származásúak egyaránt a templomban imádkoztak vőlegényért a szent napján, vagyis kedden. A kedd Szent Antalhoz kötése a csíki székelységnél is megfigyelhető, a Szent Antal ünnepe előtt kilenc héten át minden kedden hozzá könyörögtek.

A Mohácsi Antal­napi búcsúban egy sokác lány az imánál és jóslásnál messzebb mehetett férjének kiválasztásában: a jelölt kalapjára tűzött virággal kifejezhette szerelmét. Az ünnepnapon a régi, pest­budai ferences templomokban liliomot szenteltek. A budafoki polgárok hazavittek a virágokból, pálinkában végzett érlelés után szemgyulladás elleni borogatáshoz használták fel.


Dologtiltó nap lévén az asszonyok nem sokat munkálkodhattak ezen a napon. A Vajdaságban és a Bács-­Kiskun megyei Dúsnokon például lisztmentes ételt főztek, hiszen így lehetett megelőzni a kéz fekélyesedését, ragyáját. Hasonló okok miatt kerülték el a hegymester ellenőrzése mellett a szőlőhegyeket is Vas és Zala megye egyes falvaiban, Kaposvárott, Göcsejben és Szeged környékén. A bánáti férfiak a palántázással mostanra végeztek, ezért lent vetettek, kaszáltak.

A gyergyói székelyek körében védőszentjük napján az igavonó állatok is pihentek. Baranya megyében megszenteltették az állatokat és a sót, melyet hetente egyszer az állatok elé kiadott nyalósóba kevertek. A nagy esőzéseknek nem örültek a Tápió folyó mentén: közeledik a szénakaszálás időpontja, a megázott széna nehezen tárolható, könnyen befülled és rothad. Nedves, nyirkos időben „Szent Antal elvitte magával a szénát”. A régi idők óta lakott Szőkéd községben (Baranya megye) fennmaradt mondás szerint „A Szent Antal napi eső a gombát veti”, vagyis a csapadék a gazdasági növényeknek nem kedvező.