A Fővárosi Állat- és Növénykert barnamedvéjét árgus szemekkel figyelték a látogatók. A néphiedelem szerint, ha a medve ezen a napon kijön a barlangjából és nem látja az árnyékát, akkor nem lesz hosszú a tél.

– Így is történt az eset, ezért talán reménykedhetünk a rövidebb, enyhébb télben.

A Fővárosi Állat- és Növénykert barnamedvéjét fotózzák a látogatók 2019. február 2-án – fotók: MTI / Mónus Márton

Honnan ered ez a hiedelem?

Régebben pálfordulás napján is - január 25-én - ma azonban már csak gyertyaszentelő napján figyelik az emberek, hogy kijön-e a medve a barlangjából. Ennek a szokásnak a gyökerei valószínűleg Erdélybe nyúlnak vissza, de a hiedelem eredete sokak szerint egyenesen Jókai Mór írásából származik. Jókai Mór Az új földesúr című művében írja meg a medvéhez kapcsolódó hiedelmet, de ezt tovább görgetve – hogy vajon Jókai honnan meríthette a kárpáti medvék időjós hírét – nem tudjuk.

A szakértők nem tartják valószínűnek, hogy nagy mesemondónk ismerte volna a Volga középső folyásánál élő cseremiszek jövendölését, akik hasonló medve-hiedelmet tartanak számon az időjóslással kapcsolatosan.

Szerintük, ha a medve Prokov ünnepén a barlangjába megy, hideg lesz a tél, de ha Prokov ünnep után megpillantjuk a mackó lábnyomait a hóban, enyhe tél fog következni.

A két jövendölés között csak látszólag van összefüggés, mert a cseremiszek medvéje az elkövetkezendő telet és nem a tavaszt jósolja meg.

forrás: MTI és Farkas Nóra