A csonthéjasok levéllyukacsosodása betegség eleinte csak néhány apró folt formájában jelentkezik, majd lassan felszaporodik, de igazán súlyos kárt ritkán okoz. Nos, 2019. volt az az év, amikor fenti általános jellegű megállapítás nem állta meg a helyét, s ez adott okot arra, hogy foglalkozzunk a betegséggel.

Először is, korán jelent meg. Már május elején megjelentek a korai tünetek, elsősorban a kajszi termésén, s később terjedt a betegség az őszibarack fák leveleire. Másodszor, a betegség a megjelenését követően gyorsan terjedt, s súlyos kárt okozott. Kissé archaikusan, kicsit mesébe illően mondhatjuk, hogy az őszibarack levelein annyi volt a lyuk, mint a rosta lika.

csonthéjasok levéllyukacsosodása

Az a bizonyos „rosta lika” állapot.

Annak ellenére, hogy sokan kis kárral fenyegető, könnyen kezelhető károsítónak tekintik ezt a kórokozót (Stigmina carpophyla), ha kicsit belemélyedünk a tanulmányozásába, akkor egyre több kérdésbe ütközünk. Már a nevezéktannál feltűnik, hogy van, aki a csonthéjasok levéllyukacsosodása névvel illeti, míg mások külön beszélnek a kajszi levéllyukacsosodásáról, s külön az őszibarack levéllyukacsosodásáról.

Való igaz, a legnagyobb kárt az őszibarackon és a kajszin okozza, de gazdanövényei között megemlítik a mandulát, a cseresznyét, a meggyet és a szilvát is. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a betegség a Prunus nemzettség kb. 30 faját támadja meg, tehát találkozhatunk a tünetekkel díszfákon, díszcserjéken is.

Az ismert és nem ismert tünetek

A következő ismeret (vagy éppen annak hiánya) a tünetekre vonatkozik. A betegség nevéből könnyen következtethetünk a megjelenésre, a tünetekre. Kajszin is, de talán még jellemzőbben jelenik meg az őszibarackfák levelein a levéllyukacsosodás. Ez általában pici, gombostűfejnyi foltként kezdődik, ami leggyakrabban az elszíneződés miatt tűnik fel, általában pirosas-lilás színt vesz fel a folt. A folt nő, idővel a közepe szürkés-barnás színt vesz fel, de a szegélye körben megmarad pirosas-lilás színűnek. A folt közepe gyorsan megszárad, majd kiesik, s ezzel valósul meg a „levéllikacsosdás”.

sztigmina

A kezdeti tünet. Itt még bizakodhatunk, de ne feledjük, a betegség már benn van a fánk szöveteiben!

A foltok átmérője általában 2-4 mm, de fajtaérzékenység és a foltok összeolvadása miatt kialakulnak 5-10 mm nagyságú, a végén már szabálytalan alakú foltok is. Könnyű elképzelni, hogy ilyen lyukak tömeges megjelenése a leveleken milyen súlyos kárt okoz, mennyivel csökken az asszimilációs felület. Sajnos itt nem áll meg a károsítás. Az érzékeny fajok leveleiket ilyen súlyos fertőzés esetén ledobják, ami hosszabb távra is kihat a fa állapotára (gyümölcsök kinevelése, hajtásnövekedés, beérés, a fa általános legyengülése és érzékenysége más károsítókra).

Kajszinál gyakran a fejlődő termésen mutatkoznak meg a korai tünetek. Itt is pirosas pont az első észlelhető elváltozás, ami növekszik, 1-3 mm nagyságot is elér. A folt kiemelkedik a gyümölcs felszínéből, „pörsenéses” lesz. A foltok lassan sötét színt vesznek fel, s a gyümölcs kinézete, valamint a sok pörsenés miatt a gyümölcs elveszti piacképességét. Az őszibarack gyümölcsén is láthatunk hasonló tüneteket, de ott ritkábban, s nem ennyire látványos a kép.

kajszi

Kezdeti, pici foltok és egy korábbi fertőzés nagyobb foltjai a kajszi gyümölcsén.

őszibarack

Az őszibarack gyümölcsét is megfertőzi a betegség, de a gyümölcs szőrözöttsége miatt nem mindig vesszük észre. A vesszőn is láthatóak a lilás színezetű foltok.

Az eddig leírtakkal mindenki találkozott már, aki a csonthéjasokat termeszti. Viszont keveseknek tűnik fel, vagy legalább is kevesen keresik tudatosan, kevesen veszik figyelembe metszés közben a vesszőkön megjelenő tüneteket.

Pedig ezek a foltok komoly gondot jeleznek, s leggyakrabban az induló tenyészidőszakban az új fertőzések kiindulási helyei lesznek.

A vesszőkön ritkábban kör alakú, gyakrabban ovális (csónak alakú) besüppedő foltokat láthatunk. Itt is a lilás és a sötétedő szín különböző változatait láthatjuk. A foltok gyakran körülölelnek egy-egy rügyet, rügycsoportot, ami elhal. Ha a teljes hajtást körülöleli a folt, akkor a folt feletti rész elhal. A folt területén a kéreg gyakran felszakad, mézgásodás kezdődik. Tipikusan itt képződnek az áttelelő képletei, az úgynevezett konidiumtartói.

A teljes kár mértékét nehéz meghatározni, de a termés 30-50 %-a mehet veszendőbe a mennyiségi csökkenés, a minőségi romlás, vagy éppen a piacosság elvesztése miatt.

Ehhez társul a fák általános legyengüléséből, a vesszők rossz beéréséből fakadó termőképesség-csökkenés, a koronafenntartás és a metszés nehézségei, s ezen utóbbi kár több évre is kihatással van.

sztigmina

Ez az az állapot, amikor a gyümölcs sem piacra, sem fogyasztásra nem alkalmas.

Az előbbiekből következik, hogy fertőzési forrást képeznek a megbetegített vesszők, de a lehullott lombról sem szabad megfeledkezni, e helyeken a kórokozó micéliummal és konídiummal telel át. A kórokozó telelő alakja a kedvezőtlen körülményeket jól tűri, a növény felületén lévő konídiumok a hideggel szemben ellenállóak és 1–2 évig fertőzőképesek maradnak.

A fertőzés során bejutott és megtelepedett gomba életműködését tovább folytatja a növény szövetében, akár télen is képes konídiumokat létrehozni. Tavasszal a konídiumok vízcseppekkel a zöld növényrészekre kerülnek, ott csíráznak, majd csíratömlőjük a sztómán keresztül vagy a kutikulát áttörve a növénybe jut. Innét kezdve a fertőzési folyamat felgyorsul, egyre több tünet jelenik meg, s azok – öngerjesztő módon – további fertőzéseket indukálnak.

beteg vessző

Lilás szegélyű, besüppedő foltok a vesszőn. Egyértelműen sztigminás fertőzés tünete, s emellett a tavaszi fertőzés kiindulási helye, fertőzési forrás. Csak a vesszők eltávolítása segít.

A fertőzési folyamatnál említett vízcseppek, mint a fertőző anyag szállítói nagy fontossággal bírnak a fertőzés létrejöttében. Éppen ezért a kórokozó számára a csapadékos tavaszi időjárás alapvetően szükséges. Hőmérsékleti igény tekintetében a hűvös időjárás kedvező, az optimális hőmérsékleti érték 15 °C.

A betegség nagymértékű fellépésére tehát a csapadékos, hűvös tavaszi időjárást követően kell számítani.

Ez az év más volt, mint a többi

Ha most e tekintetben vizsgáljuk 2019 tavaszát, akkor választ kapunk az idei erős (és többször ismétlődő) fertőzésre. A tél vége, majd a március hónap is kimondottan száraz volt. Jött az április, s átlagos csapadékmennyiséget hozott. Ezt követően viszont határozott változást tapasztalhattunk, a május hónap messze a sokéves átlag feletti mennyiségű esőt (néha havat!) adott. Ez a hónap az 1981-2010 közötti mérések átlagát 113 %-kal meghaladta, és az 1901 óta vezetett mérések sorában a 2019. évi május lett a 3. legcsapadékosabb hónap.

Ha ehhez hozzátesszük a hőmérsékleti görbe alakulását, akkor azt látjuk, hogy az aktuális hőmérséklet folyamatosan a sokéves átlag alatt maradt, csak 4! napon haladta meg azt – akkor is csak 1 °C értéken belül. A havi átlaghőmérséklet 13-15 °C között mozgott, tájegységtől függően.

sztigmina

Egymást érik a sztigminás foltok a vesszőn, erős fertőzésre utal. A rügyek elpusztultak, nem hajtanak ki, s a vessző is elszárad, elpusztul.

És nincs vége, a június hónap is többször és bőségesen öntözte a határt. A havi csapadékmennyiség megközelítette a sokéves átlagot. Hőmérséklet tekintetében már nem beszélhetünk a kórokozó számára ennyire kedvező tartományról, de a fertőzés már korábban megtörtént, s a tünetek kifejlődését már semmi sem akadályozta. Az esős napokon pedig átmenetileg esett a hőmérséklet, s a két hatás együttesen újabb fertőzéseket indított el.

sztigmina

Felkopaszodott vesszők, már augusztus elejére elérte ezt az állapotot.

A lassan mögöttünk levő tenyészidőszak sokakat meggyőzött arról, hogy ezt a betegséget is komolyan kell venni, s ha ehhez társul még a rosszul beérő vesszők tömege, a fertőzés következtében elhaló rügyek, a legyengült fa csökkent termőképessége….

A betegség elleni védekezés nem egyszerű kérdés

Mint oly sok más károsítónál, itt is érvényes, hogy nincs egyetlen növényvédő szer, nincs egyetlen technológia, mely bevetése teljes biztonsággal megvédi fáinkat a betegségtől. Ráadásul a tünetek megjelenése – mint az normális folyamatban történik – a fertőzés megtörténtét, a betegség megjelenését jelzi. A tünetek megjelenését követő kezelések már csak lassítják vagy megállítják a károsítás növekedését, de a kialakult fertőzést gyógyítani nem képesek.

Ebből következik, hogy az igazán megbízható, hatásos védekezés a preventív jelleggel végzett kezelés. S e tekintetben a preventív kezelés korán kezdődik.

Több éves megfigyelés, hogy a kora tavasszal fertőző betegségek esetében a nyárvégi, őszi rezes lombfertőtlenítés igen jó megelőző hatást biztosít. A réz ráadásul segíti a vesszők beérését. A kezelés ismétlése lombhullás végéhez közeli időpontban megerősíti a védőhatást. Csonthéjasok esetében a nyárvégi kezelésre a kíméletesebb, finom szemcseméretű rezek közül ajánlott választani (pl. Cuproxat FW, Champion 2 FL, Funguran OH 50 WP, Kocide 2000). A lombhulláskor használt rézkészítmény lehet az olcsóbbak közé tartozó is.

A fertőzött és lehullott lomb fertőtlenítésére használhatók a lemosó permetszerek is, de talán hasznosabb a nitrogéntartalmú oldat kipermetezése a lombra. A műtrágya segít a szerves anyag elbontásában, így a kórokozók sem tudnak annak védelmében áttelelni. (A talaj meg kap egy kis tápanyagot.)

Nagyon fontos beavatkozási pont a metszés. Az emlegetett besüllyedő foltokat keresve és levágva, tetemes mennyiségű fertőző képletet távolítunk el fáinkról. Annál már csak az a jobb, ha elégetjük vagy elszállítjuk ezt a fertőzött nyesedéket.

A szezont ismét lemosó permetezéssel kezdjük, ami a levéllyukacsosodás mellett a tafrina, monília, baktériumos ágelhalások ellen is kifejti jótékony hatását. Természetesen itt ismét a réztartalmú készítmények egyikét kell elővenni.

Időzítés tekintetében annál jobb, minél közelebb esik a kezelés a rügyfakadáshoz vagy a virágbimbók kifesléséhez.

barack

Azért van remény, jól elkülöníthető a kezelés előtti szakasz (lyukacsos levél) és a kezelés utáni hajtásrész (egészséges, zöld).

A szezont ezzel még nem oldottuk meg. A fertőzések megelőzésre preventíven érdemes kezeléseket végezni. Ekkor már a réztartalmú készítmények nagy része kiesik a választékból a perzselés miatt. A finomszemcsés rézkészítményeket óvatosan lehet használni (pl. a Cuproxat FW engedélyokiratában megjelenik az őszibarackban, virágzás utáni használata).

A más hatóanyagcsoportba tartozó, kontakt módon ható készítmények közül ajánlottak a mancozeb, a captan vagy a ditianon hatóanyagú készítmények valamelyike. A folpet hatóanyagú készítményeket is ajánlják szakmai források, de a készítmények engedélyokirata nem tartalmazza az ilyen célú használatot. Felszívódó hatóanyagok közül a tiofanat-metil és a difenoconazol hatóanyagú termékek valamelyikét szintén bevethetjük.

Sajnálatos, hogy a tiofanat-metil hatóanyagot tartalmazó Topsin Metil készítmény cseresznyében, meggyben és szilvában is engedélyezett, de éppen őszibarackban és kajsziban nem!

Az utolsó 2 csoportba tartozó készítményeket kombinálva javasolt használni, vagyis kontakt és felszívódó készítmények tankkeverékét. A tenyészidőszakban a kezeléseket időjárástól, a fertőzési nyomástól függően 2-4 x kell ismételni.

Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy a növényvédelmi előrejelzésekre kíváncsi kattintson ide.

Az Agroinform ingyenes növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.