Az export mumusa

Mezőhegyesen ma növénytermesztés is folyik a vetőmag-előállítás mellett, így stabilabb gazdálkodás kell jellemezze, mint a csak állattenyésztéssel foglalkozó üzemeket. Csányi Attila a Bonafarm  vezérigazgatója szintén látja a növekedési potenciált a hazai agrárium zászlóshajójának szánt projektben (amiről korábban itt számoltunk be), de ha 20 millió fő élelmezésében gondolkodunk, akkor az export nehézségeit is meg kell oldanunk. A top agrármenedzser ezzel kapcsolatban egy akár potenciális aranybányát jelentő piaci rést is azonosított az Agroinform riporterével zajló beszélgetés során.

Csányi Attila a Bonafarm vezérigazgatója Forrás: Bonafarm Zrt.

Justin Viktor (Agroinform.hu): Integrálatlan a magyar agrárpiac, mit kell ilyenkor csinálni? Mit takar a piaci integráció egészen pontosan, hogyan kell ezt elképzelni?

Csányi Attila (Bonafarm): A legalapvetőbb dolog amit mindenkinek meg kell érteni, hogy

nem azt tudjuk eladni, amit termelünk, hanem azt, amire a piacnak szüksége van.

Ezért kell az élelmiszeripartól és a kiskereskedelemtől származtatni a piaci igényeket, és azoknak a termékeknek az alapanyagát kell megtermeltetni a mezőgazdasággal, amelyeket el lehet adni. Legyen szó tejről, húsról, az ahhoz szükséges takarmányról vagy takarmányipari alapanyagról. A megtermelt mennyiségeket a piaci igényeknek kell alárendelni. A termelés során felhasznált alapanyagok ára jelentősen ingadozik, a termelési költségek gyakran szélsőségesen hullámzanak,  aminek kockázatát illetve terheit csak egy jól szervezett élelmiszeripari integráció tudja megfelelően kezelni.

tej

"A termelés során felhasznált alapanyagok ára jelentősen ingadozik, a termelési költségek gyakran szélsőségesen hullámzanak,  aminek kockázatát illetve terheit csak egy jól szervezett élelmiszeripari integráció tudja megfelelően kezelni." – fotó: elements.envato.com

JV: Mit ért kezelés alatt? Mi történik ilyenkor?

CsA: Nálunk a Bonafarmnál egy csoporton belül több ágazat működik párhuzamosan. Az egyik évben keletkezik eredmény a sertésen, a másik évben pedig ugyanennyit, vagy ennek a dupláját elbukjuk , de előfordulhat, hogy a következő évben ismét keresünk ebben az ágazatban. Ugyanez megtörténhet a baromfiágazat esetében is. Ha például madárinfluenza-járvány van hazánkban, akkor masszívan veszteséges az ágazat, de ha a következő évben csak a környező országokban van madárinfluenza és minket elkerül, akkor az is előfordulhat, hogy duplán kompenzálódnak az előző évi károk.

Az a lényeg, hogy a mezőgazdasági termelő és az élelmiszeripari szereplő között olyan hosszú távú stratégiai együttműködés alakuljon ki, ahol a felvásárlási szerződések módot adnak arra hogy a veszteséges években a termelő ne menjen tönkre.

JV: Tehát tulajdonképpen egyfajta érdekszövetség, ahol vigyáznak egymásra az ágazati szereplők, és így megúszhatják azokat a csapásokat, melyek a piacot érik?

CsA: Így van. Azt gondolom, hogy az élelmiszeripar teherviselő képessége kicsit nagyobb, így célszerű, hogy ezekből a kockázatokból ezen ágazat szereplői egy kicsivel többet vállaljanak be.

JV: Köszönöm szépen, ez tökéletesen érthető. Mezőhegyesen szó esett piaci kiegyenlítő mechanizmusokról. Ezek ugyanezek lennének?

CsA: Mezőhegyesnek még nincs élelmiszeripari ágazata, és a tejet kivéve - amit a Sole-Mizo Zrt.-nek adnak el - jelenleg nincs hosszú távú szerződés sem nagy élelmiszerfeldolgozókkal. Kérdés, hogy a növénytermesztésben, vagy az állattenyésztésben fejlesztünk tovább, vagy netán más területen, esetleg regionális cégek irányába kilépve bővítjük a tevékenységet. Amennyiben az állattenyésztés, netán a csirke vagy a sertés lesz a befutó, abban az esetben mindenképpen ilyen hosszú távú szerződésekkel kell majd élni.

A Pick Szeged Zrt. üzeme Forrás: Bonafarm Zrt.

JV: És akkor pontosan mik ezek a piaci kiegyenlítő mechanizmusok, amik itt működhetnek majd?

CsA: Például ha egy sertéshízlaló telepet építünk, akkor mód van olyan szerződés megkötésére, aminek értelmében a vágóhíd bérhízlalási díjat fizet Mezőhegyesnek, és ezáltal a piaci ármozgások kockázatait nem nekünk kell állnunk, vagyis  ezen a területen csökken a cég piaci kitettsége. Tehát ha mondjuk a sertéstenyésztés máshol veszteséges lesz is, Mezőhegyesnek akkor is kiszámítható és eredményes éve lesz. De ilyen kiegyenlítő mechanizmusokból többféle is van. Nálunk (a Bonafarmnál) például a koca integrációesetében van piaci kitettsége a velünk dolgozó integrációs partnernek, de minden évben egyeztetünk, és a szerződéseinkben limitáljuk az árak csökkenését vagy növekedését annak érdekében, hogy egyikünket se tegye tönkre egy esetleges szélsőséges piaci áringadozás.

malac

"Az élelmiszeripar teherviselő képessége kicsit nagyobb, így célszerű, hogy ezekből a kockázatokból ezen ágazat szereplői egy kicsivel többet vállaljanak be." – fotó: elements.envato.com

JV: Az exportnövelés nehézségeiről esett szó. Van-e erre valamilyen külföldi piacépítő stratégia?

CsA: Nagyon sokan próbálkoznak exportstratégiák kidolgozásával .Kormányzati próbálkozás is van, és ágazatonként is kerültek ilyenek kialakításra különböző szakmai szervezetek koordinálásában. De a legfontosabb mégis az, hogy a cégek vezetőinek, az exportért felelős szakembereknek kell a legtöbbet tenni annak érdekében, hogy a magyar élelmiszerek külpiaci értékesítése növekedhessen. Nem elég csak piacot találni,  mert gyakran oda a helyi igényeknek megfelelő terméket kell fejleszteni, amit el lehet oda szállítani megfelelő minőségben és mennyiségben.  Előfordulhat, hogy teljesen új termelési kultúrát, logisztikát kell a „termék mögé" rakni. Ahhoz, hogy eddig a stádiumig elérjen a magyar exportáló és a külhoni vásárló partner, olyan bizalmi kapcsolatnak kell közöttük kialakulni, aminek kiépítéséhez több mint egy-két év is szükséges lehet. Ha a bizalom kialakult a kereskedelmi partnerek között, akkor hosszú távon működhet a kapcsolat úgy, hogy az mindkét fél számára gazdaságilag is eredményes.

JV: Erre megoldásként működik-e már valamiféle tudásmegosztás, jó gyakorlat megosztás - vagy létezik-e legalább már gondolatban ilyesmi - ahová a gazda odafordulhat, hogy jó, hát ez nekem régi probléma, hogyan is lehetne ezt megoldani?

CsA: Általánoságban nehéz a jó gyakorlatra vonatkozó információkat adni.  A piac rendkívüli módon töredezett, és oly sokféle, hogy ha a változatokat kívánnánk ujjainkkal összeszámolni, ahhoz az sem lenne elég, ha tíz kezünk lenne. Egyrészt ha ágazatonként nézzük, zöldség, gyümölcs, lekvár, ital, húskészítmény, hús, baromfi és így tovább, mindegyik esetében jelentősen eltérő piaci értékesítési lehetőségeket tapasztalhatunk. Míg tejterméket mondjuk az arab piacra és a tőlünk délkeletre levő piacokra tudunk szállítani, addig például a húskészítményeinket Németországban, és tőlünk északra, Csehországban, Szlovákiában keresik. Mivel a piac ennyire fragmentált, így nem rendelkezünk egy általános „tudásközponttal" sem.

Malacok a Bonafarm sertéstelepén. Forrás: Bonafarm Zrt.

JV: Milyen tanácsot adna annak, aki mégis azt kérdezi, hogy én valamiféle élelmiszeripari terméket gyártok és szeretnék az osztrák piacra kimenni? Internetezzen, a Google-al keresgéljen, vagy hova forduljon?

CsA: Ahogy jeleztem  a külpiacon való értékesítés lehetősége rendkívül ágazatfüggő. Bármelyik termék esetében először informálódnunk kell a piacról, a legfontosabb piaci szereplőkről a jellemző kereskedelmi és logisztikai kultúráról. Vannak olyan piacok, ahova képtelenség direktben bekerülni, ez csak regionális összegyűjtő pontokon keresztül lehetséges. Ezeket először be kell azonosítani, és úgy lehet tovább haladni. Ha van elegendő mennyiség, és ismerjük a végső felvevő piacot, érdemes direktben megkeresni a végső vevőt, de mindenképpen ismernünk kell hozzá a végső piac struktúráját, amiről gyakran nagyon nehéz információt szerezni. Ha Németországban keresnék, mondjuk, paprikára vevőt, akkor először azt kell megnéznem, hogy most ki értékesít ott nagy mennyiségben paprikát és ő honnan veszi. Sajnos ennél konkrétabb segítséget nem tudunk adni.

JV: Akkor ha mást nem, egy piaci rést mindenképpen találtunk.

CsA: Igen, vehetjük annak.

JV: Hogyan kerül át a Mezőhegyesen keletkező jó gyakorlat, a piaci tudás, tehát pont ez a fajta máshol annyira hiányzó ismeret az agrárágazatba Magyarországon? Vannak-e már elképzelések erre?

CsA: Meg kell mindenkinek mutatni működés közben a technológiát. Például bemutató rendezvények szervezésével. Ki kell alakítanunk az oktatáshoz szükséges intézményeket, mert abban biztos vagyok, hogy ha valaki kijön egyszer és megnézi az öntözőgépet, az nem lesz elegendő. Oktatási lehetőséget kell biztosítani. A fiatalokkal a technikumon keresztül lehet a tudást megosztani,  ennek  a kialakítását kell megoldanunk.