Tavaly, valamikor Erzsébet nap után azzal hagytuk abba a növényvédelmi helyzet értékelését, hogy a nagyon várt csapadék megérkezett, s talán még több is érkezik. Nos, azóta igen sok nap telt el, egy téli időszak, s már itt is van a tavasz. A fonalat azzal tudjuk felvenni, hogy esett eső, majd hó is, több alkalommal, de összességében mégsem lehetünk elégedettek, mert a tavaly ősszel összegyűlt csapadékhiány mostanra nem került pótlásra.
Az OMSZ adatai szerint januárban még országos átlagban a sokéves átlagnak megfelelő csapadékmennyiség esett (34 mm körüli mennyiség). Aztán jött a február, s benne egy csapadékszegény időszak. A sokéves átlagnak fele sem hullott le (14-15 mm havi szinten).
A március hónap ugyan nem ért még véget, s jöhetnek kellemes meglepetések e téren is, de az már megállapítható, hogy az első kért dekádban a többszöri ígéret ellenére nagyon szerény mennyiségben kaptunk esőt vagy havat. Ha ehhez hozzáadjuk az őszi hiányt s azt, hogy a december és a január sem sokat adott vissza, akkor el tudjuk képzelni, hogy milyen korán kell a kiszáradással számolni. A helyzeten csak ront a böjti szelek megérkezése, az elmúlt napokban volt részünk benne, s félő, hogy még további szeles napok jönnek. A jobbik verzió az, hogy az időjárás összeszedi magát, és többször, többet esik, s ezzel javít a talajok vízellátottságán. (Sajnos bátor jóslatnak kell azt tekinteni, ha valaki biztos ebben.)
Egy korábbi cikkben már áttekintettük a téli időjárást s a növények telelését. Általánosságban elmondható, hogy sem a szántóföldi növények, sem az ültetvények nem szenvedtek fagykárt. Az őszi kalászosok és a repcetáblák is kizöldültek, fejlődésnek indultak, a tél nyomai lassan eltűnnek. Az ültetvényekben általános a rügyduzzadás, de a csonthéjasok közül a kajszifák már díszbe öltöztek, azon a szép napos vasárnapon (március 10-én) kinyílott az első viráguk, s azóta halad előre a folyamat. Az ültetvények nagy részében befejezték a metszést, s eltávolították, elégették a levágott részeket.
2019. március 15. Ez a kajszifa is ünnepelt, megmutatta szép virágát.
A kajsziültetvényekben már a monília elleni védekezés van napirenden, szokatlanul korán indul a permetezési szezon. Szerencsére az időjárás-előrejelzés fokozatos melegedést ígér, s ami máshol gond, az itt kedvező – az esőmentes napokra gondolunk. A száraz, napos, kellemesen meleg időszak nem igazán kedvez a moníliás virágszáradás kórokozójának, ennek ellenére az elmúlt években megtanultuk, hogy védekezés nélkül nem lehet a betegség fellépését megakadályozni. Sajnos a hajnalihőmérséklet-előrejelzés aggodalomra ad okot. 20-21-22-e éjszakára fagyot ígér az OMSZ, akár -1– 6 oC is jöhet. A kajszi esetében ez képes még kötődés előtt „betakarítani” a termést, így a védekezés nem maradhat el.
Több lehetőség is rendelkezésre áll. A virágok védelmében a fagyvédelmi öntözés lehet, hogy nem a legjobb megoldás, a levegő keverése ott lehet eredményes, ahol a megülő fagyos légtömeg pusztít. A paraffinhengerek égetése megfelelő kötésben (ültetvényfűtés) talán a legígéretesebb, de a fagyvédelmi kezelések is sokat fejlődtek. Magyar fejlesztésű a „Köd-Sárkány”, s az első eredmények nagyon biztatóak.
A többi ültetvényben kicsit több idő jut a szezon beindítására. A lemosó permetezések ideje jött el. Ahogy csökkennek a vegetációban végezhető kezelések lehetőségei, úgy nő a lemosó permetezések jelentősége. Mind a kártevők, mind a kórokozók telelő alakjait tudjuk megcélozni a kezelésekkel, s ezzel a kezdeti károsítónyomást jelentősen csökkenteni.
Tavaly is és már évek óta a levéltetvek visszatérően súlyos gondot okoznak, ilyenkor tojásaik ott telelnek az ültetvényben. Hasonlóképpen visszatértek a pajzstetvek, a vértetű, s az atkák telelő alakjait is el lehet érni így kora tavasszal.
Áttérve a szántóföldre, kezdjük az őszi kalászosokkal. Az őszi árpa bokrosodás (3-5 mellékhajtás), az őszi búza bokrosodás kezdete (1-2 mellékhajtás) állapotában van.
Ősziárpa-tábla 2019. 02. 20-án. Általános a sárgulásos tünet, és foltonként még határozottabban látszik.
Az előbbi tábla növényzete közelebbről. Van itt minden, korai vetés, sűrű, túlfejlett állomány, s a betegségek tünetei is ott vannak.
A kalászosok őszi fejlődése – a kései vetés, szárazság miatt – kissé elmaradt a szokásostól, így a tavasz során elsők között hengerezéssel javítják a bokrosodást, de jót tesz ez a kiszórt fejtrágya oldódásának, hasznosulásának is. Betegségek közül őszi búzában a lisztharmatot és a sárgarozsdát kell kiemelni. A korábban vetett (fejlettebb, sűrűbb) állományokban általában gyenge mértékű lisztharmatfertőzés alakult ki az ősz folyamán (egy-két érzékenyebb fajtán közepes fertőzés).
A természet csodája: kukorica utáni kései vetés, ennek ellenére zöld, egészséges, bokrosodik az őszi búza.
A tavalyi nyár vége-őszi időszak kedvezett a rozsdabetegségeknek. Út mentén, táblaszéleken, árvakeléseken erős mértékű sárgarozsda-fertőzés alakult ki. Ez a fertőzés (vetésidőtől függően) a táblákon is megjelent kisebb-nagyobb mértékben. A táblán belül általában csak gyenge szintet ért el a betegség. A mikroszkópi vizsgálatok egyértelműen igazolják, hogy a kórokozók kiválóan teleltek, így amennyiben melegszik és csapadékosabbra, párásabbra vált időjárásunk, a fertőzések elindulnak.
Az ősziárpa-állományokban szintén hasonló a helyzet a lisztharmat, a hálózatos levélfoltosság és a fahéjbarna levélfoltosság tekintetében. A betegségek gyenge-közepes fertőzéssel voltak jelen ősszel, így jelenleg is ezzel a fertőzési nyomással indul majd a szezon.
Az őszi lisztharmatfertőzés nyomai, s mellette a pirenofórás fertőzés tünetei őszi árpán.
A hosszú, meleg őszön a levéltetvek gyenge mértékű fertőzöttség mellett, de általánosan megfigyelhetők voltak a táblákon, s ez az oka a vírusfertőzésnek, ami aztán jól belesimul a tavaszi sárgulásos tünetegyüttesbe. Reméljük, a fejtrágya, a napsütés és egy kis csapadék majd visszahozza az árpa zöld színét.
Az őszikáposztarepce-állományok nagy része jelenleg még tőlevélrózsa-állapotban van. A homokos, lazább, könnyebben felmelegedő talajokon már a szárbaindulás kezdete látható.
Február végén még a telelő állapotát mutatta a repce.
A műtrágyaszórást a kalászosokhoz hasonlóan ~2 hete megkezdték. Eső minimális mennyiségben hullott, amely bemoshatta volna a tápanyagot, ezért több helyen még kivárnak a termelők a száraz időjárás miatt.
A február 20-a körül kihelyezett sárga tálak fogásai alapján a repceszárormányos első betelepedési hulláma lezajlott. Ez részben a lehűléssel, de legfőképp az időben elvégzett védekezésekkel magyarázható. A fogás, ahogy számítani lehetett, tömeges volt (30-150 db imágó/csapda/3 nap!). A tojásrakás kezdete március 6-a körüli időpontra tehető, ekkor észlelési szinten találtunk már lárvát is a levélnyélben. Jelenleg a repceszárormányos egyedszáma visszaesett 1-2 db imágó/csapda/3 nap számra. Ezzel szemben a március 7-étől sárga tálakban megjelenő repcefénybogár egyedszáma mostanra hirtelen megnőtt 20-30 db imágó/csapda/3 nap számra.
Ez egy kicsit másképp néz ki, mint a korábbi repcefotó. Március 19-én készült a felvétel, zöld, erős repceállomány. Széles sortávval vetették, a sorközt most kultivátorozták.
Betegségek közül a fómás levélfoltosság a fogékonyabb fajtákon, hibrideken helyenként közepes mértékű fertőzéssel jelent meg ősszel. Ahol megkésett (vagy esetleg elmaradt) a regulátorozás, ott fokozottabb a betegség megjelenése. Jelenleg az alsó levelek a táblák többségén leszáradtak, de a piknídiumokból induló fertőzés kedvező körülmények között bekövetkezhet.
A repce elhaló levelein fómás levélfoltosság tünetei, s ezek a foltok a piknídiumokkal lehetnek az új fertőzés kiinduló forrásai.
Ha még több növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre és a rajzási táblázatokra kíváncsi, kattintson ide. Az Agroinform Növényvédőszer-adatbázisa elérhető ide kattintva.
