Ebbe a kategóriába azon bioüzemanyagok tartoznak, melyeket olyan anyagokból nyernek, amelyek nincsenek közvetlen versenyhelyzetben az élelmiszer- és takarmánynövényekkel. Ez utóbbi kategóriába tartoznak az algák, melyekhez régóta nagy reményeket fűznek és most ismét az érdeklődés homlokterébe kerültek.

Ismeretes, hogy az algatermelést nyílt és zárt rendszerben lehet folytatni. Az előbbiben a termelést autotróf algák végzik keringtető medencékben vagy tavakban. A sokkal eredményesebb és biztonságosabb zárt rendszerben a természetes fény mellett mesterséges világításról is gondoskodnak és természetesen az optimális hőmérséklet fenntartását is biztosítják, miközben az algák tápanyagigényét a tápvízhez adagolt szervetlen és szerves anyagokkal egészítik ki.

Ez utóbbi lehet szennyvíz vagy hígtrágya, aminek környezetvédelmi jelentőségét fölösleges is magyarázni. A folyamatok foto-bioreaktorokban mennek végbe, miközben a keletkező hulladékhő és a CO2 visszajuttatható a tenyészetekbe, ezzel is javítva a módszer hatékonyságát. A keletkező alga-biomasszából nyerik majd ki a bioüzemanyagot, melyből előállítható algaolajat a repceolajhoz hasonlóan átészterezik.

Az így nyert algaolaj-metilészter (rövidítve: AME) számos tulajdonságában közel áll a gázolajhoz, fűtőértékét illetően némileg még meg is haladja azt. A kedvező eredmények (hozamok, minőségi mutatók) láttán való fellelkesedés ellenére sajnos számolni kell azzal, hogy igen tetemesek a beruházási és a működtetési költségek. Így érthető, hogy eddig az EU-ban az alga-biomasza előállítására kevés üzem rendezkedett be, ezért a bioenergetikai termékek piacán az algatermékek részesedése jelenleg még igencsak szegény.

De az energiaszektor kihívásai láttán az EU az algatermelésben nagy jövőt lát, ezért a termelésre és feldolgozásra vonatkozó kutatásokat, technológiai fejlesztéseket jelentősen támogatja, különös tekintettel a költségcsökkentés lehetőségeire. Az algatermeléssel nyert olaj, mint „főtermék" hasznosítása mellett az agrárpolitikai és környezetvédelmi előnyöket sem szabad elfelejteni.

Egyrészt az algatermelés révén az üvegházhatású gázok kibocsátásában csökkentést lehet elérni, mivel nem jelent a termelése veszélyt a szántóföldi növénytermesztő területekre (azaz azok bioüzemanyag-termelésre való „átállítására"). Másrészt az algák környezetvédelemben betöltött szerepe abban nyilvánul meg, hogy a tenyésztésükhöz a különben környezetszennyezési gondokat okozó szennyvizeket kiválóan hasznosítani lehet.

Remélhetőleg az egyelőre még magas termelési költségek okozta gondokon hamarosan túl lehet lenni és a tömeges algatermelés beindulásával az EU energiagazdálkodásának hatékonyságát jelentős mértékben javítani lehet. Egyúttal a környezetvédelem céljait (szennyvízhasznosítás, csökkenő légszennyezés) is szolgálni tudják.