A freshplaza.com cikke szerint ennek egyik része az, hogy a (zöldség)termesztés tekintélyes része a szántóföldekről a városokba, többnyire zárt termelési egységekbe vonul be. Ez főleg azért történik, mert a világban megtermelt élelmiszereknek mintegy felét a városok fogyasztják el. Egy londoni építészmérnök kijelentette, hogy ő ennek az óriási városnak a gyümölcs- és zöldség szükségletét 80 százalékban a háztetőkön elő tudná állítani.

Bár a városi termelés magas költségekkel jár együtt, de ugyanakkor abszolút frissen juttatja el a terméket a fogyasztókhoz, sokkal kisebb fuvarköltséget igényel, és a víz-, illetve a növényvédőszer-felhasználás több mint háromnegyed részének megtakarítását teszi lehetővé, az időjárás kedvezőtlen hatásait pedig teljesen kiküszöböli. A leglényegesebb előny azonban a víztakarékosság, amely világszerte mindent felülír, mivel a vízhiány 2020-ra már ötmilliárd embert fog érinteni. A termőegységek építését úgy kell megoldani, hogy lehetőség legyen az öntözővíz recirkulációjára.

zöldség

Magas költségei ellenére sok előnnyel jár együtt a városi termesztés – fotó: Shutterstock

Az élelmiszerellátás másik kulcskérdése az új élelmiszerforrások feltárása, mivel jelenleg az ilyen célra alkalmas 27.000 növényfaj közül csak mintegy 250 fajt használunk ki, ami óriási tartalékot jelent, ennek feltárása azonban jóformán még el sem kezdődött. Ugyancsak óriási kihívás a pazarlás visszafogása. Ez nemcsak az élelmiszer-hulladékok képződésének, hanem a nyersanyagok ésszerűtlen felhasználásának korlátozását is jelenti, így pl. nem szabad a sárgarépát vodkagyártásra pazarolni.