A növénytermesztés géprendszerében ketté kell választani a kis- és közép, illetve a nagyüzemi termelés gépesítésének kérdését. A lényegében önfoglalkoztató családi gazdaságok esetében az alapgépek beszerzése, korszerűsítése a cél, azzal, hogy az olyan gépek esetében, amelyek beláthatóan nem üzemeltethetők kis területen (kombájn, növényvédelmi gépek, különösen a helikopter stb.) a géptársulások, vagy a mezőgazdaságot vállalkozásszerűen kiszolgálók részesüljenek támogatásban. A nagyüzemek esetében pedig a közfunkciós jelentőségű befektetéseket (raktárak, logisztikai egységek, termelésszervezési feladatok, közhasznú berendezések üzemeltetése – termékátvevő-, terményszárító-, elsődleges feldolgozói tevékenység stb.) kell segíteni. Esetükben a támogatásból ki kell hagyni a termeléshez szükséges alapgépek beszerzését.

A talajművelés fejlesztése a növénytermesztési feladatok időben, jó minőségben és gazdaságosan történő végrehajtását az alkalmazott gépek, gépcsoportok számának és méretének növekedését követeli meg, ami mellékhatásként felveti a talajtömörödés veszélyét. Ellene a környezet-orientált talajművelési rendszer lehet hatékony.

A forgatásos alapművelés területén újdonságként jelentkezik a sekély szántás újbóli „felfedezése”. A hagyományos ekék területén ma már egyeduralkodónak számít a váltvaforgató kivitel, természetesen egymenetes elmunkáló berendezéssel kiegészítve. A forgatás nélküli alapművelés területén marad a nehéz tárcsás boronák és a mulcs-lazítók/kultivátorok terjedése.

A kiegészítő talajművelést meghatározó magágy készítő gépek fejlődését a magágy készítés és vetés összekapcsolása jelentheti. A ma már hagyományosnak tekinthető rotációs borona-vetőgép kombinációk mellett nagy számban készülnek a mulcs-vetőgép változatok.


A vető-, ültető- és a palántázó gépek fejlesztése a vetési pontosság növelése, a vetési mélység tartása, a talajelőkészítő gépekhez kapcsolás lehetőségének megteremtése irányába hat.
A munkaidő jobb kihasználását teszi lehetővé – sőt az éjszakai vetést is - az un. „autofarm” gépvezetési rendszer alkalmazása. A műholdak által nyújtott lehetőségek további bővülésével a +/- 2cm-es pontosságú csatlakozást biztosító módszer elterjedése a nagyméretű táblákkal rendelkező gazdaságokban várható. A módszer energia-és anyagtakarékos művelést tesz lehetővé. Várható az irányító rendszerek moduluáris kialakítása, azaz a fő egységek több műveletben, többféle gépen lesznek felhasználhatók.

A szemenként vető gépek fejlődési tendenciáit továbbra is a cukorrépa és a kukorica, napraforgó, stb. vetése szerinti agrotechnikai követelmények határozzák meg. A cukorrépa vetésére jelenleg és a jövőben is főleg a belső feltöltésű cellás adagoló kerékkel készülő vetőgépeket használják. A kukorica és a napraforgó vetésére a jövőben is a pneumatikus vetőgépeket fogjuk használni.
A burgonya ültető gépek fejlesztése a merítőkanalas, nagy gumótartályos gépek irányába történt és ez a tendencia a jövőben is megmarad. A percenként kiültethető gumók száma 600 db/perc körül alakul és ezt a soronkénti 2-3 kanálsorral érik el.

A palántázás gépei terén a jövőben várható az automatikus működésű gépek terjedése. A tálcás és a papírcserepes palánták ültetésére szolgáló gépek a kézi munkaerő költségeinek növekedésével egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert.
A növényápolás céljának elérése érdekében már a talajművelés és a vetőágy készítés során célszerűen kell a művelő eszközöket kiválasztani. A kelés utáni növényápolásban az eddiginél is fontosabb szerepet kapnak a különböző gyomfésűk. A kapásnövények mechanikus gyomirtására távlatilag is alkalmazhatók a sorművelő kultivátorok, a műveleti teljesítmények növelése és a növénysérülések csökkentése érdekében azonban itt is várható a szenzor- és a vezérléstechnika szélesebb körű alkalmazása.
A szántóföldi permetezőgépek fejlesztése folyamatos. Várható, hogy a korszerű permetezőgépeket kivétel nélkül felszerelik szabályzó rendszerekkel, továbbá a permetező gépeket betáplálásos rendszerrel szerelik fel, ahol a víznek és a vegyszernek külön áramlási rendszere van. Ezzel a kijuttatás pontossága növelhető, a vegyszermaradék kiküszöbölhető, a gép tisztításából eredő környezeti károk csökkenthetők. A pontos fogáscsatlakoztatást egyre inkább a térinformatika eszközeivel oldják meg - beleértve a párhuzamosan vezető rendszert és a sokkal nagyobb haladási sebességet és területteljesítményt biztosító automata kormányzást, amely a domborzati viszonyok, a fényviszonyok, a köd korlátozó hatását is feledtetik. A vegyszer mennyiséget nagyságrendekkel lehet csökkenteni az on-line gyomfelismerő rendszerek elterjedésével.
 
 

Az ültetvénypermetező gépek térben elhelyezkedő célfelületet kezelnek, ahol a peszticid kijuttatásának egyik megoldása lesz a már ma is alkalmazott osztott szóró csövekkel szerelt permetező gép, a másik a célzott permetezés, ahol szenzorok érzékelik a lombot és a szórófejek csak akkor működnek, ha célfelülettel vannak szemben.

A szervestrágyák kijuttatása egyre inkább a nagyobb munkaszélességű, röpítőtárcsás szóró szerkezetekkel történik, pontos adagolás és meghatározott munkaszélesség mellett. A fogások csatlakoztatása GPS alapú párhuzamosan vezető rendszerekkel és elsősorban a szolgáltatás jellegű kijuttatásnál nagy teljesítményű, automatikus kormányzású, többcélú eszközhordozó gépekkel lehetséges. A szilárd műtrágyák nagy munkaszélességű, jól szabályozható röpítőtárcsás műtrágyaszóró gépekkel lesznek kijuttathatók. Ezek fogáscsatlakoztatása már nem képzelhető el a GPS-re alapozott párhuzamosan vezető rendszerek, vagy az automata kormányzás nélkül. Az automata kormányzás által biztosított nagy sebesség, és ezzel a nagy területteljesítmény olyan versenyelőnyt jelent e technika alkalmazói számára, amelyet hagyományos technikákkal nem lehet behozni.
A hígtrágyák kijuttatása elsősorban a jól szabályozható, a környezeti terhelést csökkentő, talajba sekélyen injektáló rendszerekkel történik.

A szemes termények betakarításánál az arató-cséplő gépek teljesítményének folyamatos növekedése figyelhető meg. Általánosan használt üzemeltetési felszerelés lesz a GPS alkalmazásával megvalósított precíziós gazdálkodást szolgáló hozammérő, vagy a terhelés-munkasebesség összhangját felügyelő informatikai rendszer. Terjedni fognak a kormányzást, iránytartást és a fogások pontos megválasztását szolgáló berendezések.
A szálastakarmányok, a szemes termények és a gyökgumósok betakarítása során a munkaminőség változatlan garantálása mellett a teljesítmények növelése és a fajlagos energiaráfordítás csökkentése és a gépek megbízhatóságának növelése tekintendő elsőrendű feladatnak. A felhasznált informatikai megoldások egy része a gép kezelőjének munkáját segíti és minimális szintre szorítja az üzemeltetésben előforduló, szubjektív okokra visszavezethető hibák számát.

A szálastakarmányok betakarításában a rotációs vágószerkezettel szerelt, 2 - 6 méter munkaszélességű gépek széleskörű elterjedése várható. A betakarítási technológiákban alkalmazzák a rendfelszedő pótkocsikat 30-50 köbméter térfogattal és ki-bekapcsolható aprító késekkel. Fontos szempont a 40-50 km/h, sőt a 60-80 km/h haladási sebesség elérése. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező államokban a bálázásos és az aprított terményre alapozott technológiák az uralkodók. Az erjesztett tömegtakarmány készítésére az olcsó falközi betonsilók mellett a silófóliás technológia is tovább terjed.

Dr. Csizmazia Zoltán