Tavaly júliusban a kanadai Brit Kolumbia Egyetem kutatói 36 mézmintában vizsgálták a különböző fémek koncentrációit a párizsi kaptárakban. Az Environmental Science & Technology Letters című folyóiratban közzétett tanulmány adatai szerint a mintákban 3,5-ször magasabb volt az ólomszint, mint a tűzvész előtt – írja a hvg.hu a Phys.Org tudományos-ismeretterjesztő hírportál cikkére hivatkozva.

A mintákban 3,5-ször magasabb volt az ólomszint, mint a tűzvész előtt – fotó: Pixabay

A kutatók a katasztrófa éjszakáján uralkodó széljárás alapján pontosan behatárolták a füstcsóva mozgásának irányát. Azokban a mézekben, amelyek a csóva útjába estek megemelkedett ólomszintet mértek. A legmagasabb ólomkoncentrációt – grammonként 0,08 mikrogrammot – a székesegyháztól öt kilométerre lévő kaptárból származó mintában mutatták ki. Az Európai Unió grammonként 0,10 mikrogrammban maximalizálja a szirupok, édesítők és gyümölcslevek ólomtartalmát, így a szennyezés mértéke még az EU-s határértéken belül van.

Az ólom gyakori építőanyag volt a 12. századi Párizsban, amikor a Notre-Dame is épült. A székesegyház teteje és egyik tornya is több száz tonna ólmot tartalmazott. A tűzben ennek nagy része egyszerűen elolvadt, jelentős része azonban a levegőbe került.

Dominique Weis, az egyetem munkatársa elmondta, egészen egyedülálló kutatási lehetőséget biztosított, hogy a Notre-Dame tele volt ólommal. Ennek köszönhetően a vizsgálatok során sikerült kimutatni, hogy a méz is egy hasznos jelzője lehet a környezetszennyezésnek, különösen egy olyan intenzív környezetkárosító eseménynek, mint a székesegyház leégése.