Ebből a szem­pont­ból a nö­vény­vé­del­mi szak­em­ber ál­ta­lá­ban könnyű hely­zet­ben van, hi­szen a szá­raz­ság­nak éppúgy meg­van­nak a ma­ga nö­vény­vé­del­mi gond­jai, mint az esős év­já­ra­tok­nak. Erről te­hát le­het so­kat be­szél­ni, de ke­ve­set mon­da­ni, kü­lö­nö­sen 2006-ról, ami­kor szá­ra­zabb és ki­fe­je­zet­ten csa­pa­dé­kos idősza­kok is előfor­dul­tak, el­térő mó­don be­fo­lyá­sol­va az egyes kul­tú­rák fejlődését. Hagy­juk te­hát ezt a meg­kö­ze­lí­tést! Ma­rad­junk csak annyi­ban, hogy a növényvédő sze­rek gyár­tói és a kereskedők nem zár­tak rossz évet...

A növényvédő szak­em­ber­gár­da si­ke­re­sen bir­kó­zott meg a felada­tok­kal, hi­szen nem vol­tak nagy jár­vá­nyok és gra­dá­ciók, nem volt el­lá­tá­si prob­lé­ma, és a növényvédő sze­rek ha­mi­sí­tói­nak ak­ti­vi­tá­sa is csil­la­pod­ni lát­szik.

Az élel­mi­szer-biz­ton­ság­ban ko­ránt­sem ilyen ró­zsás a hely­zet. A nagy át­cím­ké­zé­si-ha­mi­sí­tá­si bot­rány ár­nyé­ká­ban – mint már annyi­szor – ke­vés­sé kel­tet­te fel a saj­tó érdeklődését az egyik so­mo­gyi gaz­dál­ko­dó­nál ta­lált növényvédő szer­rel a megen­ge­dett­nél jó­val na­gyobb mér­ték­ben szennye­zett al­ma­té­tel fel­de­rí­té­se és ér­té­ke­sí­té­sé­nek megaka­dá­lyo­zá­sa. An­nak sincs nagy vissz­hang­ja, hogy az év vé­gén csak­nem min­den ti­ze­dik Olaszor­szág­ból szár­ma­zó el­lenőrzött szőlőszál­lít­mány for­gal­ma­zá­sát kel­lett a ma­gyar ha­tó­ság­nak meg­til­ta­nia.

So­kan és sok­szor el­mond­tuk az el­múlt évek­ben, hogy uniós csat­la­ko­zá­sun­kat kö­vetően az or­szág nö­vény-e­gész­ség­ügyi és élel­mi­szer-biz­ton­sá­ga – nem ke­ve­sek vá­ra­ko­zá­sá­val és sok­szor a hi­va­ta­los op­ti­mis­ta nyi­lat­ko­za­tok­kal el­len­tét­ben – nem ja­vul, ha­nem rom­lik. Az el­múlt he­tek tör­té­né­sei az élel­mi­szer-biz­ton­ság te­rü­le­tén ezt saj­ná­la­to­san iga­zol­ták.

A nö­vény-e­gész­ség­ügyi ál­la­po­tok sem job­bak. Mintegy tíz olyan ká­ro­sí­tót ta­lál­tak meg a szak­em­be­rek az el­múlt évek­ben, ame­lyek ma­gyaror­szá­gi előfor­du­lá­sá­ról ko­ráb­ban nem volt tu­do­má­sunk. Ter­mé­sze­te­sen nem ál­lít­juk, hogy min­den eset­ben di­rekt össze­füg­gés van a ká­ro­sí­tó ha­zai meg­je­le­né­se és az EU-csatlakozásunk kö­zött, hi­szen a globalizált vi­lág­ke­res­ke­de­lem a csat­la­ko­zás nél­kül is ma­gá­val hor­doz­za en­nek ve­szé­lyét. A dísz­nö­vé­nyek ká­ro­sí­tói, a bur­go­nya egyes meg­be­te­ge­dé­sei vo­nat­ko­zá­sá­ban azon­ban ez egyér­tel­mű a szak­em­be­rek szá­má­ra ak­kor is, ha konk­ré­tan, utó­la­go­san, so­ha nem le­het be­bi­zo­nyí­ta­ni, hogy az adott ká­ro­sí­tó mely té­tel­lel ke­rült be Ma­gyaror­szág­ra.

Itt az ide­je te­hát, hogy új­ra­gom­bol­juk a ka­bá­tot! Hogy új­ra ele­mez­zük a kiala­kult hely­ze­tet, az el­múlt évek ta­pasz­ta­la­tait! Ne a főköny­velői szem­lé­let, a szak­em­be­rek be­vo­ná­sa nél­kül szü­le­tett po­li­ti­kai dön­té­sek ha­tá­roz­zák meg a ma­gyar nö­vény­ter­mesz­tés nö­vény-e­gész­ség­ügyi biz­ton­sá­gát, a ma­gyar fo­gyasz­tó élel­mi­szer-biz­ton­sá­gát, ha­nem a jó­zan szak­mai meg­fon­to­lá­sok, a kü­lön­fé­le érin­tett szak­mák és szak­em­be­rek össze­fo­gá­sá­nak és együtt­gon­dol­ko­dá­sá­nak ered­mé­nye­ként meg­fo­gal­maz­ha­tó, megala­po­zott szak­mai ja­vas­la­tok. Az utol­só utá­ni órá­ban va­gyunk!

Té­ve­dés azt hin­ni, hogy ezek a felada­tok „a ma­ga­sabb kö­rök”, a ve­zetők felada­tai. A ma­gyar nö­vény­vé­del­mi szak­ma ép­pen az ez­red­for­du­lón, a Mil­len­nium évé­ben lett „nagy­ko­rú”, ami­kor megala­kí­tot­ta a ma­ga szak­mai ka­ma­rá­ját, le­hetőséget te­remt­ve ar­ra, hogy hi­va­ta­lo­san fog­lal­has­son ál­lást azok­ban a kér­dé­sek­ben, ame­lyek­hez ná­la job­ban sen­ki nem ért­het. A gyer­mek­be­teg­sé­ge­ket még nem tel­jes mér­ték­ben levetkőzve, nem kis aka­dá­lyok­kal ne­he­zí­tett úton ha­lad ka­ma­ránk előre. Fel kell nőnie a to­váb­bi felada­tok­hoz is.

Szak­mánk szá­má­ra az egyik leg­na­gyobb ki­hí­vás, hogy a rend­szer­vál­tás óta meg­vál­to­zott mezőgaz­da­sá­gi üze­mi struk­tú­rá­ban ho­gyan tud­juk ki­szol­gál­ni a még ma is fo­lya­ma­to­san ala­ku­ló ter­melői kör igé­nyeit, pó­tol­va a sok he­lyütt hiány­zó szak­mai fel­ké­szült­sé­get. A ter­melői ol­da­lon még nem tu­da­to­sult, hogy a nö­vény­vé­del­mi ta­nács­adás, a vé­de­ke­zé­si mun­kák irá­nyí­tá­sa ugyanúgy fi­zetős szol­gál­ta­tás, mint pl. az ál­lat­or­vo­sé, az adó­ta­nács­adóé vagy sok más egyéb szak­em­be­ré. Ré­gen el­múlt az az idő, ami­kor a ház­tá­jit is in­teg­rá­ló szö­vet­ke­zet szak­em­be­re in­gye­nes nö­vény­vé­del­mi ta­ná­csok­kal is el­lát­ta a kis­üze­mek ter­melőit. Több, ki­fe­je­zet­ten jól pros­pe­rá­ló ta­nács­adá­si és szol­gál­ta­tó vál­lal­ko­zás el­le­né­re az or­szág­ban a le­fe­det­len te­rü­le­tek ará­nya jó­val na­gyobb, mint a jól el­lá­tot­ta­ké. Ez utób­bia­kon jó­részt a növényvédő szert gyár­tó cé­gek te­rü­le­ti eladói je­len­tik a köz­vet­len szak­mai in­for­má­ció egyet­len for­rá­sát. Az e te­rü­le­ten dol­go­zók egyi­ké­nek sem vet­het­jük a sze­mé­re, ha ta­ná­csai­val mindenekelőtt sa­ját eladá­si cél­jait szol­gál­ja, és nem az ő hi­bá­juk, hogy Ma­gyaror­szá­gon a hely­zet így ala­kult.

Szak­mai ka­ma­ránk so­kat tett már a hely­zet ja­ví­tá­sáért, és ez az egész ma­gyar mezőgaz­da­ság ér­de­ke is. A növényvédő szak­em­be­rek kez­de­mé­nyező sze­re­pet vál­lal­hat­nak egy olyan szak­ta­nács­adó há­ló­zat kiala­kí­tá­sá­ban, amely nem csak szak­mai, tech­no­ló­giai szem­pont­ból se­gí­ti a gaz­dál­ko­dók mun­ká­ját, ha­nem az EU ál­tal előírt ad­mi­niszt­rá­ciós felada­tok el­vég­zé­sé­ben is köz­re­mű­kö­dik, be­leért­ve a pá­lyá­zat­írást éppúgy, mint a tel­je­sí­tés vég­re­haj­tá­sá­nak ad­mi­niszt­rá­ció­ját. Tu­dom, ezen az úton is sok az aka­dály, és a nem kellően hoz­záértők fo­lya­ma­to­san épí­tik is az új gá­ta­kat. A krea­ti­vi­tás, a ter­melőknél meg­szer­zett bi­za­lom azon­ban át­se­gít eze­ken a ne­héz­sé­ge­ken.

Fo­lyó­ira­tunk, a Nö­vény­vé­de­lem eb­ben a mun­ká­ban kí­ván a ma­ga esz­kö­zei­vel se­gí­te­ni ol­va­sói­nak, a szak­em­be­rek­nek. Ezért igyek­szünk új és kor­sze­rű is­me­re­te­ket nyúj­ta­ni tech­no­ló­giai ro­va­tunk­ban a nagy kul­tú­rák után a ta­lán nem min­den szak­em­bert érintő, ún. kis kul­tú­rák tech­no­ló­giá­já­nak köz­readá­sá­val. EU ro­va­tunk a brüssze­li Bi­zott­ság­ban és más uniós dön­tés­ho­zó fó­ru­mok mun­ká­já­ról tá­jé­koz­tat – ter­mé­sze­te­sen csak szak­te­rü­le­tün­ket érintően. Szí­ve­sen fo­gad­juk az Önök ja­vas­la­tait, hogy mi­lyen to­váb­bi in­for­má­ciók­kal, eset­leg ma­gya­rá­za­tok­kal és ér­tel­me­zé­sek­kel te­het­jük ered­mé­nye­seb­bé a mun­ká­ju­kat.

A Szer­kesztőbi­zott­ság ne­vé­ben eh­hez kí­vá­nok Önök­nek mindenekelőtt jó egész­sé­get, ki­tar­tást és sze­mé­lyes bol­dog­sá­got, mert ezek nél­kül a még­oly si­ke­res mun­ka sem tud ma­ra­dék­ta­lan örö­met okoz­ni!

Eke Ist­ván
a Szer­kesztőbi­zott­ság el­nö­ke