A gabonafélék és az olajosmagvak termelése és forgalma bővül, aminek mozgatója a bioüzemanyag gyártás. A termelés olajnövényekből mintegy 70 %-kal, kukoricából 20 %-kal növekszik, a bioenergia célú felhasználás viszont olajosmagvakból 10,2 millió tonnáról 19,5 millió tonnára, kukoricából 1,0 millió tonnáról 5,1 millió tonnára, egyéb gabonafélékből 5,0 millió tonnára emelkedik.

A bioüzemanyag célú olajnövényeknek 10 %-át a pihentetett területeken állítják elő. Olajnövényekből a termelés növekedése ellenére az EU-27 belső felhasználásának felét továbbra is importból kell fedezni. A napraforgómag ára mintegy 15 %-kal, a repcéé 8-10 %-kal emelkedik. A bioüzemanyag ipar fejlesztése és az import sem lesz azonban elegendő ahhoz, hogy az EU 2010-re a szállításban felhasznált üzemanyagok 5,75 %-át növényi forrásból biztosítsa, a reális cél inkább a 6,9 %-os részarány 2020-ig történő elérése.

A gabonafélék termésátlaga 4,7 t/ha-ról 5,1-re emelkedik 2014-re. Ezen belül az EU-15-ben termésátlag 6,1 t/ha, a 10+2-ben várhatóan 3,7 t/ha körül alakul. Kukoricából és kenyérgabonából jelentéktelen importmennyiséggel számolnak, sőt a búza 15%-át exportra szánják. A vetésterület nemigen bővül, sőt az árpa esetében enyhe csökkenéssel számolnak. A gabonaárak a vizsgált időszak végéig emelkednek, és a 2001-2005. közötti szintnél valamivel magasabban stabilizálódnak. A magyar kukorica ára azonban tonnánként akár 50 €-val is elmaradhat a tengeri kikötővel rendelkező országok árai mögött (160, illetve 110 €/t). A magas szállítási költségek csökkentik a külföldi értékesítés esélyét.

Az EU cukorfogyasztása 2014-ig 25 %-kal nő, de a termelés a szabályozás hatására erősen visszaesik. Az EU cukorrépa vetésterülete 2,2 millió hektárról 1,7 millió hektárra zsugorodik. A Közösség 2014. évi cukorimportja összesen 4,4 millió tonnára becsülhető. A piac teljes mértékben megnyílik az alacsonyabb költséggel termelő fejlődő országok számára. A cukorrépa termesztést illetően az EU-n belül is marad versenyképes régió, az itt előállított cukrot azonban többnyire bioetanol gyártásra hasznosítják. 2014-ben már 2,2 millió cukorból állítanak elő bioetanolt.

Az állati termékek termelését – az állatállomány nagysága mellett – meghatározza a lakossági fogyasztás növekedése, amely húsból 2014-ig – a jelenlegi 84 kg-mal szemben – eléri a 86,7 kg/főt. A fogyasztás a régi tagországokban 88,6 kg/fő 2007-ben, Az EU-10-ben ez 76,3 kg/fő, Romániában és Bulgáriában 50,2 kg körül mozog. A különbségben 2014-ig csak enyhe felzárkózás várható. Korlátozó tényező lehet a takarmányárak emelkedése. Megmarad a különbség a fogyasztási szokásokban, a húsfogyasztáson belül a marhahús fogyasztás aránya a régi tagországokban több mint 20 %-ot, az újakban csak 6-7 %-ot tesz ki 2014-ben. Az EU-25 húsexportja 2006-ban az előző évhez képest 13 %-kal, élőállat exportja pedig 53 %-kal visszaesett, a magas belső termelési költségek, a lecsökkent támogatások és az erős euró hatására. A magas belső kereslet, illetve az alacsonyabb versenyképesség miatt a Közösség húsexport lehetőségei továbbra is korlátozottak lesznek.

A marhahústermelésben zavart okozott a BSE 1996. évi megjelenése, amelynek utóhatásait a piac még nem heverte ki. A BSE és a tejkvóták szabályozásának együttes hatására hat év alatt az EU-15 szarvasmarha állománya 1,9 millió fővel, marhahús termelése 5 %-kal csökkent. 2014-ig a marhahústermelés további mintegy 5 %-kal csökken (7,6 millió tonnás szintre), így a belső fogyasztást 20-25-kal nagyobb import révén lehet biztosítani. Románia és Bulgária korábban harmadik országokból származó, évente mintegy 130.000 tonnát kitevő importját viszont az EU termeléséből ki lehet elégíteni.

Az EU sertéshús termelése az időszak végéig a mintegy 3,2 %-kal emelkedik, és a lakosság teljes igényeit a belső termelésből ki lehet elégíteni. A baromfihús termelés és forgalmazás nagymértékben függ attól, hogyan sikerül megfékezni a madárinfluenzát, amely az utóbbi években felborította a piaci egyensúlyt. Erősen befolyásolják a baromfitermékek termelését a megemelkedő takarmányárak is. Normális körülmények között az EU önellátó maradhat, a termelés, illetve fogyasztás 5-6 %-át kitevő egyidejű export és import mellett. Juh- és kecskehúsból viszont a termelés mintegy 10 %-os csökkenése várható, főleg a kéknyelvű betegségnek a nagy termelő országokban való ismételt megjelenése, valamint a támogatások termeléstől való leválasztása következtében. Ez egyben azt jelenti, hogy a harmadik országokból (főleg Új-Zélandból) származó import a jelenlegi szinten marad.

Az EU termelése tejtermékekből az utóbbi évek szintjén alakul, a tejelő tehénállomány csökkenését ellensúlyozza a tejhozam emelkedése. A legnagyobb mennyiségben exportált tejtermék továbbra is a sajt marad, amelyből a tagországok 2014-ben 542 ezer tonnát értékesítenek harmadik országokban, ami a belső termelés mintegy 5 %-a. Az eltérő hagyományok miatt az EU sajttermelésének 85 %-át, tejpor termelésének közel 80 %-át a régi tagországok adják, bár az EU-10 sajttermelése az utóbbi három év alatt 20 %-kal nőtt. Ennek azért van jelentősége, mert – a vaj mellett – alapvetően ez a két termék teszi lehetővé a felesleges tejmennyiség exportra történő levezetését, magas hozzáadott értékkel feldolgozva. Az EU sajtexportja várhatóan 10 %-kal növekszik.

Az EU-27 mezőgazdasági jövedelmei – reálértéken számítva – 2014-ig 21 %-kal emelkednek. E mögött azonban jelentős különbségek húzódnak meg, mivel a régi tagországokban mindössze 9,9 %-os jövedelemnövekedés várható, ugyanezen mutató növekedését szakértői becslések az EU-10-ben 24,9 %-ra, a legutóbb csatlakozott két országban pedig 71,8 %-ra teszik.

Tóth Endre