Az orosz borpiacról

Az előzetes statisztikai adatok alapján 2005-ben Oroszországban összességében csökkent az alkoholtermelés. Az égetett szeszes italok előállítása 2%-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, s összesen 132,38 millió dekaliter (dal) volt a termelés. A szőlőből készült borok mennyisége szintén csökkent 8,2%-kal, és éves szinten 31,77 millió dalt ért el. A konyak előállítása ugyanakkor növekedett (14,5%-kal), és az éves termelés 4,47 millió dal körül alakult.

A korábbi prognózisok még a termelés szinten maradását jósolták, annak ellenére, hogy az év elején várható volt a hosszabb ideje készülő új alkoholtörvény viszonylag gyors elfogadása, s ennek következtében a piac szűkülése. Végül is a törvény véglegesítése átcsúszott az év második felére, sőt, egyes rendelkezései csak idén lépnek/léptek hatályba, s ennek ellenére mérséklődött a termelés. Amint ismeretes, az alkoholpiacot részben újraszabályozó, részben a hatályban lévő intézkedéseket is szigorító törvény elfogadásától a szakértők azt várják, hogy jelentősen visszaszorulhatnak azok a gyenge minőségű, gyakran az egészségre is ártalmas italok, valamint a különféle hamisítványok, amelyek aránya esetenként a 20-25%-ot is eléri. Várható - többek között - hogy a magyar borokat is érintő, jellemzően moldáv, illetve ukrán eredetű borhamisítványok terjesztése visszaszorul.

A mindenkori orosz hagyományoknak megfelelően a szeszesitalok között továbbra is a magas alkoholtartalmú italok a legnépszerűbbek. A borok a harmadik helyen szerepelnek az összesített oroszországi alkohol-eladási listán, 7,9%-kal. A szeszesitalok piacán a leggyorsabban a boreladási volumenek növekedtek - 2005-ben 14,5%-kal, szemben a 7,7%-kal növekedő sörrel és 2,4%-kal növekedő vodkával - így az orosz piacon továbbra is a bortermékek értékesítése a legperspektivikusabb. A borimport növekedésének mértéke összességében meghaladta a 20%-ot. 2005. első félévében 7,2%-kal nőtt a kiskereskedelmi szeszesital-értékesítés, s ebben ismét a bor eladási volumenének a növekedése vezet, 17,6%-kal. Az utóbbi évben kiemelkedő figyelmet érdemlő tendencia az alkoholfogyasztók minőségi igényeinek növekedése a közepes és a drága árkategóriájú szeszesitalok minden csoportjában.

Oroszországban 2006. január 1-jén hatályba lépett az új alkoholtörvény. A módosítások egyik lényeges új elemének, a zárjegyek alkalmazási rendszerének változása - a korábbi prognózisoknak megfelelően - az év elején komoly zavart okozott a hazai alkoholtermelésben és az importban egyaránt.

Az új törvényi előírásoknak megfelelően január elsejétől csak az új típusú zárjegyek felragasztása után lehet az alkoholtermékeket értékesíteni. A régi formátumú zárjegyek alkalmazására még június (import esetén március) végéig van lehetőség. A Szövetségi Vámszolgálat illetékesei szerint az új típusú zárjegyek első adagjai elkészültek, és kiszállításra várnak. A termelők azonban csak akkor juthatnak hozzá a zárjegyekhez, ha a Pénzügyminisztérium jóváhagyta a zárjegyek regisztrálásának, kiadásának, stb. rendjét. Erre még nem került sor, így az alkoholtermelő üzemek kényszerű várakozásra vannak ítélve. A zavar egyik következménye, hogy az oroszországi alkoholtermelő vállalatok többsége januártól leállt, és átmenetileg nem termel. A várható helyzetre felkészülve természetesen sok üzem igyekezett feltölteni a raktárakat, az ünnepi csúcsforgalom miatt azonban a készletek már jelentősen megcsappantak, s a legtöbb esetben csak a március végéig elegendőek.

Ugyancsak nehézségekkel küzdenek az importőrök. Az importált termékekre ragasztandó speciális zárjegyek szintén nem érhetők még el, és több információ utal arra, hogy ezeknek még a nyomtatását sem kezdték meg, s a cégek leghamarabb áprilisban juthatnak hozzá a zárjegyekhez.

Az új szabályozás másik eleme szerint a helyi önkormányzati struktúrák saját hatáskörben korlátozhatják az égetett szeszesitalok árusításának időtartamát. Erre alapozva a moszkvai kormány máris kiadta azt a rendelkezést, amelynek megfelelően a fővárosban a hivatkozott italok árusítása este 23 órától reggel 8 óráig tilos lesz. Hasonló szabályozás várható más régiókban is.

Megszigorodtak a gyártó, forgalmazó cégekkel szembeni követelmények (1 Rbl=7,5 Ft)

A vámszabályok jelenleg valamennyi borfajtára 20%-os vámot írnak elő. A vámolás természetesen nem egyszerű dolog, általában az úgynevezett "szürke" technikák kecsegtetnek nagyobb sikerrel. Ezt lényegében azt jelenti, hogy a megfelelő vámbrókeren keresztül olyan kapcsolat alakítható ki a vámhatósággal, aminek révén - megfelelő juttatás mellett - simán bonyolítható az eljárás.

A szállítások csak viszonylag kisszámú, speciális engedéllyel rendelkező importőrön keresztül bonyolíthatók. Jelenleg folyamatban van egy jogi szabályváltozás előkészítése, amelynek alapján esetleg liberalizálják az alkoholimportot.

A borpiac jellemzői az utóbbi időszakban jelentősen változtak. Tapasztalható a fogyasztók minőségi igényeinek növekedése, mind a közepes, mind a drága árkategóriájú árucsoportokban. Az árszint szerinti besorolások - 0,75 literre - a következők:

Az olcsó árkategóriájú borokra jut az eladások 70-75%-a, a közepesekre 17-20%-a, s a drága/extra borokra 8-10%-a.

Átalakult a legjelentősebb exportőrök rangsora az összes beszállított mennyiség alapján. Moldova 66,6%; Bulgária 8,1%; Grúzia 7,4%; Franciaország 5,5%; Ukrajna 3,1%; Spanyolország 1,7%; Németország 1,5%; Olaszország 1,5%; Chile 1%; Argentína 0,4% és az összes többi ország 3,3%. Magyarország a hozzáférhető statisztikákban nem szerepel nevesítve.

A legnagyobb exportnövekedést az USA (Kalifornia) 94%-kal és Argentína 70%-kal érték el. Termékeiknek több mint a felét közepes árkategóriában értékesítették. Ezzel ellentétben a hagyományosan komoly exportőrnek számító Franciaország és Olaszország csak 7-8%-os növekedést ért el, viszont a legnagyobb mértékben növelték a drága és extra árkategóriájú borok beszállítását.

A statisztikai adatok alátámasztják, hogy a tradicionális fő exportőrök megmaradtak a piacon, a borfogyasztási kultúra folyamatosan fejlődik és formálja a piacot, az alacsony ár és a hagyományos ízfajta meghatározó tényező maradt. Továbbra is a borértékesítés a legdinamikusabban és legperspektivikusabban fejlődő szegmens a szeszesitalok piacán. A fogyasztók komoly minőségi igényeinek növekedése maga után vonta a száraz borok felértékelődését, és ezt a tendenciát használta ki sikeresen Franciaország és Olaszország.

A borok fajta szerinti besorolása az eladási és a kedveltségi statisztikák alapján gyakorlatilag változatlan:

Továbbra is a félédes borok vezetnek a fogyasztásban 49%-kal, a szárazborok részesedése 21%, a félszárazoké 9%, a desszert boroké 8%, az ún. erősített csemegeboroké 7%, a "féldesszert" boroké 6%. A félédes borok 90%-a Moldovából, Ukrajnából, Grúziából és Bulgáriából származik, vezető szerepüket az olcsó és közepes árfekvésüknek köszönhetik, ami továbbra is meghatározó tényező a piacon.

A pozíció az utóbbi években összességében nem javult lényegesen, a piaci részesedés elenyésző.

A minőségi magyar borok ára gyakorlatilag az olcsóbb francia, spanyol és olasz borok ársávjába esik. Magyarország ismertsége, mint hagyományosan bortermelő és borszállító országé, jóval alacsonyabb, mint Franciaországé, vagy Spanyolországé, de az utóbbi időben intenzív reklámkampányt folytató tengerentúli szállítókéval sem vethető össze. Az olcsó borok piacán változatlanul a moldáviai, ukrajnai, bolgár, stb. borokat készítő és importáló oroszországi társaságok uralkodnak. Ukrajnában, és részben Oroszországban tovább folytatódik a magyar márkanevű borok készítése. Ez utóbbi borok rendkívül gyenge minőségűek, így jelentősen rontják a magyar borok megítélését, és nehezítik a piaci versenyt.

A magyar borexport a rendszerváltás előtti időszakhoz képest rendkívül visszaesett, de még a 10 évvel ezelőttihez képest is alacsony: igaz, az utóbbi 3 évben egyértelműen növekedés mutatkozik:

A szállítások további növelése rendkívül tudatos marketingtevékenységet feltételez. Ennek javasolt főbb szempontjai a következők:

A magyar borok piacra jutását, az eladások bővítését az ismertség hiányán, árproblémákon, a marketingtevékenység gyengeségein túl nagymértékben zavarja, hogy mind Oroszországban, mind Ukrajnában, valamint kisebb mértékben Moldáviában tovább folytatódik a magyar márkanevű italok készítése. A hamisított borok rendkívül gyenge minőségűek, így jelentősen rontják az eredeti magyar italok megítélését. A hamisítás ma már olyan piaczavaró tényező, hogy érdemes komplex intézkedéscsomagot kidolgozni a helyzet javítására.

Az oroszországi kiskereskedelemben jelenleg két fő formában jelennek meg a hamisított magyar borok. A legjellemzőbb az, amikor az adott cég egyszerűen utánozza a magyar bor jellegét, és megpróbál az eredetire hasonlító palackban, címkével megjelenni a piacon, vagyis lényegében névbitorlást követ el. A másik változat szerint reálisan létező, magyar exportőrrel kötött szerződés alapján történik a magyar borok terítése, a boltokba kerülő termék azonban már nem felel meg a szerződéses előírásoknak.

Mindkét változat más-más megközelítést igényel. Az első eset az elterjedtebb, és tömeges előfordulása komoly károkat okoz. A védekezéssel kapcsolatban azonban különbséget kell tenni a gyártási hely szerint. Az ukrajnai és a moldáviai származású borok esetén a nyitott határok miatt jóval nehezebb a hamisítás elleni küzdelem, végeredményben csak a kiskereskedelemben való megjelenéskor derül fény a csalásra, s az adott áru már többszörös adás-vételi láncolat után jelenik meg a boltokban. Az árusítás betiltása, a készletek zárolása ezekben az esetekben csaknem reménytelen. Megoldást gyakorlatilag csak az adott relációkra vonatkozó magyar diplomáciai lépések eredményezhetnek. Amennyiben oroszországi gyártású borról van szó, több esély van arra, hogy az orosz hatóságok intézkedéseket hozzanak. Sajnos, nehezíti a helyzetet, hogy az ilyen esetekre még az EU-ban sincs illetékes központi intézmény, amelynek segítségével egyszerűbb lenne a jogorvoslat, s lényegében a tagok kétoldalú kapcsolataiban kell megküzdeni a névbitorlással. A FÁK-térségben pedig ez nyilván jóval nehezebb, a helyi jogrend gyakran eléggé sajátos, s olyan kétoldalú egyezmények sincsenek, amelyekre hivatkozva lehetne lépéseket kezdeményezni.

A második változat szerinti hamisításra is sok példa van. A moszkvai nagykövetség nemrégiben tiltakozott diplomáciai jegyzékben az orosz Külügyminisztériumnál amiatt, hogy egy Moszkva melletti üzem Tokaji Hárslevelű néven olyan bort forgalmazott, amelyről a magyarországi bevizsgálás után kiderült, nem felel meg az előírásoknak. A helyzetet bonyolítja, hogy az üzem rendelkezik szabályos importszerződéssel, a beérkezett magyar bort azonban részben továbbadta (erre is volt jogosítványa), de a helyi palackozás során már nem tartották be a vonatkozó minőségi előírásokat. A példa tipikusan jellemző a legálisan induló, és hamisításba torkolló üzleti tevékenységre. A magyar érdekek védelme ilyen esetekben a legtöbbször nem valósítható meg, mert a bonyolult üzleti láncolat nem követhető végig, a szerződés be nem tartása pedig nehezen szankcionálható. A megoldást az jelentheti, hogy a magyar borokat kizárólag palackozva árusítjuk, s így a hamisítások jó része eleve lehetetlenné válik. A konkrét megoldás pedig az lehet, hogy a magyar bortörvényben nem csak az egri és a szekszárdi bikavért, a védett eredetű borokat, és a tokaji borkülönlegességeket kell kiemelt védelemben részesíteni, és megtiltani a konténeres értékesítést, hanem egyéb kategóriákban is.

Ahhoz, hogy a magyar borok védelme még hatékonyabb legyen, a következőket célszerű alaposan megfontolni:

A két ország vámszerveinek kapcsolatrendszerén keresztül esetleges intézkedéseket kezdeményezni:

A hamisítás elleni küzdelemben a kétoldalú kapcsolatokon túlmenően jobban kellene kihasználni az EU-keretek adta lehetőségeket. Amennyiben más tagok is hasonló piaci problémákkal küzdenek, célszerű volna közösen, EU-zászló alatt fellépni, s így nagyobb nyomatékot adni a panaszoknak.

dr. Kemény Ádám

Moszkva