A gazdaságos vízellátás megvalósításának hiánya akadálya a jövedelmező, versenyképes és dinamikusan fejlődő szántóföldi zöldségtermesztésnek. Hiányában a jó fajtaszerkezet, az okszerű tápanyagellátás, a hatékony növényvédelem nem fogja a várt eredményeket hozni.

Míg korábban számon tartottunk olyan fajokat (pl. görögdinnye, saláta, borsó), amelyek a mi viszonyaink között öntözés nélkül is eredményesen termeszthetők, napjainkban a megváltozott klíma, piaci viszonyok és versenyképesség következtében (termésmennyiség, termésbiztonság, -minőség) minden zöldségfélénél javasoljuk az öntözést.

A korai fajták (pl. korai káposztafélék, rövid tenyészidejű borsófajták, korai gyökérzöldségek, tavaszi saláta stb.) részben rövid tenyészidejükből, részben a hűvösebb és csapadékosabb tavaszi időjárásból adódóan kevés öntözést igényelnek, egy-egy jól időzített vízutánpótlással gazdaságosan és biztonságosan megnevelhetők, szemben a nyáron termesztett, hosszú tenyészidejű fajtákkal, amelyek vízigénye rendszeres, folyamatos vízutánpótlást tesz szükségessé.

Paprikák közül a fűszer (hegyes) típusok jobban tűrik a vízhiányt, mint a fehér termésű (TV) paprikák. Általános, hogy az intenzív termesztésre nemesített hibridfajták (görögdinnye, káposztafélék, uborkák) víz iránt igényesebbek, a hosszabb-rövidebb vízhiányt nehezebben viselik el, mint a szabadelvirágzású (nem hibrid) fajták.

A termesztéstechnológiáktól függően fajon (fajtán) belül is módosul a vízigény. A helyrevetett növények, tekintettel arra, hogy mélyre nyúló és erősebb gyökérzetet fejlesztenek, jobban hasznosítják a talaj víz- és tápanyagkészletét, szemben a palántázott növényekkel, amelyek megszaggatott gyökérzete a talaj felső, sekélyebb részén, bojtos jelleggel helyezkednek el (pl. fejes saláta, fejes káposzta, uborka).

A napjainkban divatos és jól bevált oltott palánták (dinnye, paprika, paradicsom) gyökerei – tekintettel arra, hogy az alanyok igen intenzív és agresszív gyökérzetet fejlesztenek – nemcsak a talaj tápanyag-, de a talaj vízkészletét is jobban hasznosítják.

Talajtakarási technológiával csökkenthető a talajpárologtatás és az ebből adódó vízveszteség, egyes becslések szerint – a talajtakaró anyagoktól és a takarás módjától, idejétől függően – akár 20-30 százalékkal is.

chili

Paprikák közül a fűszer (hegyes) típusok jobban tűrik a vízhiányt, mint a fehér termésű (TV) paprikák – fotó: Shutterstock

Fenológiai fázisok és vízigény

A gyakran megfogalmazott vízigény (növény mm/év) csak részben tükrözi a növény vízfelhasználását, nem ad arra vonatkozóan információt, hogy a növény egyes fejlődési szakaszaiban mennyi vizet igényel.

A növény fejlődésében vannak olyan időszakok, amikor különösen érzékeny a vízhiányra (vagy éppen fordítva, mert káros az öntözés),

azt is mondhatnánk, hogy a termesztés sikere szempontjából léteznek kritikus fejlődési szakaszok, amikor döntő a megfelelő vízellátás. Néhány példát említve ilyennek számítanak:

• a brokkoli és a karfiol a rózsaképzés idején igényel sok vizet,
• a kései fejes káposztánál a fejesedéstől a betakarítás előtti 2-3 hétig fontos az egyenletes vízellátás, a később adott nagy mennyiségű öntözővíz a tárolhatóságot rontja, a fejrepedést elősegíti,
• a babnál és a borsónál a virágzás és a hüvelyképzés kezdete számít kritikus szakasznak,
• a hagymánál a hagymafejek növekedésének időszaka,
• a paprikánál és a paradicsomnál a virágzás és a terméskötődés, ugyanakkor a virágzás és kötődés előtt adott nagy mennyiségű víz (túlöntözés) virág- és terméselrúgást eredményezhet,
• a csemegekukoricánál a szemképződés időszaka kritikus a vízellátás szempontjából,
• a görög- és sárgadinnyénél a virágzás és a termésképzés kezdete stb.,
• a hónapos retek esetében a borsószemnagyságú terméskezdemény kialakulása, karalábénál a diónagyság a meghatározó, az ezt követő egyenetlen öntözés repedést válthat ki stb.

öntözés

A termesztés sikere szempontjából léteznek kritikus fejlődési szakaszok, amikor döntő a megfelelő vízellátás – fotó: Shutterstock

A vízigény megállapításánál alkalmazott számítások

A vízigény jellemzésére leggyakrabban használt érték az evapotranszspirációs együttható (ET), amely a növényi test felületi (passzív) és a talaj (felszíni és felszín alatti) párolgásos vízvesztesége, azaz abiotikus párolgás (evaporáció), és a növények által aktív, a növényi testen belüli vízfelhasználás a transzspiráció együttes értéke (összege). Számszerű értéke a talaj (tágabb értelemben: a felszín), a növényzet, a hidrológiai helyzet és az időjárás hatásainak eredője. Globális átlagban évente 900-1000 mm a párolgási veszteség, ami a Kárpát-medencében (éves viszonylatban) meghaladja a csapadékból adódó mennyiséget.

Az evapotranszspirációs együttható (ET) szoros összefüggésben van a tenyészidő hosszával (napok száma), a fajok és fajták közötti eltérés közel négyszeres (1. táblázat).

A vízigény megállapítására más mérőszámokat is szoktak használni, például transzspirációs együttható (egységnyi szárazanyag előállítására felhasznált vízmennyiség g/g) vagy a vízfogyasztási együttható (egységnyi termés előállítására használt vízmennyiség g/g). A transzspirációs együttható jól mutatja a növény pillanatnyi, adott időben mért vízfogyasztását. A fiatalabb növények vízhasznosítása (pl. fiatal paprikanövény 150-200) jobb, mint az idősebbeké, amikor már nagy a „vízpazarlás” (500-600). Idősebb korban, kedvezőtlen termesztési körülmények között ez az érték elérheti a 600-800-at is.

eső

A természetes formában lehulló vízmennyiség a legtöbb zöldségfaj vízigényét fedezné, ha kedvező elosztásban, a tenyészidőben hullana le – fotó: Shutterstock

Vízpótlás

A természetes formában lehulló 500-600 mm vízmennyiség a legtöbb zöldségfaj vízigényét fedezné, ha a csapadék kedvező elosztásban, a tenyészidőben hullana le. Sajnos a csapadék nagyobb része tenyészidőn kívül esik, nem is beszélve a fényben leggazdagabb, legmelegebb nyári hónapokról, amikor a legnagyobb szükség lenne vízre.

Sok gazdaságban tudják a transzspirációhoz szükséges vízellátást biztosítani, de a nyári melegben a páratartalom tartására (75-85 százalék) nincsenek berendezkedve. Hiányoznak a mikroszórófejek, a finom porlasztású esőztetők, melyekkel folyamatosan lehet a talajnedvességet biztosító vízpótló öntözőrendszerek mellett a levegő páratartalmát is szabályozni. A fehér paprika, de az étkezési paradicsom esetében is egyre világosabbá válik, hogy

azt a minőséget, amit a fogyasztók elvárnak, szabadföldi körülmények között nem lehet elérni,

ezért a termesztésük gyakorlatilag bevonult a fóliák és üvegházak alá, ahol a kedvezőbb mikroklíma (páratartalom) könnyen biztosítható. Valószínűsíthető, hogy a paprika és a paradicsom példáját más zöldségfajok is követni fogják.

paradicsom

A fehér paprika és az étkezési paradicsom esetében a fogyasztók által elvárt minőséget nem lehet elérni szabadföldi körülmények között – fotó: Shutterstock

A zöldségfélék gyökeresedési mélysége nagyon eltérő, ebből adódóan különbözőek az öntözési normák is. A hagyma, a karalábé, a palántázott fejes saláta egészen sekélyen gyökeresedik, szemben a görögdinnyével vagy a sárgarépával, amelyek gyökérzete 50-70 cm-re is lehatol. Ennek megfelelően az öntözési norma növényenként 15-45 mm között változik. Általános szabály, hogy 1 mm, azaz 1 liter/m2 víz 1-2 cm mélységben áztatja át a talajt.

Bizonyos határon belül az öntözéssel befolyásolható a gyökeresedés mélysége. A gyakori és kis adagú öntözéssel „fenntartjuk” a gyökereket a felső talajrétegben, aminek az a veszélye, hogy egy kimaradt öntözés (pl. technikai meghibásodás) jelentős kárt okozhat, szemben a ritkább, de nagy adagú öntözéssel (30-40 mm-es öntözési norma), amellyel mély gyökeresedést indukálhatunk.

Növelhető a termesztés biztonsága a kiültetést követő „szomjaztatással”,

amikor a gyökerek a vizet keresve mélyebb rétegekbe húzódnak, ahol átmeneti vízhiány esetén is vízhez juttatják a növényt.

Általában a növény jelzi a vízellátást, aminek felismeréséhez nem kell nagy gyakorlattal rendelkező szem. Ha a hajtásvégek sötétebbek, mint a középtáji levelek, akkor szomjazik a növény; ha sokkal világosabbak, akkor túlöntöztünk. Tekintettel arra, hogy a víz is reutilizálódik, azaz hiány esetén az idősebb levelekből átépül (átvándorol) a hajtásokba, ezért a hervadás az alsó leveleken jelentkezik először, ami már jelentős hiányra utal.

1. táblázat: Eltérő tenyészidejű zöldségnövények átlagos vízigénye

Tenyészidő

Evapotranszspiráció (mm)

Rövid tenyészidejűek (30 nap)

82

Középhosszú tenyészidejűek (60 nap)

178

Hosszú tenyészidejűek (80 nap)

247

Tárolási fajták, extrém hosszú tenyészidejűek (100 nap)

326

(Ombódi, 2007 nyomán)