Bórhiánybetegségek a zöldségtermesztésben: időben felismerve kezelhetők!

Vannak talajok, ahol rendszeresen kialakul, és vannak évek, amikor gyakrabban jelentkezik, de megelőzhető, viszonylag könnyen gyógyítható, ha idejekorán felismerik!

Bór a növényben

A mikrotápelem név a növényi szövetekben előforduló mennyiségre utal, századnyi, ötszázadnyi annyi van a kertészeti növényekben, mint a nitrogénből vagy a káliumból. Az egyszikűek kevésbé bórigényesek, mint a kétszikűek, közülük „bórigényeseknek” mondhatók a gyökérzöldségek, a káposztafélék, a paradicsom, a gyümölcsök közül az alma és a körte, valamint a szőlő.

Számos élettani funkciója ismert, ezek közül a legfontosabbak:

• a merisztéma sejtek differenciálódását, megnyúlását segíti, 
• a sejtfalak finomszerkezetének kialakulását szabályozza, 
• hiánya lassítja, adott esetben megszünteti a növényen belüli szénhidráttranszportot (ebből adódóan egyes szervekben felhalmozódik, másokban csökken a szénhidrátszint),
• a pollen csírázásának, a pollentömlő képződésének indukálásával elősegíti a megtermékenyülési folyamatokat, és
• javítja a növények vízháztartását, aminek következtében jobban tudják azt szabályozni.

Bórhiánytünetek

A bór – lévén csak transzspirációval szállítható elem – az idősebb növényi részekben lokalizálódik, onnét hiány esetén sem képes mobilizálódni, ebből adódóan a hiánytünetei mindig a hajtásokon mutatkoznak.

Hiányának számos olyan szimptómája ismert, amely általánosnak mondható, hasonlóakat más elemek is kiválthatnak:

• a legfiatalabb leveleken klorózis, illetve nekrózis alakul ki, 
• rövidebb ízközök képződnek, 
• elhal, elpusztul a hajtás és a hajtásvég,
• a levél és levélnyél megvastagszik, törékennyé válik; a levélnyél és a szár parásodik, 
• fokozott hajtásképződés indul az oldalrügyekből, 
• kevesebb a virág és a magképződés, 
• gátolt gyökérnövekedés – ugyanakkor rendellenesen sok járulékos gyökér képződik, amelyek barnás színűek, nyálkásak.

Bórhiányból adódó, kertészeti növényeken gyakrabban előforduló, egy-egy fajra, nemzettségre jellemző tünetek:

• A csemegekukoricán rövidebb ízközök alakulnak ki, a fiatal leveleken a levélszél mentén fehér sáv jelenik meg.
• A sárgarépa, zeller, petrezselyem levelei törékenyek, a gyökér alapi részén a fiatal levelek sűrűn helyezkednek el, fejletlenek. A főér mentén a levélszövet erősen hullámos. A levélnyelek jellegzetesen parásodnak, a levélalap közelében barnából feketébe mennek át, majd nyálkás váladékot választanak ki. Idővel a tenyészőcsúcs is elfeketedik. Idősebb korban alakul ki az úgynevezett szívrothadás-jelenség, amikor a gyökértermés közepe üregessé válik, színe fekete és sötétbarna lesz.
• A cékla levelei a sárgarépához hasonló tüneteket mutatnak, a termés külső részén besüppedt barnás fekete elhalások alakulnak ki. A gyökér belsejében nagy, szabálytalan alakú, barna, fekete üregek képződnek.
• A burgonya termésfelülete sötétebb, parás, héja repedezik, az edénynyalábgyűrűk barnára színeződnek. A vágásfelület rövid idő után sárgára, illetve vörösesbarnára színeződik.
• A karfiol fiatal levelei törékennyé válnak, a levélnyélen és a torzsán hegszerű dudorok képződnek, maga a torzsa üreges. A rózsán gyakoriak a barna foltok és a levélkinövések (hajasodás), maga a rózsa laza, széteső. 
• A paprika gyorsan befejezi a hosszanti növekedést, a tenyészőcsúcsa elszárad, ezzel szinte azonos időben a levelek a fonák irányába pödrődnek. Súlyos esetben a levelek erezete vörösbarna lesz, a főerek erősen megdagadnak. Rosszul köt. 
• A szőlő esetében hiányos a fürt a rossz kötődésből adódóan (1. ábra).

Bórhiány következtében a szőlőfürt hiányos – fotó: K+S KALI GmbH

• A paradicsomnál is a legfiatalabb leveleken jelennek meg először, világos színű bemosódás formájában. A levelek kicsik maradnak, deformálódnak, szélük a fonák irányába pödrődik. Súlyos esetben a levelek barnára színeződnek és elhalnak. A levelek törékennyé, pattinthatóvá válnak. A gyökerek fejletlenek, barnák, a virágok rosszul kötnek (2. ábra), a termések deformáltak, aprók, gyakran megrepednek, felületén apró, vékony repedések és elhalások figyelhetők meg (3. ábra).

Bórhiány hatására a pollentömlő nem fejlődik ki, ebből adódóan a paradicsom rosszul köt – A szerző felvétele

Bórhiánytüneteket mutató paradicsomtermés – A szerző felvétele

• Az uborka levelei klorotikusak, a hajtásnövekedés leáll, a szár ízközei lerövidülnek. A levelek merevekké, törékenyekké válnak. A hajtás – akárcsak a gyökerek tenyészőcsúcsa – megreped és elszárad, a termés felülete is megrepedezik.
• Fejes salátán a fiatal levelek sárgulásával, antociánosodásra hajlamos fajták esetében lila elszíneződésével kezdődik a betegség. A levelek érintése durva, törékenyek. A levél csúcsának közelében kisebb-nagyobb barna foltok keletkeznek, amelyek fokozatosan összeolvadnak.

A bórhiány okai

A bórhiány adódhat abból, hogy kevés bór van a talajban (pl. homoktalajok, kertészeti földkeverékek, tőzegek, lombföldek, stb.) és adódhat abból is, hogy a növény valamilyen belső (kórokozó gomba) vagy külső (talaj) tényező miatt nem tudja a talajból felvenni (relatív hiány). Okai lehetnek:
• lúgos talajkémhatás, 
• száraz talaj, tartós szárazság, 
• magas talajmésztartalom, 
• helytelenül elvégzett meszezés, 
• kedvezőtlen tápelemarányok a talajban (elsősorban bór-molibdén és bór-kálium arány).

Bór a talajban

A talajok vas- és alumíniumoxid-hidrátjai jelentős mennyiséget képesek megkötni a bórból. A talaj pH-jának növekedésével fokozódik a bór megkötődése a kolloidok felületén, ami azt eredményezi, hogy könnyen felvehető bór egyre kevesebb marad a talajoldatban.

A mész és bór antagonizmusa az erősen meszes talajokon és meszezést követően alakulhat ki. Ha az 1 ppm bórra jutó könnyen felvehető kalcium mennyisége meghaladja a 350–400 ppm-t, akkor nagy a valószínűsége a hiánytünet kialakulásának.

Száraz talajban a bór egy része turmalinkristályok formájában erős kötődésben, a növények számára nehezen hozzáférhető módon található, ennek a formának a növénytáplálásban gyakorlatilag nincs szerepe. A növények számára hozzáférhető bór lényegében bórsav, azaz anionos formában van jelen, aminek feltétele a nedves talaj. Víz jelenlétében a bór az „OH”-tartalmú vegyületekkel kapcsolatba lép, és a növény számára felvehetővé válik. Ugyanakkor ezzel magyarázható a bór könnyű kimosódása a laza, szerves anyagban szegény talajokból.

A bór könnyen kimosódik a laza, szerves anyagban szegény talajokból – fotó: Shutterstock

Bórtrágyázás

Pótlása lehetséges talajon keresztül, de lombtrágyázás útján is, tekintettel arra, hogy a leveleken keresztül is jól érvényesül.

Ennek ellenére a bórhiányt célszerű megelőzni, ugyanis a beteg növények gyógyítása nehezebben, sok esetben a sikeres kezelés is már terméskieséssel jár.

A bórtrágyázással kapcsolatosan tudni kell, hogy a bór könnyen túladagolható, mérgezést idézhet elő. Néhány növény esetében (pl. paprika, fejes saláta, uborka, dinnye, padlizsán) kicsi a különbség a még kedvező és a mérgező adag között.

A bórmérgezés tünetei: idősebb levelek szélén klorotikus foltok, sárga csík, ezt követően beszáradó foltok, erős hervadás.

Gyökéren keresztüli bórtrágyázást többnyire más alaptrágyákhoz kevert bórral végzik (pl. bórszuperfoszfát), illetve lúgos talajok esetében használnak bórozott gipszet is. Intenzív kertészeti kultúrákban alkalmazásra kerülő komplexek rendszerint bórt is tartalmaznak. De

az ellenőrzés nélküli, rendszeres bórtrágyázást még olyan területen sem javasoljuk, ahol korábban bórhiány mutatkozott!

A hiányt mutató növények gyógyítására általánosan használatosak a különböző lombtrágyák, amelyek többnyire bórsavat vagy bóraxot tartalmaznak. Előnyük, hogy gyorsan hatnak, vízben jól oldódnak. Sok esetben más mikro- és félmikroelemekkel kombinált készítményeket javasolnak, amely elemek a levélen keresztül szintén jól kifejtik hatásukat (pl. bór keserűsóval kombinálva).

Bórtúladagolás, mérgezés veszélye miatt óvatosak a tanácsadók a bóradagot illetően, még a bórigényesebb kultúrák esetében (pl. cukorrépa, gyökérzöldségfélék, lucerna, burgonya) sem javasolnak 2-5 kg/ha/évnél nagyobb adagot lombtrágya formájában. Ennek kijuttatása is megosztva, 0,3-0,5 kg/ha-os részletekben tanácsos.

A hiányt mutató növények gyógyítására általánosan használatosak a különböző lombtrágyák – fotó: Shutterstock

Elmaradt a várt hatás

Előfordul, hogy a bórlombtrágyázás nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, a várt hatás elmarad. Ilyen esetben nem mindig a készítmény rossz, a hiba a helytelen alkalmazásra is visszavezethető, ezért a következő általános szabályok betartását javasoljuk:

• Lombtrágyázáshoz minden esetben jó minőségű lágy vizet használjunk, mert a lombtrágya hatóanyaga kemény vagy erősen szikesítő (magas EC-értékű) vízben azonnal kicsapódhat, a növény számára felvehetetlen kémiai formává alakul át.
• Jobb hatásfok érhető el és kisebb a perzselési veszély is, ha hígabb oldatot készítünk. Inkább gyakrabban ismételjük meg a permetezést, mint túl tömény oldatot használjunk. 
• Párás időben, a reggeli és esti (délutáni) órákban a lombtrágyázás hatásfoka jobb.
• A lombtrágyaoldat EC-értéke – ami összetevődik a lombtrágya töménységéből, a növényvédő szer töménységéből és az öntözővíz sótartalmából – együttesen ne haladja meg a 2,5-3 EC-t.
• A bórtrágyázás csak akkor hatásos, ha nagy, fejlődésben lévő, egészséges lombozata van a növénynek.
• A lombtrágyát elsősorban a fiatalabb levelekre, hajtásokra juttassuk, mert ott gyorsabban hasznosítja a növény (a bórt nehezebben képesek az idősebb levelek felvenni.). 
• 15 ⁰C alatt jelentős mértékben romlik a lombtrágyák oldékonysága, ugyanakkor 21-25 ⁰C felett bizonyos bomlások, vegyületek gázosodása történhet meg, ami nemcsak abban jelentkezik, hogy rosszabb a hatásfoka a készítménynek, abban is, hogy már a lombtrágya hígabb töménységben is perzsel. Lehetőség szerint 18-20 ⁰C-os vízben oldjuk a lombtrágyát. 
• Egyszerre három szernél többet ne keverjünk össze.
• A lombtrágyák döntő többsége növényvédő szerekkel is kijuttatható. A jó oldódás miatt fontos a bekeverési sorrend. Először a poralakú (WP) növényvédő szert oldjuk fel, ezt kövesse az oldat formájú növényvédő szer hozzáadása (EC), és csak ezután keverjük be a bórtartalmú lombtrágyát.