Terepjárók, veterán autók, ősöreg Dacia, UAZ-ok, 40 milliós terepjáró és amit még el lehet képzelni... Mindenféle típusú, méretű és műszaki állapotú autóval vállalkoztak arra a vakmerő sofőrök, hogy hol szélsebesen, hol csigalassúsággal vánszorogva tegyék meg a távot. Köztük az Agroinform egyik szakmai újságírója is, Szirmai Balázs. (Balázzsal korábban éppen a napraforgóbetakarítás idején készítettünk interjút, a cikk ITT olvasható.)
A rali 600 résztvevője előtt egy cél lebegett: a pálmafás Lumley Beach Sierra Leonéban, aminek elérése messze túl mutatott azon, amit egy európai a komfortzónából való kilépés kapcsán elképzel.
Szirmai Balázs, Pap András és Dúll Gábor a ralin – Fotó: Szirmai Balázs
A Budapest-Bamako egy jótékonysági túra és verseny Budapesttől Bamakoig, amit a világ legnagyobb amatőr autós versenyének tartanak. A Budapest-Bamako egy olyan esemény, ahol minimális asszisztencia jár a résztvevőknek, azaz baj esetén mindenki csak saját magára számíthat. Verseny és túra kategóriában is lehet indulni.
Az első ralit 2005-ben szervezték meg, amelynek ma már az afrikai politikai és biztonsági helyzet miatt nem Bamako (Mali fővárosa) a végcélja, hanem a biztonságosabb Freetown, Sierra Leone fővárosa. Ettől azonban még nem lett könnyebb végig vezetni a távot.
_fill_540x300_0.jpg)
"Fantasztikus volt, hogy szervezett körülmények között végig tudtunk menni olyan országokon, mint Marokkó, Mauritánia, Guinea, Szenegál, Sierra Leone, és olyan dolgokat tapasztalhattunk meg, amire egyébként sosem lenne lehetőségünk egy szimpla afrikai kirándulás során" – kezdte a beszámolót Balázs. Marokkóban például még nagyon jó volt az infrastruktúra, könnyen el lehetett boldogulni, de Mauritániában már olyan elképesztő szegénységgel találkoztak a ralisok, hogy európaiként nehéz feldolgozni a látottakat. Összetákolt kis viskókban élnek az emberek, ezekben próbálják elviselni a kíméletlen időjárást. Mauritániában volt, ahol több, mint 2 euró volt egy palack víz, és kevés helyen lehetett hozzájutni. Néhol vannak apró boltok, az eladók konténerekből árulják portékáikat.
Bolt Mauritániában – Fotó: Szirmai Balázs
"Guineában is különleges élményben volt részünk, ugyanis voltak olyan szakaszok, amikor 300 kilométert tudtunk megtenni körülbelül 12 óra alatt. Ahol a térkép utat mutatott, ott sem aszfaltot találtunk, hanem homokot, vízmosást, járhatatlan utakat" – ezt már Barabás Ottó mondja, aki szintén részt vett a túrán.
A legnehezebb és legnagyobb kihívások, élmények
A beszámolóból kiderült, hogy az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy sosem lehettek biztosak abban, hogy tudnak üzemanyagot és ivóvizet szerezni. "A Nissanunkkal kb 700 kilométert tudtunk megtenni egy tankkal, de nagyon figyeltünk arra, hogy soha ne engedjük fél tank alá, sőt mindig volt nálunk kannákban tartalék. Voltak olyan szakaszok, ahol több 100 kilométeren keresztül nem volt benzinkút, amikor csak tudtunk, tankoltunk" – részletezte Balázs.
De a kietlen afrikai országokban nem csak arra kellett figyelni, hogy ne fogyjon ki az üzemanyag és hogy mindig legyen valaki, aki kihúzza az elakadt autót a homoktengerből, hanem arra is, hogy odaérjenek a kijelölt éjszakai szálláshelyre, a bivakba. A bivak egy rögtönzött tábor, ahol akár 100 autó is összegyűlik éjjelre, és a csapatot katonák őrzik. "Mauritániában arra is kifejezetten felhívták a figyelmünket, hogy éjjel tilos vezetni. Aki nem ért oda időben egy ilyen táborhoz, annak a legközelebbi rendőrörsöt vagy katonai állomást kellett megkeresnie, és ott kivárni a reggelt" – mesélte Balázs.
Biztonságos éjszakai táborhely – Fotó: Szirmai Balázs
A rali eseményeit egyébként részletesen végig lehet követni ezen a blogon, ahol többek között arról is írtak a résztvevők, hogy lopások miatt rendőri intézkedésre is sor került az egyik táborhelyen, sőt lövések is eldördültek. "Ekkor nem voltunk benne biztosak, hogy valóban azon a helyen vagyunk, ahol lennünk kell" – írták az egyik bejegyzésben.
Hatalmas élmény volt viszont Sierra Leonéban és Szenegálban az, hogy mekkora örömmel fogadták a ralisokat az ott lakók, valóságos fesztiválhangulat uralkodott ezeken a helyeken. Ott is hatalmas a szegénység, az emberek nagy részének az összes vagyona mindössze az a ruha, ami éppen rajtuk van. Balázsék ellátogattak egy helyi iskolába is, ahová tanszereket vittek, illetve egy 30-40 fős kis törzs falujába, ahol 100 százalékban önellátással, zöldségtermesztéssel és állattartással foglalkoznak a lakosok.
Vigyázat, tevék! – Fotó: Szirmai Balázs
És tényleg meg kellett várni, amíg áthaladtak az úton... – Fotó: Szirmai Balázs
Bár itt Magyarországon is hatalmas időjárási kilengéseket élünk meg, de nem lehet összehasonlítani azzal, amit Balázsék Afrikában tapasztaltak: a száraz, forró sivatagi klímától a szavannán át az esőerdőig –, ahol egy vízesésben végre zuhanyozni is tudtak – szinte mindent láttak.
"Zuhany" az esőerdőben – Fotó: Szirmai Balázs
Nádtetejű sárkunyhók Szenegálban – Fotó: Szirmai Balázs
"Figyelj, hogy átsült-e hús!"
Marokkóban még éttermi fogásokat is tudtak fogyasztani, viszont utána több mint 10 napig csak a konzerv volt esélyes. "Lehetett venni például bagettet a körforgalom kellős közepén, illetve friss húst is, ami az autóforgalom mellett, a porban, tűző napon, legyektől elborítva volt elérhető. Nekünk itthon enyhén szólva más elképzelésünk van a higiéniáról. Freetown-hoz közeledve már több helyen meg tudtunk kóstolni helyi fogásokat, de arra mindig nagyon ügyeltünk, hogy olyat válasszunk, ami valószínűleg megfelelően átsült" – ecsetelte Balázs.
Mindenki a saját kalandjáért megy a ralira
A ralin több kategóriában lehet indulni.
A Verseny kategóriában a résztvevőknek napi etapokat kell teljesíteni, melyek során geocaching (ügyességi, tájékozódási) feladatokat kell megoldani, és további speciális szakaszok is be lettek építve, amelyeket bizonyos idő alatt kell teljesíteni. A Verseny kategória útvonala nehezebb, és sok esetben látványosabb is, mint a Kaland kategória útvonala, de itt is mindenki a saját élményének a kovácsa.
Írj nekünk, és kérj te is agroinformos matricát! – Fotó: Szirmai Balázs
A 4×4 Túra/kaland kategóriában nincsenek pontok, feladatok, csak gyönyörű tájak és kemény etapok, hosszú napok, homokdűnék, poros szavannák és kiszámíthatatlan útviszonyok. A versenyútvonal izgalmai versenyzés nélkül.
A Túra kategóriában a távot a rajttól a célig egy egyszerű személyautóval is meg lehet tenni, bár tény, hogy szerencse és problémamegoldó képesség kell hozzá.
A Spirit kategória a rali eredeti szellemiségét hivatott megőrizni, ugyanaz az útvonal mint a Túra kategóriában, de nincs nevezési díj. Csak "hulladékautókkal", motorokkal lehet bekerülni. Minden évben 20 jármű fér a Spiritbe.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
